Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-14 / 11. szám
175 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 176 san legalább évi 1000 forint nyereraénnnyel zárjon ; mert hát az a gonosz természete van a szükségletnek, hogy az minden óvatos korlátozás mellett is — ezt, mint pénztárnok tudom — mint egy erőszakkal növekedik ; — s ebből folyólag szükséges, hogy a pénztár fedezetet nyújtó vagyona is vele lépést tartva szaporodjék. Visszatérve azonban megszólalásom főtárgyához, hogy t. i. miként lehetne azt kivinni, hogy az évi államsegély, a mi legalább ezután adatik, a kerület kezelése alól — a hol az eddigi jelek után Ítélve az soha felszaporodni nem fog — elvonassék s az egyházmegyékhez tétessék át, — bogy ott folytonosan kamat nélküli 10 éves törlesztéses kölcsönképpen adatván ki, mielőbb bekövetkezzék az az idő — melynek már itt kellene lenni — hogy az egyházmegyék s igy közvetve az egész egyházkerület terén ne legyen oly szükséglet, melyet kamat nélküli kölcsönnel fedezni ne lehessen ? E kérdésre megadandó a felelet, én abban a véleményben vagyok, hogy elsőben is egyházmegyei felirati határozatokkal kellene ennek keresztül vitelét megpróbálni; a mennyiben ez ezen az utón nem sikerülne, van még egy más tervem is, de a melyet még ez alkalommal elhallgatok, előbb meggyőződést akarván szerezni arról, hogy a fentebb előadottak minő pártfogásban részesülnek úgy az egyházmegyék mint pedig egyes lelkésztársaim részéről. Szabó János. Válasz az «őszinte szó» és gyakorlati keresztyénségre.« *) E czimek alatt teszi meg kifogásait Nt. Szabó János ur a kerületi vagyonnal való gazdálkodás és a pénztárak kezeléséről. A czikkek jóindulat szüleményei s igy megérdemlik, hogy velők komolyan foglalkozzunk. Minden kétségen túl van, hogy egy jó bírálat a maga helyén nagy érték ; de az is áll, hogy a ki bírálatba bocsátkozik az teljesen tisztában legyen tárgyával, már pedig nt. ur maga elismeri, hogy a mi kerületi számadásunk mintázatával sincs tisztában, sőt nem is hiszi, hogy volna a ki ezt teljesen értené. Kissé merész föltevés. Hogy nem egészen közönséges számadás az bizonyos ; de hogy érthetetlen volna azt állítani, ha én pénztárnok volnék — nem merném. Nézze meg csak kérem a pénzintézetek, takarékpénztárak számadásait, azokban az egész vagyon két mérlegbe t. i. az eredmény és utómérlegbe van beillesztve. Azok, a kik ezen pénzintézetek részvényesei mind megkapják a számadásokat minden külön magyarázat nélkül, de hányadik ember érti meg azokat, s mégse mondja azt senki, hogy mivel nem érti, a kettős könyvvitel és annak formulája nem ér semmit. Én egy és ugyanazon számadást ugyanazokkal a tételekkel és eredménnyel négyfélekép elkészítek önnek s ha abból csak egy féle kimutatást ért meg, nem következik, hogy a többi rossz. Az 1895. év előtti dolgokra nem refiectálok, ajánlom *) Hogy különösen az utóbbi czikkben foglalt téves állítások azonnal helyreigazittassanak, kiadtuk a czikket Kemenezky Lajos urnák s az ö észrevételeit egyidőben közöljük. Szerk. arra nézve az 1894. évi kér. jkönyv 178-ik pontjának elolvasását ; de mondhatom, hogy Konkoly Thege Gyula számvevő ur rendszerében látható számadási minta egészen helyes, tiszta, világos, minden szakértő előtt. Magok az átfutó tételek annyira ellenőrzik egymást, hogy még a hibázhatást is eleve kizárják. Igaz ! átfutó tételek. Erre való megjegyzése élcnek megjárja, de komoly dolognál élccel nem igen lehet bizonyítani Avagy önnek nincsenek elfutó tételei ? minden olyan kiadás, mely nem térül vissza a pénztárnak, bizony elfut az, s miután nagytisztelettiséged számadásában nincsenek átfutó tételek, melyeknek éppen az a természete, hogy azoknak vissza kell térülni, — nemde azt következtethetem, hogy minden tétele elfut, mig nálunk mégis csak marad valami, mivel a kezelésben a tőkék is átfutó tételeknek tekintetnek. így marad meg az 1895. évi számadásban is a 6000 korona, mit könnyű elképzelni. A tartalékpénztár 1894-ben kölcsön adott a kér. közpénztárnak 6000 koronát. Ez a tartalékpénztár kölcsön adott cselekvő tőkéje, a kerületi közpénztárnak pedig kölcsönvett terhelő tőkéje a mi a számadásban ekként ki is van tüntetve. 1895-ben egyesittetvén a két pénztár a tartalék csak mint alap maradt meg vagyonával a kerületi közpénztárban s a két vagyon elszámolása kerületi közpénztár czim alatt történik. Most már a kér. közpénztár 1895-ben visszafizeti a tartalékalapnak a (5900 koronát s ez a kerületi közpénztárnak visszafizetett terhelő tőke, a tartalékalapnak pedig visszakapott cselekvő tőke. Úgy de a visszafizetett 6000 korona a tartalékalap többi tőkéjével a kerületi közpénztárhoz csatoltatván a 6000 korona mint bevétel van a kerületi közpénztárnál kitüntetett 20531 korona cselekvő tőke között. Ha ez az összeg jól nem volna elszámolva, akkor a csoportosított számadás maradványa nem egyeznék a szaknapló maradványával. Ez a művelet tehát egészen helyes azért is mivel daczára annak, hogy két pénztár egyesítve lett a különböző alapok akkori vagyona most is és megállapítható lessz"mindenkor. Hogy a hátralékok áthozataloknál kölömbözet van annak oka mint fentebb jeleztem, a múltban keresendő. A kamathátralékoknál pedig mindig fog elő állani valami különbözet, mit a törlés rovatában szokás kiegyenlíteni, vagy ha az nincs, a jegyzet rovatban jelelendő meg, a mi meg is vau jelölve a mi főkönyveinkben, de azt csak nem képzelheti nt. ur hogy az egész főkönyvet kivonatoljuk kinyomatás végett. Második czikkébben több oly dolgot mond, a mi véleményünkkel is találkozik, azokról nem szóllok, de nem is engem illet, hanem ismét számadási tévedésére mutatok. Azt mondja nevezetesen, hogy a kerületi szükséglet olyan léptekkel halad előre, hogy az szinte megdöbbentő. Lássuk csak ! ön igy állítja fel : a kerületi szükséglet volt 1890-ben 4878 írt, 1895-ben 10065 forintra szökött fel, 1897-ben meg már a költségvetés 14800 frtra van előirányozva. Hasonlítsuk össze az 1890-ik évi kiadást és az 1897- diki költségvetési előirányzatot mint egymástól legtávolabb állókat. Téves Szabó János ur kiindulási pontja, mert 1890. évben két pénztár, t. i. a kér. közpénztár és a tartalékpénztár fedezte azokat a költségeket, melyeket az 1897-ik évben a két pénztár egyesítésével maga a kér. közpénztár fedez. 1890-iki kér. közpénztár kiadásai: 4878 írt. 1890-iki tartalék „ „ : 3580 , Együtt: 8458 frt.
