Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-28 / 9. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 136 együtt 2260 irtot. 135 gyámintézetnek adja. A megmaradt 40%-toli felét, 0.6 és 0.4 arányban egyházak és lelkészek részére, egyszersmindenkorra szóló segélyül osztja ki. — A fél jövedelem 40%toliját építkező, nagy építkezésből származott adósságot törlesztő, mint szintén az alacsony fokú lelkészi javadalmaknak, tőke-segély utján való kiegészítésére, egyházaknak adja, 32 éven át 1 Va % -val törlesztendő tőke-kamat segélyben. A fenmaradt évi fél jövedelem 10%-toliját kiegyenlítésekre fordítja. A legközelebb múlt évben a rendelkezésre állott 22065 írtból 1. Egyszersmindenkorra szóló segélyben kiosztott kerületünk területén a) az egyházaknak 1680 frt b) lelkészeknek 680 frt 2. Tőke-kamat segélyül az újabban rendelkezésre állott 2550 írtból, tévesen felállitott kulcs szerint, 306 frtot. Segély-forrásainkból láthatólag rendelkezésre áll Egyházak részére 1. Evenként, vissza nem fizetendő segélyül a) Szondy-Kenessey alapitváyból 133 írt. b) Baldaccy alapból 900 „ c) Államsegélyből 525 „ d) Közalapból, mintegy 1700 „ Összesen 3258 forint. 2. Államsegélyből, kamatnélküli kölcsönt 2975 írt. 3. Tőke kamat s tőkeképző segélyül a közalapból (konv. 1896 év jk. 22; uj semmi. Lelkészek részére, csak évenként való, vissza nem fizetendő segélyül a) Szondy-Kenessey alapítványból semmi. b) Baldaccy-alapból 400 frt. c) Államsegélyből 400 „ d) Országos közalapból mintegy 570 „ Összesen 1370 forint. lm a segélyül nyerhető évi összegek. Mi a szűk. séglet velük szemben ? (Folyt, köv.) Peti Lőkincz Isl^olaügy. A pápai állami tanitóképező-intézet épület tervrajzaira vonatkozó vélemény es javaslat. Az 1897. évi jan. hó 29-én, a városunkban építendő, állami tanitóképezdei helyiségnek — az ez évi január hó 27 én, a városházán összeült, vegyestagu értekezletből, igazgatóságunk utján, képezdei tanári testületünkhöz átküldött — két rendbeli tervrajza minden oldalú átvizsgálása tárgyában tartott, tanári gyűlés által indokolt hozzászóláson s minden szellem-erkölcsi, pedagógiai és modern kulturális tényező latbavetésén alapuló, birálatos, véleményes jelentéstétel készítésére utasittatván: van szerencsém eme megbízatásom elvileges eredményét a következőkben bemutatni : Mielőtt bármely — nevelés-tanítási czélokból emelendő — épület tervrajzába szemünket belemélyeszteni akarnék : kettővel kell tisztában lennünk ; úgymint: van-e hosszas tapasztalatokon átszürődött s a modern — a természethez leginkább közelitő — irányzatnak megszivlelésén keletkezett, szilárd, elvileges álláspontunk az elérendő czélhoz vezető ut emberileg legbiztosabb voltával s a megszerzett eszköz és mód legelőnyösebb objektiv használhatóságával szemben? s végül: oda van-e állítva, arra a helyre, arra a pontra az intézmény, amelyen speczifikus rendeltetését legkönnyebben, legsikeresebben elérheti ? Azt a szempontot, hogy létesítendő kultúrintézményeinknél s épen tauitóképezdeinknél, bentlakásra is, vagy épen csak bejárók számára, építkezzünk, mindig a helyi viszonyok szolgáltatják kétségkívül a legilletékesebben. Ez a két építkezési irány mai napig szemben áll egymással. A kintlakás mellett sok érv hozható föl s úgy látszik : jöval több, mint a bentlakás mellett. E két kérdés megoldása azonban aligha fog valaha egy irányba eldőlni; mert a hol a helyi körülmények olyanok, hogy a kintlakásra sem elegendő számú családszobák nincsenek, avagy szállásadásra műveltebb családok nem vállalkoznak s ily családok tán nem is épen bővében vannak: ott — ily esetben — a bentlakás jóval előnyösebb. De, ha mindama föltételek kéznél vannak, amiktől a növendékek családias, helyes nevelése, társadalmi csiszoltsága, önállóságra, önsegélyre szokása, az élet ezernyi viszonyaihoz alkalmazkodni tudása : a részvét, előzékenység, átalános emberszeretet s telhető segélynyújtás gyakorlása; jónak, rosznak, örömnek, fájdalomnak, szóval: az élet kevés szépséggel vegyes, forgó küzdelmeinek bátor elbírása függ: akkor, de csakis akkor, a társadalomban való közvetlen élés, az ennek erősítő, testet, lelket, jellemet edző légkörétől elzárt — mindig a bensőségteljes melegség hiányában szenvedő — elméleti — tehát miudig egyoldalú — hidegebb: közvetett nevelésrendszert értékben bizony fölülmúlja. S ha ez igy van s létesítményeinknél a másodrangu szempont a bentlakásos építkezés válik elkerülhetlenné, akkor nevelői és emberbaráti kötelességünk, hogy a családi élet vonatkozásaiból: annak békéjéből, nyugodt hármoniájából, a tagok egymás iránt való szeretetéből, részvétéből, előzékenységéből, egymás istápolásából, a tűrni-, szenvedni- és küzdeni tudásból, a kicsiny sikerek fölött örvendeni képes, tiszta kedélyből s a hasznos munkában való állhatatosságból minél több, életre-nevelő elemnek magukba fogadására váljanak alkalmasokká azok a falak, melyek a családi és társadalmi fenséges erények magukba zárása nélkül tömeges tanításra ugyan jók és kényelmesek lehetnek ; de az egyéni nevelés czéljaira alkalmasoknak sohauem bizonyulhatnak. S miként a régi idők rideg tipusa: a czella-rendszer az embert a társadalomból mintegy kiszakította s a titokszerüség, a csodásság homályába burkolta a testet, életet, szokást, erkölcsöt, jellemet és lelket egyaránt: úgy ennek ellenkezője: & tömegesség: & kaszárnya-rendszer lehámozza az egyénről a tartózkodást, szemérmet, bizalmat, ragaszkodást s játékká törpiti, vagy czivakodássá
