Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
125 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 126 a tölgyfa szilire festett padok egyszerűségűkkel kedves benyomást gyakoroltak a belépőkre. A város polgármestere Kostyál Pál, a megye főjegyzője, a tanfelügyelő Likesting Gusztáv, a magy. kir, honvédség vezérférfiai Balázs alezredessel élükön, a város és megye egyébb notabilitásai, az úri hölgyek stb. elfoglalták helyeiket s az isteni tisztelet kezdetét vette. Á d á m Endre ezredorvos ur által ajándékozott harmóniumon elhangzottak az akkordok s a 74-dik dicséret 1, 2, 3-ik versét nagy örömmel zengedeztük. Az ének elhangzása után fellépett a szószékre Főtiszt. Püspök urunk. A kegyelem Istenének nevét segítségül biván, megkezdte az imaház felavató beszédét. Gyenge az én toliam leirni annak a beszédnek tartalmát és szépségeit! Édes örömmel jelzem, hogy az elmondott beszédet rövid idő alatt vagy külön lenyomatban vagy e b. lap hasábjain látni fogjuk. Most csak annyit irok, hogy a midőn Főpásztorunk remek beszédében megemlékezett arról, hogy a protestantizmus milyen hatással volt Magyarországra, sőt egész Európára nézve s még Amerikára is, mely szabadságát épen a protestantizmusban rejlő erőnek köszönheti, midőn elmondotta, hogy hitvallásunkat a rossz akarat, a felekezeti türelmetlenség, idegeneket szolgáló érdekek, milyen erővel támadta s irtotta, úgy hogy pl. e megyében 32 egyházat eltörölt a föld színéről: e beszédek hatása alatt a lelkesedés hullámzásba hozta keblünket, szivünk hevesebben dobogott, ereinkben a vér gyorsabban keringett, majd szemtükreinket a bánat, a szomorú időkre való visszaemlékezésnek könnye fátyolba boritotta s orczáinkon a bánatnak keserű könnyei peregtek ! A más felekezetű intelligens hallgatóság orczáin a meghatottságnak jelei látszottak, s egyszersmind a szemrehányásnak nyilai lőveltek a szemekből azon ősök emlékezete iránt, kik a szegény protestánsokat csak azért, hogy hivek voltak hitükhöz, hazájukhoz : képesek voltak börtönökre záratni, gályarabságra száműzni s kibeszélhetlen szenvedéseknek részesévé tenni! A legkisebb részletig remek beszéd után a 235-ik dicséret 2-ik versének éneklése következett, melynek elhangzása után Tóth Kálmán mint a komáromi egyházmegye esperesének megbízottja , helyettesitője az ur asztala mellé állt, hogy Sedivi Lászlót hivatalába beigtassa. A kik Tóth Kálmánt ösmerik, azok előtt fölösleges volna emlegetni, hogy milyen mestere ő a szónoklatnak ! Az egész ember csupa szív, szájából nem származhat más, mint szívhez szóló beszéd ! Ha a szent lelkesedés megihleti, úgy beszél mint egy apostol! Úgy beszélt itt is. Figyelmeztette Sedivit, hogy igen fontos misszióra hivatott el az úrtól. Mint hajdan Korinthusban és Athénében küzdeni kellett az apostoloknak a különféle előítéletekkel s le kellett győzni a Krisztus nevével az ismeretlen istennek ellenségeit, úgy hogy azok meghódoltak, megtértek : úgy a nyitrai papnak is sok nehézségekkel kell majd megküzdeni ama városban, de helyzete könnyebb lessz, mint Pálnak, mert itt az igaz bitnek imént fellángolt tüzét csak ápolni, élesztgetni, táplálni kell, mely munkára — mint mondá — a kegyelemnek Istene adjon erőt és áldást. Legyen ajkadon — igy szólt az ifjú Timotheushoz aranyszáju főjegyzőnk — méz, melylyel vigasztald a szomorkodókat, kesergőket, legyen szivedben tűz, mely a nemes és szent dolgokra hevítse kebledet, legyen kezedben zászló, melyre csak egy név legyen irva t. i. az Ur Jézus neve s e bárom jelszó alatt, jöjj, láss és győzz ! Nem folytatom tovább, megemlíthetem, hogy ez a beszéd is rövid időn kezeink közt lesz ! A 74-ik dicséret 6-ik versét elénekeltük s ezután felment Sedivi a szószékre s a seregek Ura Istene nevének segítségül hívása után fölvette a szent igét Jeremiás próféta I. r. 9. 