Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

152

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

151

a) Egyházaknál

egyházm. ajánl egyh. kér. ajánl I. sorban II. sorban I. sorban II. sorban egyház kórt frtot frtot irtot irtot irtot

1. Barsból 13 81608 6543 — 1100 400

2. B.-Somogyból 7 2700 1200 1100 600 300

3. Dr. Palánkból 1 200 200 — 150 —

4. Komáromból 7 3500 750 150 500 100

5. Mezőföldről 4 1774 600 394 300 200

6. Őrségből 3 1300 1000 — 350 150

7. Pápából 3 1200 1100 — 400 —

8. Tatából 6 6433 1600 2100 400 400

9. Veszprémből 3 1250 1230 — 650 — * 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Összesen 47 34445 14223 3744 4450 1550

b) Lelkészeknél

egyh. megye egyh. kerület ajánlotta. ajánlotta

1. Barsból 5 leik. kért 1500 frtot 1500 frtra 400 írtra

2. B.-Somogyból 5 „ „ 900 „ 600 „ 300 „

3. Dr.-Palánkból 1 „ „ 100 „ 100 „ 100 „

4. Komáromból 6 „ „ 1210 „ 600 „ 400 „

5. Mezőföldről 3 „ „ 650 „ 300 „ 200 „

6. Őrségből — „ „ — „ - n ~ *

7. Pápából „ „ „ n n

8. Tatából 3 „ „ 650 „ 300 „ 200 „

9. Veszprémből 3 „ „ 500 „ 300 „___250_

Össze.' en 26 „ „ 5510 „ 3700 „ 1800 „

A kérvényezett 47 egyház közül a b.-somogyi és a komáromi egyházmegyék nem ajánlanak 1—1, együtt 2 egyházat; a kerület pedig Barsból 2, Somogyból 2, Komáromból 2, Mezőföldről 1, Tatából 1, összesen 8 egyházat hagyott ajánlás nélkül, mely eljárás azt látszik bizonyítani, hogy a kérvényezés 5/6-od részben valódi szükségen alapul. Az pedig, hogy az egyházmegyék az ajánlott összegek több mint 3/4-ed részét, a kerület pedig majd 2/3-ad részét első sorba helyezi, valószínűvé teszi, hogy a segélyezésre sürgős szükség is volna. Lelkészeknél csak B.-Somogyból nem ajánlott a kerület 1-et. De az eredmény azt is mutatja, hogy még a kerület ajánlata is, egyházaknál 4300 lelkészeknél pedig 1280 írttal magasabb a kiosztásra jövő összegnél.

Nagyon fogyatékos maradna azonban a segélyezés körül való eljárásunk képe, ha megemlítés nélkül maradna kínnak két vonása. — Egyik, az a köztudomású, pátriárkális időbe illő mozgás, melylyel a kérvény, jelentő ivek és lapok kiállíttatnak, s összeg>üjtetnek. A másik az, Ihogy a szükséget nézzük egyedül, mikor kérünk és mikor ajánlunk, bár tudjuk, hogy a kért és ajánlott összegek, forrás-bőség hiányában, meg nem nyerhetők.

Nem akar e czikkely senkire nézve bántó lenni; szelíd kifejezéseket keres, de nem hallgathatja el, hogy kellő bírálat nem gyakoroltatok, mondjuk, humanizmusból, vagy nem gyakoroltatik a bírálatra szükséges fizikai idő hiánya miatt; hanem mig egyrészről az eljárási munka ezen részének végezésére az egyházak helyi viszonyaival, lelkészek körülményeivel legkevésbbé ismerős, mert legtávolabb eső, osztó-hatósági közegeket kényszerítjük, addig más részről a csalódás ódiumát is azokra hárítjuk.

E tévesztett eljárás eredménye azután az is, mit

szomorúan látunk mindnyájan, hogy segélyeink haszon nélkül elforgácsolóduak; az is, mi állandó panaszként hangzik, s mi bizony nem egy esetben megtörténik, hogy kedvezőbb anyagi helyzetben levők nagyobb, mig az arra jobban utaltak kisebb mérvű segélyben részesülnak.

IV.

Jobb eredmény elérése czéljából mit tehetünk ?

Lássunk egy eljárási módot, melyet egy másik jobb legyőzhet, de a mely az eddig valónál jobbnak tűnik fel.

Hagyjuk meg eljárásunkat a lelkészek segélyezése körül továbbra is, mindössze is annak gyakorlatba hozásával, miszerint minden lelkész csak egy forrásból nyerhessen évenként segélyt. A lelkészek közül, fájdalom, sokaknál segély a csekély 80, 50, sőt 20 frt is. Mivel azonban az 50—120 frt az ezreket kérő egyházakra nézve inkább csak a heverés párnája, mely összegnél, igen sok esetben, önmaguk többet tudnának előállítani, ha nagyobb segélyre nem reménykednének, s azon tapasztalat, hogy különösen a segélykérést megszokott egyházak önmaguk csak a semminél tesznek valamivel többet s mindent csak a segélytől várnak, indítsanak bennünket arra, hogy állapodjunk meg, hogy egyházainknak ez után csak teljes segélyt adjunk ; oly összeget, melyre azoknak bajaikból való kiépülhetésükre azon összegen felül vau szükségük, amelyet, egyházmegyéik megállapítása szerint, tagjaiknak vagyoni viszonyaihoz és számához képest maguk is előállíthatnak, s melynek előállítására le is kötik magukat.

Hogy ez, általában egyéb szükséget szenvedők sérelme nélkül történhessék meg, a közalap egyszer s mindenkorra szóló segélye is, mint a konként által az egyhkerületek között, úgy kerületünk része kPünő számvevőségünk közbenjöttével, akár hozzájárulási, akár lélekszám arányban, az egyes egyházmegyék között osztassék fel, s egy egyh. megye területéről se részesülhessenek az összes folyamodó egyházak nagyobb mérvű ségélyezésben, mint a mily nagyságú összeg az évi segélyből azon egyh. megye részére esedékes lett.

Hogy pedig a szükségre utaltabbak háttérbe ne szorittathassauak kedvezőbb helyzetben levők által, az egyh. megyék készítsenek, területükre segélyezési tervezetet, állapítsák meg az egyes egyházakra nézve a valódi szükségletet s az egyházak között a szükségek sürgősségére alapított sorrendet, melyet ne törhessen meg, csapásokozta rendkívüli szükségen kívül, semmi, és azután ezen sorrendből terjesszenek fel akár a kamatnélküli kölcsönre, akár a közalaphoz I-ső sorban való ajánlással caak anynyit, mennyinek szüksége, az előző évihez számított, segély-osztalékból kielégíthető és egyet-egyet II-od sorban való ajánlással, az évi segély valósz nüleg nagyobbodott osztaléka elfogadására, mely azonban, ha szükségletét egészen nem fedezné, részére következő évig tőkésítendő,

1 mikor csak a még hiányzó összegre terjesztetik fel, I-ső sorban ajánlás mellett.

És végre, hogy mindezek, nagyobb nehézség nélkül kivihetők legyenek, ne hagyjuk segélyügyünk kezelését pusztán espereseinknél,, hogy azok a közgyűlések idején és helyén adják ki bírálatra a beérkezett kérvényeket