Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
223 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 224 ban, nemkülönben az adakozó fél lakhelyén levő lelkész! hivatalnál köszönettel nyugtázandjuk. Péld. III. 27. Ne voud meg a jótéteményt azoktól, akik szűkölködnek, mikor a te kezednek hatalmában vagyon annak megcselekedése. I. Thes. V. 15. A jótéteményt kövessétek mindenkor mind ti magatok közt egymáshoz, mind pedig mindenekhez. Jónás János, a pozsonyi ev. reform, egyház togondnoka, a Ferencz József rend lovagja. Balogh Elemér, a pozsonyi ev. ref. m. egyház lelkésze. A pozsonyi ev. ref. egyház jelen kérvényét magyar ev. ref. egyházunk hi vei és a hazai közművelődés tejlődése iránt érdeklődő hazáuk fiai jóakaratába és áldozatkész pártfogásába tisztelettel ajánljuk, Komáromban, 1898 I./12. Tisza Kálmán, dunántúli ev. ref. főgondnok. Antal Gábor, dunántúli ev. ref. püspök. * * * A pozsonyi missio-egyház fenti kérvényét a legmelegebben ajánljuk hitfeleink munkás szeretetébe. Azt hiszem, nincs közöttünk senki, a ki felekezeti és nemzeti szempontból egyformán üdvösnek ne tartaná ezen őrállomásunk megerősitését. Áldott a sok kéz; nyújtsuk ki hát sokan kezünket a kitett persely felé! Anuak a pozsonyi miss, egyháznak, a mely oly áldozatkész, úgy igyekszik élni és erősödni, a mint ezt a következő kimutatás bizonyítja : nagy joga van az élethez ! íme a pozsonyi egyházközség népessége jelenleg 525. A lelkész 190 gyermeket heti 19 órában részesít vallásoktatásban. Urvacsorai kelyhet adott Berghoffer János számadó gondu)k, keresztelési edényeket Forray Béla presbyter, urvacsorai kelyhet Gáspár Lajos. Fehér selyem urasztali térítőt ajándékozott Dr. Papp Móriczné, szül. Steiger Clarisse. Maguk közt gyűjtöttek : templomalapra 4750 frt 77 krt, tartalékalapra 901 frtot, szegény alapra 95 frtot, urasztali térítőre 120 frtot, szegény gyermekek téli ebédjére 22 frtot, hitoktatási alapra 10 fortot. Összesen 5898 frt 77 krt. ... Itt pezsgő hitéletnek kell lenni .. . Egyúttal jól esik rámutatnunk az ág. evangéilkusoknak arra a testvéri szeretetére, mely hit feleinknek mind ez ideig hajlékot adott a nyilvános istenitiszteletre. S z e r k. A pápai ev. ref. nöegylet közgyűlése. A pápai ev. ref. nőegylet márcz. hó 20-áD, d. u. 3 órakor tartotta kö/.gyülését Saáry Lajosné elnöklete alatt. Az egylet tagjai oly nagy számban jelentek meg, hogy az új főgimnázium tágas rajzterme csaknem kicsinynek bizonyult. Ihász Lajosné védnöknő nem jelenhetett meg a közgyűlésen, mit sajwákttal vettek tudomásul a gyűlés tagjai. — Sebestyén Dávidné elnöknő lemondását elfogadta a közgyűlés s neki az egylet alapitása körül kifejtett buzgóságáért köszönetét szavazott. Az alapszabályok megerősítését örömmel hallotta a közgyűlés; elrendelte kinyomatásukat a tagok közt való kiosztás végett. — Majd Faragó János egyleti titkár olvasta fel jelentését az 1897. évről, melyből itt adjuk a következő részt: „Tudósok hirdették, egész korszakok meggyőződése volt, hogy az ember társadalmi hajlamok nélkül születik, ki azzal, hogy mások hogyan boldogulnak, épen nem törődik, sőt harczra kel embertársaival, csakhogy a saját önző érdekeit diadalra juttassa. Harcznak, háborúnak tekintették ezek az életet, hol hadi lábon áll mindenki mindenkivel. Hosszú idő kellett hozzá, mig magasabb, tisztultabb felfogás jutott érvényre Ez a tisztultabb felfogás is küzdelemnek mondja az életet; de azt vallja, hogy ebben a küzdelemben az ember nem ellensége az embernek, inkább segítője, gyámolitója; azt hirdeti, hogy a nagy feladatokat, melyek az életben ránk várakoznak, csak egymás segítségével, gyámolításával oldhatjuk meg. Hogy e két álláspont közül melyik az igazán emberi, -- csak a szivünket kell megkérdeznünk, azt az érző szivet, mely beníinket kiemel az állatok sorából és Isten képmásaivá: emberekké tesz. Ez a szív azt súgja nekünk, hogy az élet harczában nem ellenségek, — hanem testvérek, szövetséges társak vagyunk. Ez a hit adott életet ennek a mi egyesületünknek is, mely senkitől nem várva, kevesektől sejtve, egyszerre megizmosodva lépett fel, hogy gya korolja a legszebb erényt: a könyöriilet erényét. Ez az erény ott van még a legfásultabb férfi szivében is, — de igazi otthona a női szívben van ; ez az, mi a nőket magasra emeli, megnemesiti a férfiakkal szemben. Egyletünk első sorban az iskolaköteles, szegény gyermekek gyámolitását irta zászlójára. Anyaszentegyházunk törekvése kezdettől fogva az, hogy hívei öntudatos, felvilágosodott emberek legyenek; hogy ne a vakhit vezesse őket soha, hanem mindig a tiszta meggyőződés. Ezért fordított nagy gondot az iskolákra s a gyermekek iskoláztatására. — Ezt a nagy elvet szolgálják azok a sokszor fejedelmi alapítványok, melyek még ma is hirdetik őseink áldozatkészségét s hirdetni fogják az idők végéig. — A kiknek a sors vagyont nem adott; azoknak a szegény, iskolás gyermekeknek a gyámolitására alakult a pápai ev. ref. nőegylet első sorban, — a mennyiben azonban anyagi viszonyai és körülményei megengedik, segélyezi a vagyontalan betegeket, özvegyeket és árvákat is. A valláserkölcsi élet ápolását is felvette programmjába, mert e téren is a nők telietnek legtöbbet. Az újabb időkben erre is nagy szükség vau, — nagyobb mint bármikor ezelőtt volt. A czél tehát, a melyet maga elé tűzött az egylet, nagy és magasztos, méltó azokhoz, kik zászlója alá sorakoztak! Az egylet megalakulása ügyében 1897. január 17-én Kis Gábor helybeli ev. ref. lelkészül- elnöklete alatt népes értekezletet tartottak a pápai ev. ref. gyülekezet nőtagjai. Az egylet megalakítását szükségesnek mondotta ki az értekezlet, már akkor meg is választották a tisztviselőket és a választmányt.— Az egylet élére 1897. jan. 31-én védnöknőt válasz
