Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
239 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 240 éizi magát iletékesnek ebben Ítéletet mondani, hanem az összes, idetartozó aktákat elküldi az egyházkerületnek. c) Mezőkeresztesi tanitó és tanítónő fegyelmi ügyében a második bíróság Ítéletét erősítette meg a konvent, azaz mindkét félt feddéssel bünteti és elmarasztalja a költségekben. Tisza Kálmán határozati javaslata az egyházi adózás rendezése tárgyában többek felszólalása után igy szövegeztetett: Szólítsa fel a konvent az egyházkerületeket s általok az egyházmegyéket a következőkre : a) Hassanak oda, hogy ott, ahol eddig nem történt, az egyházi törvényünkben a 246. és 247. §-okban mögjelölt módon rendeztessék az egyházi adó, hogy igy a teher igazságosabban oszoljék meg ; továbbá az ez iránt szükségesek megtétele után b) készíttessenek mielőbb hiteles kimutatást arról, hogy egyházanként mily nagy egyházi adót fizetnek — megjelölve ezt pénzben — azon hívek, kiknek állami egyenes adójuk 10 írtnál kisebb, ezenfelül lehetőleg mutassák ki azt is, hogy mennyi az egyes egyházakban levő ev. ref. hivők összes állam-adója, az egyháznak évi rendes kiadása és ebből mennyit fizetnek a hívek egyházi adó után. c) vegyék figyelembe és elkülönítve mutassák ki azt is, hogy a hol felekezeti iskola van, mennyi pénzt, vagy pénzértéket fizet tandíj fejében az a szülő, kinek egyszerre két gyermeke jár iskolába; d) ezen adatokat egyházanként összeállítva lehetőleg mielőbb, de mindenesetre a legközelebbi rendes konventet megelőzőleg terjeszszék föl a konventre, hogy ezek alapján a konvent megtehesse miudazt, mit egyházunk saját keblében megtehetnek tart s amennyiben ez a szükségképpen elérendő czél érdekében nem mutatkoznék elégségesnek, a továbbiakra nézve a kormánynyal az államsegély iránt tárgyalást kezdessen. Ugyanezen czélból utasítsa a konvent a közalapi végrehajtó bizottságot arra, hogy a jövő konventig tegyen részletes és indokolt javaslatot arra nézve: mennyit fordíthat a közalap évenként a hívek terheinek könnyítésére, ha a lelkészfizetések kiegészítése az állam által életbe lépett és a közalap számára eddig adott 100,000 frt megadatik. Molnár Béla pótlólag még a következő határozati javaslatot terjeszti a gyűlés elé : A beterjesztett és elfogadott határozat azzal küldetik meg az egyházkerületeknek, hogy azok az érvényesítés és előmunkálatok megtétele végett az egyházmegyéket sürgősen szólítsák fel, hogy azok elnökileg intézkedjenek a munkálatok elkészítésére, — fölhívja az egyházmegyéket, hogy ezen munkálatokat mielőbbi ülésén a kerületek őszi közgyűlésén tárgyalják s az adatokat úgy küldjék fel a konvent elnökségéhez, hogy az tárgyalásra ezt a legközelebbi konventre kitűzze. A konvent a javaslatot elfogadja. Tisza ajánlja, hogy ez ügyben rovatos iveket küldjenek szét az egyházaknak, hogy az adatok minél előbb beérkezhessenek. Erre a rovativek kezelésére Szász Károly és Dókus Ernő elnöklete alatt egy bizottság küldetik ki, melynek tagjai György Endre, Kenessey Béla, Baksay Sándor és Czike Lajos. A közigazgatási bizottság felterjesztéseit tette meg aztán Bartha Lajos előadó. Sok apróbb ügy letárgyalása után érdekes vita fejlődött ki a lelkészek minősítésének kérdésénél. Ez a kérdés a komádi és kőrösladányi lelkészi kérvénynél kerül felszínre, ugyauis a fenti két egyház lelkészének minősítését a tiszántúli ref. egyházkerület kifogásolja. E két lelkészt az erdélyi egyházkerület minősítette, melynek a zsinat által is elismert, történeti múlton alapuló specziális jogai vannak. — És erre hivatkozik Szász Domokos erdélyi püspök felszólalásában. Tisza Kálmán és Tisza István gróf viszont a lelkészek minősítésének egyöntetűségét hangoztatják, végre is a konventi gyűlés nem érzi magát illetékesnek, hogy ebben a kérdésben határozatot hozzon és igy az érdemleges határozathozatalt elhalasztják. , A töke-seyély-bizottsáy felterjesztéseit elfogadták. Márczius 28-án, miután Kuu Bertalan püspök gyönyörű imában kérte Isten áldását a konvent működésére, berekesztette a konvent az idei nagyfontosságu tanácskozásait. Jtaniigy. Egy kis hézag. Telve van szánk panasszal, sok a vallásitanitási anyag, mindenki ezt hangoztatja. Szili Colléga és mindnyájunk nézete az, hogy jó tankönyv kell, mely röviden, tömören és mégis érthetően adja elő azon nagy vallási tan-anyagot, melyet most hatféle könyvből tanitunk. Az bizonyos, hogy ez volna a legkönnyebb mód, segíteni a bajon, de láthatjuk, mint nem igyekeznek a könyvirók orvosolni a bajt jó tankönyvek írásával. Nehéz feladat is ez. En azt gondolom, hogy főtiszt, egyházkerületünk tűzne is ki nagyobb összegeket tankönyvek írására, ha módjában volna. De mivel ezt nem teheti, nekünk várnunk és tűrnünk kell. Itt azonban az a kérdés merül föl, hogy t. i. mig más könyv nem készül, haladjunk-e a göröngyös és nehéz utón, vagy segítsünk magunkon s a hogy tőlünk telik, simítsuk, könnyitsük azt ? Jelen viszonyaink között okvetlen tennünk kell valamit, egyházunk, szeretett szent vallásunk érdeke kivánja azt tőlünk. Nevelnünk kell vallásosságra, munkásságra, józanságra, Isten félelemre és hazaszeretetre növendékeinket, mert félő, hogy a szoczializmus híveink között is felüti fejét s a lelketlen izgatok szavai termőföldre találnak a hívek leikeiben. Tegyük a vallástanitást életrehatóbbá, neveljük az életre tanítványainkat igaz vallásosságban. „Az életnek és ne a feledésnek tanítsunk.“ Ha ez a tanitási-elv áll a reál tárgyakra, kétszeresen áll a vallástaniakra. Czélunk kér. auyaszentegyházuuknak buzgó és vallásos tagokat nevelni első sorban. De ezt a czélt nem azáltal érjük
