Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
241 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 242 el, ha azt a sok anyagot, a mit a vallástanból elővan írva, mind beemléztetjük, mert az a sok bemagolt dolog, a Káténak nehéz kérdései, úgy is csakhamar feledésbe merülnek az iskolából kikerült gyermeknél, amint magunkon tapasztalhattuk. De elérhetjük úgy, hogy abból a nagy anyagból kiválogatjuk mindazt, a mi jó s könnyen érthető', azt sem könyv szerint, szajkó módra feleltetjük el, hanem beszélgetés által tanítjuk meg a tanulókkal. Ugyde hallok ilyen szókat is : „Á Tanterv ennyit ir elő s ezt okvetlen el kell végeznem.“ Ez nagyon téves okoskodás. A ki igy tesz, az nem az életre tanít. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy vessük el a tantervet; kövessük annak szellemét, de minden betűjéhez ne ragaszkodjunk. Felveszem pl. a Tóth Ferencz-féle Kathekhismust. Ennek erkölcstudományi részéből föl van véve a Vl-ik osztálynak 88 kérdés. Mindenki elismeri, hogy a könyv nehéz, értelmetlen stílusban van írva, nem csak gyermek, de felnőtt sem érti meg minden részét. Kérdem most már: haszonos munkát végeztetünk-e, ha az említett kérdéseket mind beemléztetjük a gyermekkel, vagy csak kínozzuk azokkal őket? Ha az utóbbi eset forog fönn — a mi igaz — akkor miért ragaszkodjunk a tantervhez szigorúan ? . . . Válasszunk ki az említett 88 kérdésből 40-et olyat, mely könnyen megérthető és hasznos is; mert tagadhatlan, hogy a kérdések nagy része nehézkes, de van elég, 40 biztosan, a mit a gyermek könnyen megért pl. a gazda kötelessége a szolgái iránt, vagy a gazdag kötelessége a szegények iránt és viszont: továbbá mindenkinek kötelessége vallása, embertársa és hazája iránt stb. mindolyan dolgok, melyeknek tanítása nagy haszonnal jár, össze lehet kötni ezek által számos reál tárgyakat is. Csak tudjon a tanitó beszélgetésében a tanulók értelméhez és szivéhez férni, munkájának kívánt sikere lészen s a kiválasztott kérdéseket jól eltárgvalgatva sohasem fogja elfelejteni. A többi kérdéseken is átmegyünk, megbeszéljük, s olvastatjuk azokat is és kérdéseinkre értelmes feleletet várunk a gyermektől; ismétléskor mindezeket szintén felidézzük. Ez volna szerény nézetem, nemcsak a Káté tanításra, hanem a bibliai történetek tanítására nézve is. Nem az a fő, hogy a gyermek könyv szerint darálja el azokat, hanem, hogy beszélgetés és olvasgatás után a történetkéket — melyek nem nehezek — értelmesen elő tudja adni. Ne markoljunk fel tehát sokat, a tanterv szerint minden pontot a beemlézés tárgyául, válasszuk ki e czélra a legjavát s a többit beszélgetés által sajátíttassuk el a gyermekekkel. Ha ilyen keretben tanítunk, akkor nem is lenne arra szükség, hogy a „Biblia történeteket“ mind a hat osztályra kiterjesszük, a mi kissé nehéz is volna, hogy pl. az V-ik osztály a sok reál tárgy mellett Bibliai történetet, Egyh. történetet, Kátét, Bibi. ismertetést tanulna. Hat éven át igazán unalmassá is válnék a gyermekre az örökös Bib. történet tanulása. így gondolkodnám én, hogy addig is, mig jó könyvek nem készültek, a Vecsei Collega által említett „kis hézag“ betelnék. Komárom-Szent-Péter. Körös Imre, ev. ref. tanitó. AvgyES |özlEményE^. — Egyházkerületünk részére megszavazott missziói segélyek. N.-Kanizsa 500 frt, Keszthely, Köves-Kálla ide csatoltatván, a köveskállai évi állandó segély N.-Kanizsának adatik 150, Verőcze és vidéke 200, Brekinszka 350, Fiume 500, Esztergom 350, Csehi 200, Pozsonyi misszió 200, (egyszersmindenkorra) 200, Uj-Szőny 400, Kaposvár (egyszersmindenkorra) 200, Piszanicza részére uj segély ez évre 200, összesen 3450 frt. Tőkekamat segély a dunántúli egyházak részére: Garam-Kis-Sarló l8o frt, Pózba 100, Hedrahely templomépitésre 150, Csurgó 75, Lábatlan 50, Neszmély 75, D.-Almás 50, Szt.-Király-Szabadja 50, Kéthely 50, Nagy-Piszanicza 100, összesen 880 frt. — A nem állami tanárok nyugdíj intézetéről, melyet az 1894. évi XXVII. t. ez. létesített, most jelent meg az első miniszteri jelentés. Mindössze 27 lapra terjed, de e nehány lapon érdekes és tanulságos dolgokat olvashatunk. A közoktatási kormány igazi jóakarattal kezdte meg a törvény végrehajtását. Bár az idézett törvény 11. §-ában világosan ki van mondva, hogy a nyugdíjintézet életbeléptét követő első hat évben csupán azon a czimen, hogy valamely alkalmazott 30-ik szolgálati évét betöltötte, nyugdíjazásnak nincs helye, igy csak 1900-ban történhettek volna rendszeres nyugdíjazások, már az első két évben 36 tanár kapott nyugdijat. Ezen 36 nyugdíjazott tanár közt a 80-ik életévet is elérte 3, a 70-en túl volt 12, a 65-ön túl 9. Ketten 50 évnél is tovább szolgáltak, 40 évnél tovább kilenczen, 30 évnél tovább tizennégyen. Érdekes az is, hogy mily összeggel mentek egyesek nyugdíjba. 2000 írton felül levő nyugdijat kapnak hárman; 1500 írton felül tizenegyen ; 1000 írton alul csak hárman. A pápai ev. ref. főgymnasiumban tudvalevőleg ez idő szerint 1980 frt a legmagasabb nyugdíjigény. A nyugdíjintézetbe összesen 77 tanintézet lépett be, 607 tanerővel, igy az első évben a tagok 2 8%-a, a másodikban 3%-a kapott nyugdijat. Ugyanezen idő alatt 21 tag halt meg, közülök 14-en özvegyet, ketten kiskorú árvákat is hagytak. A két első évben folyósított az intézet 57320 forint évi nyugdijat és 3781 frt temetési járulékot. Maguk a nyugdíjazott tanárok kapnak 49423 frt évi nyugdijat; az özvegyek 7120 frtot, az árváknak 777 frt jut. Az intézet vagyona az 1896. év végén 442765 frt 13 kr, ezen kívül 155405 frt 49 kr hátralék volt. A befolyt 442765 frt 13 krból két évi államsegély 120000 frt, az iskolafentartók 70692 frt 19 krt,
