Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-14 / 11. szám
173 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 174 minden kétségen túl van, hogy egy pár év alatt az egész 8000 írt államsegély se lesz elég s végre még is csak a kivetéshez kell folyamodni, a mitől pedig annyira irtóznak és — e most előszámlált dolgok megtörténte után — nem minden ok nélkül. Ily szomorú körülmények között mi volna mégis a legczélszeríibb, a mit tennünk kellene ? Szerintem az, miszerint ki kellene mondatnunk határozatul, hogy az évi államsegélyek az egyházmegyék között — miután a kerület nem valami jó sáfárnak bizonyult, — néparányában évenként kiosztandók s azok — számadás és felelősség terhe mellett — ott kezelendők folytonosan, mint kamat nélküli kölcsönök; a kerület azon szükséglete pedig, — melyre a legutóbb bekebelezett 72654 frt szegény pénztári tőke kamat segedelme sem nyújthatna elég fedezetet, — kivetés utján nyerjen fedezetet. Ha ez megtörténnék, elsőben is megszűnnék az a hallatlan körülmény, mely most történik, hogy a szegényebb egyházak emelik, ha bár közvetve is, a nagyobb egyházak terheit; de meg más részről segélyben is részesülvén, nem kedvetlenitné őket az újabb kivetésből rájuk háromló teher sem. De itt az nagy kérdés, hogy miként lehetne ebben czélt érni ? Legelső módja volna ennek természetesen az, hogy ezt illetőleg a kerületen kellene legelsőben is bezörgetni, de a melyet már többször megtettek sokan, s minden siker nélkül. Legközelebb a veszprémi egyházmegye is jelentkezett ez érdemben (1. kér. kgy. 28. p.) s úgy szólván mintegy indignálódva lett elutasítva ; mert hát az a veszedelmes természete van annak a napi s tiszteletdijnak s úti átalánynak, hogy azokat szállítani soha, csak is emelni lehet. Nagy baj az is, hogy még azok is, kik előbb velünk tartottak, mihelyt egy kis kerületi hivatalt kapnak, ha éppen ellenünk nem küzdenek is, de bizonyosan közömbösen nézik igaz ügyünk tusakodását, — mert hát édes az a napi s tiszteletdij, mint a — méz.*) De hát ha a napi-dijakat nem is szállítanánk, mégis lehetne talán ott a kerületen némi megtakarításokat eszközölni ? Látok ott én p. igazgató tanácsot, gazdasági tancsot,**) pénzügyi bizottságot, de talán más többet is lát, mert biz én a kerületen nagyon járatlan vagyok: vallyon nem lehetne-e ezek közül egyiket vagy *) Sajnáljuk, hogy ilyen általános gyanúsítást bocsát világgá a tisztelt czikiró ur és csak azon álláspontunk, hogy a panaszokat engedjük a nyilvánosság elé jutni, késztetett arra, hogy a czikknek — törlések nélkül — helyet adjunk. A veszprémi egyházmegye jelenlevő képviselői s köztük épen az is, a ki e kérdést hirlapilag is vitatta, bele nyugodtak a kerületi határozatba, nem a mézédes napidíjakért, hanem azért, mert nem hunyhattak szemet azon veszélyek előtt melyek újabb adókivetéssel járnának s melylyel szemben az államsegélynek részben közigazgatási költségekre fölhasználása kisebb bajnak látszik. Tegyük csak szivünkre kezünket s valljuk meg, nem nagyobb baj-e az ha nagy gyülekezeteinkben is zavarok támadnának, mint a minő az államsegély mostani kiosztása? Jól tudjuk, hogy szegényebb lelkészeink helyzetén segíteni — és pedig sürgősen segíteni kell, szerény körünkben el is követünk mindent, de azt is tudjuk, hogy ha a legszegényebb lelkész elé azt a kérdést intéznék: nagyobb morzsa kell-e az államsegély asztaláról s ezzel az egyházak helyzetének megrontása vagy pedig az eddigi csekélység de egyházunk nyugalmának fenntartása ? — habozás nélkül az utóbbit választaná. Szerk. **) A gazdasági tanács tagjai a részükre kontemplált napidijakat nem