10. verseiben. Üdvözölte a nyitrai prot. egyház tagjait, köszönetét mondván a benne helyezett bizalomért, szerénységgel emlegette ifjúságából eredő tapasztalatlanságát, elmodta, hogy Isten segedelmével az evang. igazságnak beszédét fogja hirdetni szive utolsó dobbanásáig s az élet sokféle viszonyaiban előforduló lelkészi functióit szeretettel fogja gyakorolni. Jó hatást tett beszéde a hallgatóságra s a nyitrai egyházat szerencsésnek mondhatjuk a szerencsés kineveztetésért. A székfoglaló után a m.-sooki lelkész Borza Mór a keresztség vizével két kisdedet keresztelt s avatott szent egyházunk tagjaivá. Ezután Somogyi Antal farkasdi lelkész urvacsorai agendát mondott s az éhezőket s szomjazókat hívogatta a szent asztalhoz, ott is voltunk s megelégitettünk! A szent bort Mészáros József elválasztott negyedi pap osztogatta. Itt megemlítem, hogy a pompás keresztelő kannát és tányért Thaly István kir. főmérnök ajándékozta az egyháznak. A gyönyörű aranyserleget Szemere Györgyné őnagysága ajándékozta a gyülekezetnek ilyen felirattal : „Gizella Szemere de genere Huba 1897.“ A gyönyörű atlaszselyem urasztali térítőt pedig Dr. Mészáros Károlyné őnagysága adományából bírja a szentek társasága. A programban előre megállapított közgyűlés vette kezdetét az isteni tisztelet után, melynek jegyzője Nagy Sándor polgáriskolai igazgató volt. Ádám Endre üdvözölte a közgyűlést, fölolvasta terjedelmes gondnoki jelentését, közbe Főtiszt. Püspök ur üdvözölte az egyház tagjait, s a lelkészi fizetés mikénti emelésére nézve nagyszerű s biztos eredménnyel kecsegtető forrásokra hívta fel a gyülekezet figyelmét. A gondnoki jelentésből megemlítem, hogy a nyitrai ref. missió egyháznak 77 adófizető tagja van és pedig 41 református 466 forinttal 36 ágost. evang. vallásu 260 forinttal s ebből is látható, hogy az evang. hittestvérek segítsége nélkül soká viradt volna meg Nyitrán a magyar protestáns „Otthoninak hajnala! Főgondnok lett: Thaly István, gondnok : Dr. Ádám Endre ezredorvos. Ágost, hittestvérek közül presbyterek lettek Dr. Kostyál Miklós s Dr. Veisz Mihály. Ref. presbyterek : Dr. Mészáros Károly és Beke Károly. Örökös presbyterek : Magyary Kossá Miklós pénzügyigazgató, Szemere György földbirtokos és dr. Lénárd Sándor nagytapolcsányi ügyvéd. Egyházfi : Raisz Frigyes. Ezek után nincs sok mondani valóm. Senki sem veheti rossz néven ha 2 órakor leültünk a fehér asztalhoz. Főtiszt. Püspök urunk Ő felségére, Magyari K. Miklós püspök urra, Kostyál Pál polgármester a protestáns missiói telep felvirágzására mondott jó kívánságai után szólották igen sokan, tűzzel, lelkesedéssel a száz vendég élénk éljenzései között. Mi, kik részt vettünk a nyitrai ünnepélyen, azt kívánjuk, hogy a nyitrai missiói telep legyen hasonló a Sión hegyéhez, melyre az igazán buzgó protestánsok édes örömmel tekintsenek, a más felekezetüek szent sóvárgással nézzenek, . . . melyre ragyogjon a kegyelem Istenének napja az örök idők végeztéig! Halász Móricz
