Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-27 / 13. szám
209 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 210 Az ősök hamván sirvirág helyett Ősi erények borostyána nő . .. így álsz hazám és örökké virulsz! — Feltámadtál, — örök lesz életed ! . . . De nézz a multba s tégy szent fogadást Hogy e napot sohasem felejted!!! KönyvismEirtEtés. A magyar stilus. Irta Kulcsár Endre. Két kötet. Nyomról nyomra fokozódó érdeklődéssel olvastam végig Kulcsár fentebbi czimü müvét, de sajnálom, hogy bizonyos csalódással kellett befejeznem az olvasást; az a páratlan szorgalom, a mely oly roppant anyagot hordott össze, az a komoly ambíció, a mely a helyesnek keresésében vezette, nem juthattak czélhoz, minthogy részben a német források, részben az a méltánylandó vágya, hogy újat mondjon, megtévesztették a helyes fölismerésében. A stilus meghatározásába kettős hiba csúszott be, szerinte ugyanis csak a szépmüvekben van stilus, s ezekben vagy gondolat, vagv hangulat nyer kifejezést; s 3. lapon ugyanis e szavakkal kezdi müvét: Stíluson általában azt a módot értjük, a mely szerint bármi fajta szépműben valamely gondolat vagy hangulat nyer kifejezést — s mégis müve II. kötetének 46. lapjától végig a szabatosságot egyetlen szép műben sem vizsgálja — egy két Jókai-féle helyet leszámítva; puszta hangulat egy műben sem nyer kifejezést, hanem mindenütt a gongolat, a melyet lehet hangulatosan is kifejezni, pl. a költői stílusban „a költői előadás természetesen világos is, de fő benne a hangulatosság ;u nincs okunk kicsinyleni Buffon véghatározatát: Le style est Pordre et le mouvment que l’on met dans tes pensées.“ Nehezen érthető dolog amit szerző a nyelv stílusáról s az egyéni stílusról mond, úgy látszik a nép és a műköltészet nyelvéről akar beszélni (11.13.1.), csakhogy ezek különbözőségét (?) nem a nyelv stílusa s az egyéni stilus okozza, hanem az, amit ő is jól sejt e szavaiban : így tehát nem a nyelven, hanem az egyénen múlik, hogy mily fokon áll nála a gondolatkifejezés művészete“ (13 1.) Nagyon merész, kiváló stiliszták példájával éppen nem igazolható az, amit a 14 lapon mond. A bevezetés után következik nőmén generikum gyanánt az Első rész. A kifejezés ereje : a II. kötet első feléban a II. rész: A kifejezés; szabatossága. Az első rész három alsó részre oszlik : A) Szókép, B) Beszédalakok. C) Velős beszéd; a kifejezés ereje czim ily részekre osztása helyteleu, mert az osztó tagok egymást nem zárják ki s mert velős beszéd egyenlő a kifejezés erejével. Jól mondja Deltour: L’energie ramasse la pensée pour lu idonner plus de force. Elle aime á lancer l’expressiou sous la forme d’uu trait. Stilistikánk is hasonlókép nyilatkoznak a nyelv erejéről s Deltourral együtt a velős beszéd egyik tényezőjének mondják a képes beszédet is. — Kulcsárt forrásai Becker s Gerber félrevezették, ujságvágyból pedig új, de nem jó meghatározását adja a kifejezés erejének ; ez ugyanis Kulcsár szerint „abban uyilvánul, hogy mindent úgy képzeljünk és értsünk, a hogy a beszélő vagy író képzelteim' vagy értetni akarta,“ nem reflektálok arra, hogy e kifejezése sem szabatos, mert hisz első a megértetés s nem képzeltetés, s hogy mily helytelenül van ismét alkalmazva a vagy szócska; csak arra liivom fel a szerző figyelmét, hogy a mit ő kifejezés ereién ért, azt stilisztikáink igen helyesen részben világos, részben szemléletes előadásnak moudják , Deltour kitűnő munkájában, mely manap is még canouul szolgálhat a világosságról így ir : La elérté est la premiére et la plus necessaire qualité du style, . . . sans la clarté toutes les autres qualités sout perdues et disparaisseut. „Világos a stilus — Írja Négyessy — ha megértik s úgy értik meg, hogy az iró gondolta ;“ s igy folytatja : minthogy az irás főczéija gondolataink közlése, természetes, hogy a világosságnál débb való kelléke nem lehet a stílusnak.11 „Az elképzeltetést úgy nevezzük : szemléletesség.u De azt hiszem Kulcsár maga sem vette komolyan fentebbi meghatározását, vagy tán jó érzéke oly erős, hogy a régi jobb meggyőződéstől nem tud szabadulni; csak egykét helyet említek a 33 lapon igy ir: mivel a szókép czéljául csak a szemléltetést tűzhetjük ki; 148 lap. „Végül a hasonlítás alkalmazására nézve útmutatónak kell vennünk Blair Hugó észrevételét, mely szerint a hasonlítások nem a szenvedély nyelvén szólnak. Az erős indulatok sokkal hevesebbek, hogy sem a képzelet e játékát megengedhetnék. Nincs akkor idő hasonló tárgyakat keresni; az iró tehát alig követhetne el nagyobb hibát, mintha az indulat festésében hasonlítással élne ; — tehát maga Kulcsár is észreveszi, hogy a hasonlítás nem eszköze a kifejezés erejének, még akkor sem, midőu erős indulatok képezik a kifejezendő anyagot, tartalom hiányában a kifejezés erejének. — A 30 lapon ez olvasható : „de van a természet tárgyainak e megelevenitésében erő és bizouyos báj; — erő s báj együtt nem lehetnek ; idézett példái közül sokat fölemlíthetnék, melyek szépsége éppen a lágyság, a gyengédség s nem az erő. A szóképek közöl első helyen említi az egyezést, mely szerinte az ismertető jegyek áttudásán, tehát egyezésen a'apul; az egyezésnek — igy folytatja, három tagja van : az egyeztetni való, az egyező és közös ismertető jel;“ ez utóbbi elárulja, hogy itt tulajdonképen a hasonlóságról, a metaforikus dolgokról van szó; itt ismét a szerző újságvágyából, a régiektől való idegenedésből (a régiek az egyezést (?) metaphorának nevezik 23 1.) oly terminust teremt a metaforikus jelentések elnevezéséről, mely logikailag egészen helytelen, mert az egyezés logikailag egészen mást jelent, mint a hasonlóság; nincs is szükségünk arra, hogy a személyesitést, a melyet mindenki első hallásra eléggé ért, szerző után álta-
