Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

DUNÁNTtJLI PROTESTÁNS LAP.

98

97

8. Esztendő utolsó napján. Alkalmi beszéd, a melynek kettős, világi és egyházi teendőink fölötti szemle felosztása helyett szivesebben láttam volna ama hármas teendőt, mely mindannyiunkra vár Isten, embertársaink s önmagunk irányában. De igy is megállhat.

9. A zsidó és kér. aratási hálaoltár. A zsidó és kér. áldozat közötti kiilömbség igen találóan e szavakkal fejeztetik ki: „ott az oltár az embert olyannak mutatja, mint a ki adhat az Istennek; itt a hálaoltár mindig arra emlékeztet: az Ur meghalt érettetek s halálából nyertetek mindent.“ S mig a zsidó áldozó az aratás zsengéjét, a kévét, a kenyereket, bárányokat, tulkot, kosokat és bort felrakatta a pappal az oltárra, ő maga pedig a czeremonia alatt teljesen semleges szerepet játszott, addig a kér. áldozónak bűnbánó lelkét, megjobbulni kívánó szivét kell az Urnák bemutatnia és pedig ő magának, mert kiki maga ad számot ő magáról Istennek (Rom. XIV. 12.) s csak ezután várhatja áldozatának sikerét. Ezért a zsidók áldozása csak külső szertartássá törpül a ker.-nek lélek- és igazságbani áldozata mellett.

E beszédnek pendantja a szertartási beszédek közül az aratási úrvacsora osztási.

10. A hamis próféták. E beszéd éle a „futkározó hamis atyafiak“ ellen irányul, kellő rövidséggel de elég tartalmasait és világosan adja elő, miért kell ezeknek rajongása elől elzárni a kér. embernek lelkét.

11. Iskolai év kezdetén. A magvetőről szóló példázatot alkalmazza a tanítókra és növendékekre. Csak akkor lesz a magvetőknek eredményes munkája, ha növendékeik az általuk elhintett magokat nem engedik sem az útfélre esni, ha t. i. nem figyelmeznek az előadásokra, nem engedik a köves helyre esni, hogy t. i. értelemmel tanuljanak és nem szajkó módra, nem engedik a tövisek közé ha t. i. szorgalmasok lesznek, mert a szorgalom és elfoglaltság útját állja a bűnök csábításainak.

12. E beszéd adventben mondatott a felsőbb leányiskola növendékei előtt.

13. A kőszikla, melyen a Krisztus anyaszentegyháza épült. A beszéd a mellett száll síkra, hogy Péternek nem személye volt az a kőszikla, melyre Jézus anyaszentegyházát építette, hanem a tanítványok élő, igaz hite. E czélból Péter jellemét mutatja fe1, mint a melyben kimutathatók a legnagyobb szélsőségek: a hevesség és félelem, a lelkesedés és csüggedés, a nyíltság és kétszínűség. Az ilyen jellem ingatag, már pedig ily alapra nem építhetett örökkétartó épületet az, a ki egyik példázatában az ingatag fundamentomról azt jegyezte meg, hogy „ha eljőnek a szelek, az ily háznak lesz nagy pusztulása“. Hanem igenis értette az apostolotok ama szilárd hitét ő benne, mely egyezőleg teteti velük eme tanúbizonyságot: „te vagy ama Krisztus, az élő Istennek fia“.

14 A Jézus születése eloszlat minden félelmet. Karácsonyi beszéd. A gyarló ember, a föld szülöttének életét megkeseríti a folytonos félelem . félelem az élet szenvedéseitől, félelem a bűn és annak következményéitől, félelem a haláltól. A Jézus születése azonban megszünteti a félelmeket, mert az a szenvedőnek bizalmat, a bűnösnek

békességet s a halálért az örök élet reménységét nyújtja kárpótlásul.

E 14. predikáczión kívül van a könyvben 9 temetési beszéd, 9 esketési, 5 úrvacsora osztási élőbeszéd és 3 ima, összesen tehát 40 munka a 168 lapon.

Valamennyi beszéd rövid, tömör, érthető, világos, igazi népies, nem bombasztikus, nem czikornyás, a gyakorló lelkész által mind elmondható, ezt pedig alig egy-két ily irányú munkáról állíthatni.

A ki a munkát megveszi és szerzője utáu a látatlanban ítél, az csalódni fog, mert valami nagyot, rendkívülit vár.

És kap egyszerűt, de éppen ez egyszerűségnél fogva lesz a csalódás kellemes, mert kapott használhatót.

Babay Kálmán.

A egyes JözÍEményE^.

— Személyi hir. Főt. Antal Gábor püspök ur e hó 6-án Gyöngyösmellékre ment, hogy azj ottani gyülekezetben dúló viszályt lehetőleg lecsendesitse s a veszedelemmel fenyegető bajokat orvosolja.

— A főiskolai igazgató tanács időszaki ülése, mely év elején szokott tartatni, ezúttal elmarad, mert az elnökség tekintettel a nagyszámú és fontos tárgyakra, közvetlenül a kerületi gyűlést megelőzőleg teljes ülést fog tartani.

— A leányinternátusban több csekélyebb jelentőségű baj mellett néhány súlyosabb — typhusos jellegű — betegség is fordult elő, mely körülmény arra indította az orvost, hogy az egészséges gyermekeknek néhány hétre az intézetből eltávolítását ajánlja. A bizottság fájó szívvel bár, de indíttatva a helyzet kényszerűségétől s másrészt eljárásában irányittatva azon körülmény által, hogy a budapesti Zirzen-féle intézetből a növendékek hasonló eset miatt épen az előző héten hazabocsáttattak, az orvos javaslatát elfogadta s a szülőket értesítette azonnal, hogy gyermekeiket vigyék haza. A legtöbben haza is mentek, néhány növendék pedig gondos magánházban helyeztetett el. A tegnapelőtt e tárgyban újabban tartott bizottsági gyűlés úgy határozott, hogy a növendékek a jelenlegi helyiségbe ne bocsáttassanak vissza, hanem a hátralevő néhány hónapra alkalmas uj helyiségben helyeztessenek el, ügy a magánházban ideiglenes elhelyezés mint az utazás költségeit az intézet viseli, hogy igy a szülők terhét ne tegye nagyobbá.

— Lelkészválasztás. Nemes Kálmán rév-komáromi s. lelkész a somorjai ev. ref. egyház lelkészi állására egyhangú meghívás utján megválasztatott.

— A pápai ev. ref. [nőegyesület választmánya jan. 31-én, d. u. 3 órakor tartotta első — alakuló — gyűlését Sebestyén Dávidné elnöklete alatt. A szép számmal összegyűlt választmányi tagok teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy ez a most ültetett csemete, ha Isten vésztől-vihartól megőrizi, csakhamar terebélyes fává növekedik, melynek árnyékát sokan fogják majdan áldani. Kis Gábor helybeli lelkész szép szavakban üdvözölte a választmányt s megköszönte, hogy ama zászló alá, melyet ő kitűzött, oly számosán s anuyi lelkesedéssel sora-