Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
95 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 96 kozott, mint ők: bátran oda ülhettek lábaihoz, borulhattak keblére. És hogy az ember lássa, hogy az Istentől követelt élet nem haladja felül az emberi erőt, példaadásért is emberi alakban is meg kellett jelenuie. Hogy vallásos hit képződjék iránta az emberi keblekben, szükséges volt a kettős természet, a melynél fogva istensége nem rettenthet, mert emberi volta vonz magához; emberi volta nem ejthet kétségbe üdvözülhetési reményünkben, mert istensége biztosítékot nyújt, hogy a mit magára vállal, azt meg is cselekszi. 2. Az TJrnah napja ez. Conf. beszéd. „Ezt a napot az Ur rendelte“ azért, hogy lássa a szülők örömet s anyaszentegyházának diadalát. Szépen köti össze a szülői szeretet szülte örömet az anyaszentegyház diadalaival s a kettőt Isten dicsőségével és jóságával. Igaz az, hogy a szülő első igazi örömét akkor érzi gyermekében, mikor azt a hiterősités az anyaszentegyház nagykorú tagjává teszi, mert ekkor még örömét sem zavarja meg a tékozló fiú sorsán való aggódás és a rossz útra tévedés. És hogy ez tényleg be ne következzék s mivel számadás kötelezettsége mellett adatnak a gyermekek Istentől a szülőknek, ezért szépen inti ezeket, hogy legyenek továbbra is hű sáfárai a gondjaikra bízottaknak, mit elérnek az által, ha mind végig az ő félelmében és tiszteletében nevelik, lelki-testi tehetségeiket tovább fejlesztik, embertársaik javát munkálják stb. Az anyaszantegyház diadala abban culminál, hogy öntudatos tagokkal szaporodik a confirmandusokban és noha áldozatokat követel az anyaszentegyház fentartása nálunk, mig a helytelenül kiosztott anyagiak a másik vonalon nagy csáberővel vonják el egyházunktól híveinket; de a kétségbeesésre nincs ok, mert az evangeliom fegyvere, mely egyházunk tagjainak kezébe adatik, megbirkózik az anyagi erővel. A gyermekek önérzetét hívja ki igen tapintatosan, hogy a fegyvert le ne tegyék, az egyház szeretetét szivükből kihűlni ne hagyják stb. 5. Reformátió emlékünnepén. Érdekesnek találom felemlíteni, hogy a sárospataki főiskola egyik növendéke által felvetett s méltó visszautasításra talált ama merev álláspontot valló kérdést, hogy a reformátió emléknapját pontosan okt. 31-én ünnepeljük meg, maga a tanár sem osztja, a mikor beszédét igy kezdi: „3 nap múlva a prot. világ évfordulóját éri meg annak a világtörténeti ténynek stb.“ Véleményt nem nyilvánítok e kérdésnél, az általános, az egyetemes prot. öntudat végzett és pedig helyesen végzett e kérdéssel már régen. Szép polemikus beszéd, mely röviden csak arra hivatkozik, hogy a reformátusoknak nem volt egyébb czéljuk, mint hogy az Isten helyes fogalmát visszaállítsák a vallásban s arra törekedtek, hogy a hi vek tanulják meg, hogy „senkiben másban nincsen üdvösség stb.“ A mi által a hitélet terén uj eget, a valláserkölcsi életben pedig uj földet az által véltek teremteni, hogy az oktatás centrumába a kedélyképző nevelést hozták be. 4. A kér. vallás védelme. A bevezetésből azt gondolná az olvasó, hogy a socialismus ellen való védelem kíván lenni e beszéd. Magam is igazi érdeklődéssel néztem a tárgyalás elé s örvendeztem előre, hogy mily élvezetes összehasonlítás Ígérkezik ez alkalommal a hires komáromi zászló-bontással, mit Prohászka Ottokár dr. dobott volt az. egyházpolitikai csemegén még mindig rágódni kívánók közé. Azonban a beszédet végig olvasva, csalódottan tettem le azt. Nem azt adja, a mit jelzett, nem azt kaptam a mit vártam. Az első részben védekezik ama feltevés, sőt vád ellen, hogy t. i. Pál apostol lenne a kér. vallás alapitója (?/ mert az ő leveleiben van rendszerbe foglalva a Krisztus vallása. Pál apostol theologiája bizonyos, hogy nagyon megkönnyítette a zsinatok munkálkodását, de a nélkül is ép igy rendszerbe foglalható lett volna a kér. vallás az evangeliomok alapján. Sőt mint positiv tény állítható, hogy az evangeliomok különösen a 4-ik után, melynek apokrif volta annyi elmét csábitott s annyi tollat mozgósított, de a mely Luther szerint alapja és magva a kér. vallásnak, Krisztusnak azokban letett elvei és eszméiből a tökéletes vallás megállapítható. Nem képezheti kérdés tárgyát, hogy a Pál kora után Írott 4-ik evangéliumra volt-e s minő hatása az apostol iratainak, mert hiszen a 3 első közül legkésőbb Írott Lukács-féle evangeliom is éppen az apostol működési idejére esik (Kr. sz. u. 50—55.) a másik kettő pedig, különösen az ős (Máté) evangeliom gyönyörű hegyi beszédével keletkezésére nézve megelőzte az apostolt. A 2 ik részben azt bizonyítja, hogy az emberi szívben élő vallásos hangulatnak legigazabb megszólaltatója a kér. vallás. Dobjuk el a bevezetést s a tárgyalásnak megfelelővel helyettesítsük azt, s egy igen ügyes kis beszédet kapunk e munkában. 5. Virágvasárnapi diadalmenet. A virágvasárnapi történet két pontját magyarázza meg, a nép lelkesedését s Jézus hallgatását. Az elsőnek indító oka volt a helytelen messiási fogalom s ebből folyólag a földi fejedelem megérkezése fölötti öröm, a másodiknak a nép csalódása s az annak következménye fölötti lehangoltság. Egyszerű, érthető és használható munka. 6. Saul és Pál, mondhatnánk: a törhetlen hit keletkezésének brillians rajza. A szivek ama titkos mozdulatai, melyeket kimagyarázni uem lehet, s a melyeknek értelmét csak a belső ember érzi, azok a szent, titkos érzések, a melyeket az ember „óvatosan őrizget, hogy a hétköznapiság pora be ne szennyezze őket“, az az édes szerelem és utógondolat nélküli odaadás („az én életem is nem drága stb.“) mely a lélektől inspirált embert lelkesedése tárgyával egyesíti, az a mély meggyőződés szülte uj élet, mely az egyesülés folyománya („élek többé nem én stb.“) a megtestesült hit, mely a lelket a conventiókon túl emeli („a 7-ik égig ragadtattam“) az istenes embernek hite van itt Pál apostol kifejlődésében megkapóan tárgyalva. Úgy ez mint a következő: 7. Keresztelő János egyike azoknak a gyönyörű jellemrajzoknak, a melyeket népünk oly igen szeret, hogy azokat órákig gyönyörrel tudná hallgatni.