fogadták el s igy a gazd. tanács nem szaporítja a költ. ségeket. Szerk. a másikat beszüntetni ? ott van a pénzügyi nagy apparatus, mely költségesnek is, rosznak is bizonyul: nem lehetne-e ezt is egyszerűsíteni; *) ott van p. a nagy püspöki fizetés, melynek volt egy kis értelme akkor, midőn a püspökünk is főrendiházi tag volt, most azonban ebből is meg lehetne takarítani évenként 1000 irtot, legalább addig, mig a főrendiházi tagság a mi püspökünkre is bekövetkezik vagy addig, mig a püspöki özvegy nyugdíj megszűnik, miután elhalt püspökünk is szolgált egy bizonyos ideig fizetés nélkül.**) Szokásom ellenére az jdei kerületi jegyzőkönyvbe is betekintvén, a kerületi közigazgatási törvényszéken — pedig meglehet, hogy még fele se volt ott — oly sok okos embert láttam, hogy talán annak fele is elég lenne azon bagatel forma ügyek elvégzésére, melyek ott megfordulnak; és itt is lenne talán egy-két forint megtakarítás, mert gondolom, hogy ezek is napidijasak ; de meg rendkívüli gyűléseket se kellene tartani, minden csekélységekért, mert ezek is szaporítják a költségeket, — de meg az egyházmegyék költségvetésének a mérlegét is rendszerint deficitre billentik. Mégis, ha e fentiek alapján annyi megtakarítást méose lehetne eszközölni, hogy az évi államsegély itt egészében nélkülözhető lenne, hát nem lehetne-e a tőkéket, illetőleg a vagyont úgy kamatoztatni, hogy aztán az itt nyerendő kamattöbblet adná meg a szükséges fedezetet, — mert én úgy veszem észre, hegy a kerületi pénztáraknál nagyon sok pénz van heverőben. Van azonban még egy másik pénzforrás is, melyet szükség esetén igénybe lehetne venni t. i. az egyházkerületi ügyészség bérbe adása. A csurgói iskolai pénztár pénzforgalma a kerületi összes pénzforgalomhoz képest nagyon csekélység, az ügyészségért nekem — még pedig tekintélyes s egészen megbízható ügyvéd — mégis évi 400 irtot Ígért, hogy t. i. ennyit befizet a gym. pénztárba, — csak hogy a pénztárnál előforduló' bekeblezéseket s pereket ő kaphassa meg. Pápán azért bizonyosan lehetne kapni még 1000 frtot is, pedig gondolom, hogy most ráadásul még a kerület fizet az ügyésznek.***) Az előadottak folytán ime minden kétségen túl van, hogy bizony nagyon könnyű volna, csak akarni kellene, a tartaléki alap bekeblezése után a kerületi pénztárt — még kivetés nélkül is — úgy berendezni, hogy a mint a példabeszéd mondja: a káposzta is megmaradna, meg a kecske is jóllaknék. — Annyit azonban mégis megjegyzek, hogy a pénztárnak akkénti rendezése, hogy a fedezet és szükséglet csak egyenlegbe álljon, egyáltalában nem elég ; — hanem egy 14 ezer forint évi kiadással rendelkező pénztárnál elengedhetetlen kellék, hogy folytono*) Ezt bizony lehetne egyszerűsíteni s ez utón évi 500—600 frtot megtakarítani; jelenlegi püspökünk és csekélységem még 1894- ben (Dunántúli Prot. L. 10 és 13 számai) rámutattunk, miként lehetne ezen megtakarítást eszközölni. Hogy a mit akkor mellőzött a kerület, azt most az egyre súlyosbodó anyagi helyzetben megteszi-e, nem tudjuk. Szerk. **) A kérdéses 1000 frt a Baldaccy-alapból tisztán püspök fizetés javítására van rendelve, de meg a püspöki »nagy* fizetés tényleg oly csekély a mai viszonyok között, hogy annak csökentéséről — még csak a tervezett ideiglenes csökkentéséről, eltekintve a kérdés jogi képtelenségétől — egyházunk érdekének szempontjából szólni sem lehet. Szerk. ***) Az egyes eszmék bírálásába nem bocsátkozhatunk, mer a czikk a sok szerkesztői megjegyzés következtében furcsa alakot nyerne; csak azt jegyezzük meg, bogy az ügyész nem kap a kerülettől fizetést s igy ez is egyike az odavetett állításoknak. Szerk.
