Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

803

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

804

Mert ev. ref. egyházunk híveinek vagyoni helyzetén^ jellemző különbözeiét, legalább gyülekezeteink fele részében, nem az képezi, hogy 50 fit vagy 100 frt állami adót fizetnek-e, hanem az hogy vannak */*» *L és egész telkes gazdák, úgy hogy még a választási törvény is az * országgyűlési képviselők választásának gyakorlását a földbirtoknál nem az adóhoz, hanem az V4 telek birtok hoz köti

Mielőtt a vagyonaránylagos adó maximális mérvének megállapításáról szólanék, szükségesnek tartom ki teijeszkedni arra is, hogy okvetlenül szükséges, sőt helyes-e az, hogy ezen adó az állami adó százalékaiban szabassék meg.

Nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy az állami adó az egyes polgárokat jövedelmük és vagyoni jóllétük arányában terheli, mert maga az adószázalék sem egyenlően van megállapítva a különböző természetű jövedelmekre, azonkívül az adónál az adósok adóssága alig van tekintetbe véve, valamint mente-ek az adótól a takarékpénztári betétek és egyéb ily természetű jövödelem források is. Akárhányszor az egyenlő adót fizető polgárok közül az egyik vagyoni jóllétnek örvend, mig a másik nélkülözi a legszükségesebbet is. Mert egy 50 holddal biró földmives adóját azért nem szállítják le, hogy a birtokán 4000—5000 frt adóssága van, gazdaságának nincs kellő felszerelése; viszont a másikét nem emelik fel azért, bogy jó gazdasági felszerelése mellett a takarékpénztárban is van pénze. Nem példa nélküli eset, hogy az alispán hivatalszolgája több állami adót fizet, ha neki egy szerény kis háza van, mint az alispán, a kinek pedig adómentes lakbérilletménye vagy természetbeni lakása tetemesen nagyobb értéket képvisel, mint a szolga háza után várható jövedelem. Az állam ez által nem követ el nagy igaztalanságot, mert ő megadóztatja a jövedelmet sok más czimen a közvetett és fogyasztási adókkal és egyiket a másikkal kiegyenlíti, de az egyház, a tervezet szerint csak az egyenes adókat vevén a kivetés alapjául, a kiegyenlítésre nem talál módot.

Az sem hagyható egészen figyelmen kívül, hogy ha csak az állami egyenes adó vétetik alapul, minden egyháztag egyházi adóját külön kell krajczárokban, sokszor fél krajczárokban kiszámítani, a mi a kezelést nehezíti és sok kellemetlenségre ad okot. Ezen nehézségek csak úgy hárithatók el, ha a vagyonaránylagos adó maximuma nem minden egyesre nézve külön adója százalékában vettetik ki, hanem nagyobb csoportokban osztály adó alakjában állapittatik meg a körülbelül egyenlő vagyoni helyzetüekre nézve, mód adatván kivételkép a presbyteriumnak arra, hogy a kiket az adó aránylagos kivetés méltánytalanul sújtana, azok egygyel alsóbb osztályba soroztassanak. Arra nézve, hogy méltánytalan kedvezményben igy egy egyháztag sem részesül, meglehet bizni a presbyterium és az egyháztagok Ítéletében, mert azok jól ismerik az egyház tagjainak vagyoni viszonyait és a kivetést lelkiismeretesen ellen is őrzik. Az állam maga is ily osztály adót fogadott el az 1880-ik évi XXVII. t. czikkben a hadmentességi adóra nézve, 3 írttól 100 írtig sorozván több osztályban adó alá a védköteleseket, a kik

tényleges szolgálatra alkalmatlanok. Mi lehetne most már a vagyon arán)lagos osztályadó maximuma, a melyet ha valamely egyházközségben az egyházi adó elért, az államsegély igéiig bevehető: az sok tekintetben az egyéni véleménytől függ. Én is a magam egyéni véleményét fejezem ki csak, a nélkül, hogy annak feltétlen helyességét vitatnám, a midőn a vagyon aránylagos adó maximumát igy gondolnám megállapitandónak.

Azon egyháztagok, a kik állami adót fizetnek 5 forint állami adón alul soroztatnáuak 2 frtos osztályba 5—10 forintig „ 4 „ „

10 20 „ ti ti „ „

20 30 „ n 8 „ n

30 50 „ n 10 n n

50 75 „ „ 12 „ „

75-100 „ n I« „

100-150 „ „ 18 „

150-200 „ „ 20 „

200—300 „ „ 25 „ „

300—500 „ „ 30 „ „

500-750 „ „ 40 „

750—1000 „ „ 50 „ „

1000 — 1500 „ „ 75 * „

1500—2000 „ „ 100 „ „

a melynél magasabb adóval egy egyházközségben egy egyháztag sem róható meg.

Nem lehet megijedni attól, hogy az igy nagyon sok osztályfokozat legtöbb egyházunkban mára 8—lO ik foknál bevégződik, kevés egyházunk lévén, a melyben 300 frt állami adót fizető tagok vannak, másrészről az egyes egyházak nagyobb ugrásokat is tehetnek a fokozatokban saját birtok- és adóviszonyaik szerint, mert ez hivatalos vizsgálat és beleszólás tárgyát csak akkor képezné, ha vagy egyesek panaszkodnának, hogy ők ezen maximális mértéken túl vannak megadóztatva, vagy az egyházközség az államsegélyt akarja igénybe venni.

(Vége köv.)

—L —ít.

Héjas Pál jubileuma.

Csaknem félszázados erős munkában kifáradt férfiút jubilált december 8-án Csurgó város közönsége. Az ünnepély szép és lélekemelő volt. Az ünnepelt személye, egyénisége, hosszú éveken át szerzett ismeretsége igazáa impozáns közönséget hozott össze, mely lelkesen, szívvel, lélekkel gratulált Héjas Pál kitüntetéséhez. Ott volt az egyházmegye, az igazgatótanács, a csurgói egyház, a város, a jelenlegi és volt tanítványok, a tanítóképző intézet s a nagy közönség, hogy kifejezze méltó elismerését a tanügy lelkes bajnokának, a ki 40 év alatt annyi derék s hasznos tagot nevelt a hazának.

A szép ünnepély lefolyását a Csurgó és Vidéke nyomán a következőkben adjuk :

A tornacsarnok hatalmas helyiségét V2ll*re már teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, melynek soraiban a hölgyek nagy számmal voltak képviselve. 11 óra

előtt néhány perczczel megérkezett Talliáu Gyula Somogy

51*