Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-10 / 15. szám

231

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

232

Lelkészértekezletek tartása gyülekezeteink körében.

A barsi ev. ref. egyházmegyei lelkészértekezletnek f. évi február hó első napjaiban Léván tartott rendkívüli összejövetele alkalmával beterjesztettek egy indítványt, mely szó szerint következőleg hangzik : „ Mondja ki a lelkészértekezlet, hogy két összejövetele közöl az egyik felváltva más-más gyülekezetben, a gyülekezet tagjainak meghívásával és jelenlétében, istenitisztelettel egybekapcsolva tartasséku — Az indítvány hoszszasabb indokolással fejtegetvén eme kérdés életrevalóságát, egyhangúlag elfogadtatott s már az ez évi ily irányú legelső összejövetel helyéül Uj-Barsot, a következő évre N.-Szecsét ki is jelölte az értekezlet.

Bár szerettem és óhajtottam volna, hogy az értekezleti jegyzőkönyv és indítvány érdektelen egyén által lettek volna közölve s lapunkban ismertetve, mégis mivel ez eddig nem történt, hogy lelkésztársaink közül többen is hozzá szólhassanak, ba czélosnak s üdvös hatásúnak vélik, más értekezleteink is a jó példa követésére buzduljanak, magam vettem annyi bátorságot, hogy bár inditványozóia is valék eme most már elfogadott javaslatnak, b. lapunk utján azt meg ösmertessem lelkésztársaimmal s a többi értekezletekkel.

Már a kerületi lelkészértekezlet alkalmával tartott|felolvasásomban kifejezést adtam amaz óhajtásomnak , hogy mily jó lenne nálunk is a franczia protestáns^történelmi társulat példájára, gyűléseinket, különösen pedig értekezleteinket felváltva gyülekezeteink körében, egyházaink tagjainak, nitsorsosainknak bevonásával is tartani meg*) azóta ezen óhajtás vágygyá érlelődött bennem s erősbbült, mert hazai protestáns egyházaink körében is mind erősebben hallatszanak az ezt követelő, sürgető hangok, felszólamlások, sőt itt-ottmár kezdeményező lépések is történtek. így p. o. a vértesaljai lelkészértekezlet bizottságot küldött ki a módozatok megbeszélése, valamint e tárgyban való javaslattétel végett; legtekintélyesebb egyházi lapunk, a Protestáns Egyházi és Iskolai lap újévi számában Református név alatt, alighanem világi állású, de egyházi ügyeink iránti meleg érdeklődését, tájékozottságát eklatánsul igazoló, ügybuzgó egyén sürgeti a vándor lelkészértekezletek életbeléptetését, megtartását.

S valóban, a ki éber figyelemmel kiséri a protestantizmus helyzetét, viszonyait napjainkban, a ki fogékony lélekkel, tenni és akarni kész indulattal kívánja munkálni felekezetének, egyetemes egyházának javát, bodogulását, az nem zárkózhatik el s nem kicsinyelheti azokat az eszközöket, kísérleteket, melyek önként, maguktól kínálkoznak eme czél elérésében, vagy legalább elérhetésének reményében. Az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével az eddigi,

*) Két egyházmegyéről: az alsóborsodi és hevesnagykunsági egyházmegyéről biztosan tudom, hogy az nálunk is megvan. Főmunkatárs.

közvetlen összeköttetés a világi és egyházi elem, a lelkész és hívek között sok tekintetben meglazult; hézagok, • nyílások támadtak, melyek résein nem egyszer veszélyes tévtanok, felfogások kopogtatnak, zörgetnek, sőt itt-ott betörni, tértfoglalni is törekednek. S ez az összekötő kapcsok lazulása, az érintkezési pontok ritkulása, lmva tovább érezhetőbbé válik ; a hézag, az ür egyre tátongóbb leend, a melyet kétségkívül fokozni, növelni fog a lelkészi fizetésekről szóló törvényjavaslat legalább mostani alakjában, mely az egyház és az egyházi élet két faktora : lelkész és gyülekezet között a legérzékenyebb kérdésben és ponton, a vagyoni, a financziális kérdésben tesz oly éles megkülönböztetést, szétválasztást, a mikor az egyiknek—bár ezerszeresen indokoltan és jogosan—■ kedvezményeket, kiváltságokat ad, mig a másiknak terhei könnyítéséről, helyzetének javításáról mélységesen hallgat és orvoslásról nem gondoskodik. Ma már a népek szemét bekötni, befogni nem lehet, ott is keresnek, kutatnak a hol semmi nincs, hát még a hol mint itt van valami! Nem fordul-e az első meglepetésében, elfeledettségében azok ellen, legalább magatartásával, kicsinylésével, a kiknek bujában, örömében mindig hű osztályos volt, a kiknek oda adta hűségesen a maga marok lisztecskéjét, sokszor utolsó fillérjét, s a kik mikor rájuk kissé verőfényesebb nap süt, mikor nekik kedvezőbb sorsra van kilátás, még csak szavukat sem emelik fel érdekükben, még csak meg sem kísérlik helyzetük, sorsuk javítását?

Világért sem akarok rémeket a falra festeni, bár ne úgy lenne, de könnyű prófétának lennem, hogy bizony ezek a megváltozott körülmények és viszonyok nem egy helyen fognak hézagot, tátongó űrt támasztani egyházi és világi elem, pap és gyülekezet között. De ha mindezek nem következnének is be, még akkor sem zárkózhatunk el ama jogos követelés elől, mely nem éri be csak a kathedra szolgálattal a lelkész részéről , hanem követeli, hogy ragadja meg azokat a kínálkozó alkalmakat, melyek a hitélet bensőbbé tételére, a protestáns egyházhoz ragaszkodásnak, önérzetnek előmozdítására kiválólag alkalmasak ; követeli, hogy keresse az összeköttetést, a meglazult érdekközösség lánczolatainak erősbbitését a két tényező között; ismertesse meg a két faktor nagyobb részét az egyetemes egyházat közelebbről érdeklő kérdésekkel, a társadalmat, az egyház terhét érintő, forrongásban tartó eszmékkel, irányokkal; igazolja maga iránt a régi idők ama sokat mondó rövid kijelentését, hogy a jó pap holtig tanul ; adja ennek jelét nyilvánosan, legaláb hitsorsosainak, híveinek körében, azoknak hallatára és épülésére.

A sok kínálkozó eszköz közül, ezeknek a czéloknak kiván szolgálni, szerény, de jókaratu s egyházmegyénk területén immáron elfogadott javaslatom. Távol legyen tőlem, ennyire ideálista én sem vagyok : az élet, a tapasztalat engem is megösmertet lassanként a reális élet senki kedvéért változást nem tűrő rideg paragrafusaival, hogy új eget, új földet, valami mesés, csodás átalakulást várnék és remény-