Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-08 / 2. szám

Kilenczedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1898. január 8. *-----------------------------* .A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő séghez Kis József felelős szerkesztő czi­­mére U ültlen előli. » .................' ----- ----— * DUNÁNTÚLI «-----------------------------#­A.Z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, fél­évre 2 frt), hirdetések, reclam atiők Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. *-----------------------------+ Főiskolánk a nemzeti ügy szolgálatában. Hazánk első sorban földművelő ország. Gazdag ta­laja és más egyéb tulajdonságai folytán talán mindig is az lesz első sorban. Azonban egy nemzet nagysága és boldogsága nem a térés legelőktől, a termékeny szántó­földektől, hanem főként fiainak műveltségétől függ. . . Ennek igazságát már honfoglaló őseink is belátták, mikor minden habozás nélkül, szivvel-lélekkel nyűgöt kultúrájához csatlakoztak, a nélkül azonban, hogy le­mondtak volna nemzetiségükről. Ezeréves államéletünk e hazában eme kettős munkában folyt le: művelődni, azért mégis magyarnak maradni. A munka e feladat megoldása körül ma sem szünetel s nem is fog szüne­telni soha, mig magyarok laknak a földön. — De ez nehéz és fárasztó munka! Generatiok pusztulnak el benne. Életkérdés, hogy a kidőltek helyére új munká­sokat tudjunk állítani. Érdekes, egyúttal tanulságos dolgokat mondott el e kérdésről a minapában egyik tekintélyes fővárosi lap, mikor a budapesti mensa aca­­demica áldásos voltáról beszélt. Okoskodása szinte csá­bit. Elfogadjuk, ahoz füzzük a magunk okoskodásait. A statisztikára hivatkozott. Ez a fiatal, de már is nagy tekintélyre vergődött tudomány a számok tömkelegéből kiokoskodta, hogy azok a családok, melyek szellemi téren működnek, ma a legtöbb esetben három-négy gene­­ratio alatt elpusztulnak, mert a szellemi munka, a mint azt magunk is tapasztalhatjuk, lelketölőbb akár a leg­erősebb fizikai munkánál is. Mert a mig ez csak ideig óráig tartó fáradságot idéz elő, — az a legbecsesebb életnedvtől foszt meg bennünket. Bármily lehangoló ránk, a szellemi téren dolgozó emberekre, de úgy vau, hogy a szellemi téren dolgozó családok a lassú elmúlás sorsára vannak kárhoztatva. Vannak ugyan kivételek. A szerencsés vórvegyülés, más egyéb körülmény egyik-másik családot sokáig fentartja a szellemi munka szolgálatában is; — de a világ nem a kivételek szerint igazodik. Aztán, ha még ma van­nak is családok, melyek régóta szerepelnek a nemzet vezető osztályában, — oka jórészt a múlt viszonyaiban keresendő. Régen az iskola inkább a természetes józan ész: ápolását tartotta feladatának,— nem annyira azt, hogy teletömje a fiú fejét miudenféle tudománynyal. És ha mást nem is hozott a fiú azokból a régi, egyszerű iskolák­ból, — a józan eszét minden esetben épen hozta ki. Maga az élet is inkább a természetes észjárású embe­reket kereste, mintsem a nagy tudománya férfiakat, — bár akadt az is elég. Ha valaki hivatalt vállalt, azt inkább passióból tette, nem pusztán kenyérkeresetből. Ez a szellemi munka tehát nem volt olyan lelketölő. De nagyot fordult a világ kereke , . . . Az élet ma már roppant sok ismeretet, tengernyi tudományt kí­ván. Az a 15—20 eszteudŐ, a mit az iskolában töl­tünk, — előkészületnek is kevés a ma szükséges ismere­tek megszerzéséhez. Az iskolák igazi tömő intézetek, nem embernemesitő intézmények többé, hanem valósá­gos hivatalnokgyárak. ... A mikor kiszabadul belőle a növendék, sokszor már kész öreg ember, semmi kedve az élethez. Az iskolából egyenesen a hivatalszobába megyünk, előbb azonban elkeseredett harczot kell harczolnunk a hivatalért, mert nem passióból vagyunk többé hivatal­nokok: a mindennapi kenyér kényszerít rá . . . Ez & bellum omnium contra omnes nemcsak magát az egyént,, a családot is elpusztítja., ügy, hogy egyre ritkulnak azok a családok, melyek szellemi téren hosszabb időn át vezérlő szerepet visznek. Nagy érdekek parancsolják a nemzetnek, hogy a kidőlt munkások helyett újakat állítson sorompóba, olyanokat, kik eddig szellemi téren szerepet nem vit­tek. Honnan tehetjük ezt legsikeresebben ? A szegényebb osztály fiai közül kell sorozni a szel-2 Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. rét egyMzkeriilet hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents