Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
Kilenczedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1898. április 3.-A. lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőség lx ez Kis József felelős ssserlieszt o czi— iné re 1íli1<3 endok. ■# Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkeríilet hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.-A.z előfizetési dyak (egész évre -4= írt, félévre 3 fft), fürdetések, reelamatiók Faragó János íomunkatárs ozimére küldendők. Konservativ tanügyi politika. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter ur a millenium alkalmából megiratta a magyarországi középiskolák történetét. E jeles munkát forgattam a napokban. A büszkeség bizonyos neme töltötte be a lelkemet, mikor ilyeneket olvastam benne: «Hogy a mohácsi vész után hazánk iskolaügye végleg fel nem bomlott, azt a reformátiónak és szövetségesének: a humanismusnak köszönhetjük. A reformatio az őszinte hit-élet és szabad vizsgálódás vívmányait hozta magával, a humanismus pedig a formai szépség ideálját adta vissza az emberiségnek.» Még nagyobb lett a büszkeségem, mikor a régi protestáns iskolákat igy láttam apostrophálva: «Azoknak a régi, egyszerű iskoláknak a mai fényes intézetekkel szemben roppant sok előnyük volt, egyebek közt, hogy a jóravaló növendéket korán rászoktatták, rákényszeritették az öntevékenységre s jókor megkóstoltatták velők az élet munkáját.« Büszkeségem nem ok nélkül való, hiszen ma épen a miatt panaszkodunk legjobban, hogy az iskola nem ismerteti meg tanítványaival az életet, ez az oka, hogy az élet annyiszor meghazudtolja az iskola bizonyítványait . , . Sokat panaszkodunk tanítványaink magukviselete ellen is, hogy nincsen meg bennök az erkölcsi élet ama komolysága, mely a régi protestáns iskolák külömben sokszor szilajvérü ifjúságát jellemezte . . . «Lapokat tölthetnénk meg — úgymond a kiváló tanügyi férfiú — a protestáns iskolák sajátszerü belszervezetének leírásával: miként fejlődött ki bennök az alkotmányos önkormányzatnak egy neme minő volt a benlakás és élelmezés rendszere, minőa fegyelem- és rendtartás, mily forrásokból tartot- *) *) A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Irta dr. Fináczy Ernő. Budapest. 1896. Ára 1 frt 50 kr. ták fel magukat a kollégiumok a folytonos elnyomatás és üldöztetés veszedelmei között, mint jártak ki titokban a legátusok adományokat gyűjteni s minő szigorú erkölcs és férfias önmérséklet fejlődött ki az egész kollégumi életben.» Felsorolhatnék még több helyet is, melyek mind a régi protestáns iskolákat, azok szellemét9 tanrendszerét magasztalják; de, úgy hiszem, a már idézett sorok is elég haugosau szólnak amellett, hogy a protestáns iskolák a múltban nem ok nélkül vittek vezérlő szerepet hazánk oktatás ügyében s hatottak fejlesztőleg még a másnemű intézetekre is. A mikor igy a dicső múlton elmerengek, tekintetem önkénytelenül a jelenre irányul ... Nem tehetek róla, de a protestáns iskolák jelenére büszke lenni nem tudok. Nem mintha nem haladtunk volna, hiszen haladtunk sokat, nagyon sokat! A régi szegényes iskolaépületeket fényes paloták váltották fel, a tanárok száma megsokszorozódott stb. stb. a baj csak az, hogy ez a haladás nem természetes, mert nem a régi tradiczión, a háromszázados múlton épült fel . . . Pedig a mely intézmény szakit múltjával, olyan mint a fa, melynek elkorhadt a gyökere: kidönti, elsöpri az első vihar, A protestáns iskolák ma már nem vezetnek, hauetn vezettetnek, irányt nem szabnak, — hanem nekik szabnak irányt az állami intézetek. Pedig az állami iskoláztatás, a mely hovatovább nagyobb tért hódit, nálunk nem régi keletű. Hosszú időn keresztül, egész a XVIII. századig, a felekezetek intézték e nemzet fiainak a nevelését. Mikor az I. Ratio educationis 1777-ben megjelent s az állam vette kezébe az oktatásügyet, a traditióra nem hivatkozhatott: hü alattvalókat, engedelmes, tisztességtudó polgárokat, pontos adófizetőket akart ne
