Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

231 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 232 Lelkészértekezletek tartása gyülekezeteink körében. A barsi ev. ref. egyházmegyei lelkészértekezlet­nek f. évi február hó első napjaiban Léván tartott rendkívüli összejövetele alkalmával beterjesztettek egy indítványt, mely szó szerint következőleg hang­zik : „ Mondja ki a lelkészértekezlet, hogy két összejövetele közöl az egyik felváltva más-más gyülekezetben, a gyü­lekezet tagjainak meghívásával és jelenlétében, istenitisz­telettel egybekapcsolva tartasséku — Az indítvány hosz­­szasabb indokolással fejtegetvén eme kérdés életreva­lóságát, egyhangúlag elfogadtatott s már az ez évi ily irányú legelső összejövetel helyéül Uj-Barsot, a következő évre N.-Szecsét ki is jelölte az értekezlet. Bár szerettem és óhajtottam volna, hogy az érte­­kezleti jegyzőkönyv és indítvány érdektelen egyén által lettek volna közölve s lapunkban ismertetve, mégis mivel ez eddig nem történt, hogy lelkésztársaink közül többen is hozzá szólhassanak, ba czélosnak s üdvös hatásúnak vélik, más értekezleteink is a jó példa követésére buzduljanak, magam vettem annyi bátorságot, hogy bár inditványozóia is valék eme most már elfogadott javaslatnak, b. lapunk utján azt meg ösmertessem lelkésztársaimmal s a többi érte­kezletekkel. Már a kerületi lelkészértekezlet alkalmával tartott|felolvasásomban kifejezést adtam amaz óhaj­tásomnak , hogy mily jó lenne nálunk is a franczia protestáns^történelmi társulat példájára, gyűléseinket, különösen pedig értekezleteinket felváltva gyülekeze­teink körében, egyházaink tagjainak, nitsorsosainknak bevonásával is tartani meg*) azóta ezen óhajtás vágy­­gyá érlelődött bennem s erősbbült, mert hazai prote­stáns egyházaink körében is mind erősebben hallatsza­nak az ezt követelő, sürgető hangok, felszólamlások, sőt itt-ottmár kezdeményező lépések is történtek. így p. o. a vértesaljai lelkészértekezlet bizottságot kül­dött ki a módozatok megbeszélése, valamint e tárgy­ban való javaslattétel végett; legtekintélyesebb egy­házi lapunk, a Protestáns Egyházi és Iskolai lap újévi számában Református név alatt, alighanem világi ál­lású, de egyházi ügyeink iránti meleg érdeklődését, tájékozottságát eklatánsul igazoló, ügybuzgó egyén sürgeti a vándor lelkészértekezletek életbeléptetését, megtartását. S valóban, a ki éber figyelemmel kiséri a pro­testantizmus helyzetét, viszonyait napjainkban, a ki fogékony lélekkel, tenni és akarni kész indulattal kí­vánja munkálni felekezetének, egyetemes egyházának javát, bodogulását, az nem zárkózhatik el s nem kicsi­nyelheti azokat az eszközöket, kísérleteket, melyek önként, maguktól kínálkoznak eme czél elérésében, vagy legalább elérhetésének reményében. Az egy­házpolitikai törvények életbeléptetésével az eddigi, *) Két egyházmegyéről: az alsóborsodi és hevesnagy­kunsági egyházmegyéről biztosan tudom, hogy az nálunk is megvan. Főmunkatárs. közvetlen összeköttetés a világi és egyházi elem, a lelkész és hívek között sok tekintetben meglazult; hé­zagok, • nyílások támadtak, melyek résein nem egy­szer veszélyes tévtanok, felfogások kopogtatnak, zör­getnek, sőt itt-ott betörni, tértfoglalni is töreked­nek. S ez az összekötő kapcsok lazulása, az érint­kezési pontok ritkulása, lmva tovább érezhetőbbé vá­lik ; a hézag, az ür egyre tátongóbb leend, a melyet kétségkívül fokozni, növelni fog a lelkészi fizetések­ről szóló törvényjavaslat legalább mostani alakjában, mely az egyház és az egyházi élet két faktora : lel­kész és gyülekezet között a legérzékenyebb kérdés­ben és ponton, a vagyoni, a financziális kérdésben tesz oly éles megkülönböztetést, szétválasztást, a mikor az egyiknek—bár ezerszeresen indokoltan és jogosan—■ kedvezményeket, kiváltságokat ad, mig a másiknak terhei könnyítéséről, helyzetének javításáról mélysé­gesen hallgat és orvoslásról nem gondoskodik. Ma már a népek szemét bekötni, befogni nem lehet, ott is ke­resnek, kutatnak a hol semmi nincs, hát még a hol mint itt van valami! Nem fordul-e az első meglepeté­sében, elfeledettségében azok ellen, legalább maga­tartásával, kicsinylésével, a kiknek bujában, örömé­ben mindig hű osztályos volt, a kiknek oda adta hű­ségesen a maga marok lisztecskéjét, sokszor utolsó fillérjét, s a kik mikor rájuk kissé verőfényesebb nap süt, mikor nekik kedvezőbb sorsra van kilátás, még csak szavukat sem emelik fel érdekükben, még csak meg sem kísérlik helyzetük, sorsuk javítását? Világért sem akarok rémeket a falra festeni, bár ne úgy lenne, de könnyű prófétának lennem, hogy bizony ezek a megváltozott körülmények és vi­szonyok nem egy helyen fognak hézagot, tátongó űrt támasztani egyházi és világi elem, pap és gyüleke­zet között. De ha mindezek nem következnének is be, még akkor sem zárkózhatunk el ama jogos követelés elől, mely nem éri be csak a kathedra szolgálattal a lelkész részéről , hanem követeli, hogy ragadja meg azokat a kínálkozó alkalmakat, melyek a hit­élet bensőbbé tételére, a protestáns egyházhoz ra­gaszkodásnak, önérzetnek előmozdítására kiválólag alkalmasak ; követeli, hogy keresse az összeköttetést, a meglazult érdekközösség lánczolatainak erősbbitését a két tényező között; ismertesse meg a két faktor na­gyobb részét az egyetemes egyházat közelebbről ér­deklő kérdésekkel, a társadalmat, az egyház terhét érintő, forrongásban tartó eszmékkel, irányokkal; iga­zolja maga iránt a régi idők ama sokat mondó rövid kijelentését, hogy a jó pap holtig tanul ; adja en­nek jelét nyilvánosan, legaláb hitsorsosainak, híveinek körében, azoknak hallatára és épülésére. A sok kínálkozó eszköz közül, ezeknek a czé­­loknak kiván szolgálni, szerény, de jókaratu s egy­házmegyénk területén immáron elfogadott javaslatom. Távol legyen tőlem, ennyire ideálista én sem vagyok : az élet, a tapasztalat engem is megösmertet lassan­ként a reális élet senki kedvéért változást nem tűrő rideg paragrafusaival, hogy új eget, új földet, va­lami mesés, csodás átalakulást várnék és remény-

Next

/
Thumbnails
Contents