Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

805 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 806 ■megye főispánja, Novotny Alajos espereshelyettes, Szabó Kálmán világi gondnok, Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző társaságában. A közönség az ünnepély rendezőit megéljenezte. Majd a jubiláns tanárért többtagú küldött­ség ment. Héjas Pált szűnni nem akaró éljenzéssel tün­tette ki a közönség. A csend helyre,áltával Tallián főispán a következő beszédet intézte az ünnepelthez : „Igen tisztelt tanár ur! 0 császári és apostoli kir. felsége legkegyelmesebb urunk, kegyednek igen tisztelt tanár ur, a köztéren 40 éven át kifejtett odaadó szaka­datlan munkésságának elismeréséül a koronás arany ér­demikéi észtét méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. A midőn ezt é m. kir. közoktatási miniszter ur ő nméltósága megbízásából átadni szerencsém vau, fogadja részemről is a legmelegebb jókivánatok tolmácsolását azon őszinte óhajom kifejezése mellett, hogy igen tisztelt tanár urezen érdemrendet a közügy javára igen soká viselhesse.“ A beszéd végeztével, a közönség lelkes és szűnni nem akaró éljenzése közben feltüzte az érdemkeresztet. Nyomban a főispáni beszéd elhangzása után Novotny Ala­jos, h. esperes, mint a b. somogyi ref. egyházmegye egy­házi képviselője üdvözölte szép beszéddel az ünnepeltet. Héjas Pál az üdvözlésekre, mély meghatottsággal szép beszédben válaszolt, beszédét a következő szavakkal fejezve be: „Legyen áldott a kéz, mely e kitüntetést megírta, legyen áldotta kéz, mely azt nekem átadta, legyen áldott a mélyen t. közönség, mely e szerénynek tervezett ünne­pélyt rám s a főgymnasiumra oly ünnepélyessé tette. Éljen a király! É.jen a haza! Éljen időtlen időkig a csurgói főgymnasium !w A beszéd végeztével az egyes küldöttségek szónokai léptek az emelvény elé s mondották el üdvözlő beszé­deiket. A főgimnázium igazgatótanácsa és a csurgói ref. egy­ház nevében Verbay István, —- a jelenlegi tanítványok nevében Molnár Aladár 8-ik osztályt! növendék tartott emelkedett hangú beszédet, átadva egy értékes aranyórát, mint a tanítványok ajándékát. Érdekes volt a volt tanít­ványok csoportja, kik mintegy 60-au voltak együtt s tes­tületilegjárultak volt tanáruk elé. Az érdekes csoportban több galambősz férfiú tűnt fel, kika 40-es múltat méltón képviselték. A volt tanítványok nevében Horváth József képezdei tanár gyönyörű beszédet intézett a szeretett ta­nárhoz, a beszéd a közönségre is mély hatást gyakorolt gyakorolt és sok szemből csalt ki könnyeket. Utána dr. Nagy Sándor a volt tanítványok nevében egy remek kivitelű ezüst tálczán, melyre „Héjas Pálnak, volt tanítványai 1857—1897“ felírás van vésve, értékes gyémántgyűrűt nyújtott át, következő rövid szavak kísé­retében : A régi classicus kor tanítványai borostyánt fon­tak a bölcs mester feje körül, mi a legnemesebb fémbe foglalt legtisztább drága kővel fejezzük ki elismerésünket volt mesterünk iránt, mintegy jelképezendő, hogy a mily végtelen ez a gyűrű s a mily tiszta eme drága kő, oly határtalan s oly tiszta a mi szeretetünk, az Ön sze­mélye iránt. Egyszersmind ezen főgimnázium részére, •melyben 40 éven át annyi buzgalommal s tanítványai iránt annyi gyengédséggel csepegtette belénk a klasszikus kor történetének szépségeit, nevének megörökítésére egy alapítványt is teszünk. Fogadja ezeket hálás volt tanít­ványaitól szívesen.“ Héjas erre magas szárnyalásu beszéddel felelt, mé­lyen megindítva az egész közönséget: „Arauyom és ezüstöm nincs nékem — igy szólt — a mim van, azt adom tinéktek! Szívből jött szavai szívemben elevenre találtak; láng­­szavai lángot gyújtottak lelkemben. Most látom, hogy nem hiába éltem. Kinek ilyen tanítványai voltak, mint tisztelt barátaim, elmondhatja Horatiussal Sublimi feriam sidera vertice Fejemmel az eget verdestem. Tudom, miszerint a világháztartásban szükség van a télre, a hidegre, — a nevelés országában, világában sokkal szükségesebb a meleg. A teuyészésre valamint a természetben úgy a nevelés világában világosság, fény, és főként melegség szükséges, ezt pedig a szeretet adja meg. Két helyen lettem győztes: A legjobb fejedelem ke­gyeinek aranyját s tanítványaim szeretetének gyémántját nyertem el. De most érzem még igazán, hogy érdemes élnem. Megifjultnak, ujjászültnek érzem magam s kötelességem­nek tartom vérem utolsó cseppjeit, tehetségem, akaratom egész erejét arra szentelni, hogy e két győzelmi jelvényt igazán megérdemeljem.“ Csurgó város képviseletében Junker Gusztáv adta át lendületes beszéd kíséretében a város üdvözletét jegyző­­könyvi kivonatban. Majd a tanítóképző intézet nevében Mátiay Gyula s a főgimnázium tanán kara nevében dr. Vida Károly igaz­gató intéztek rövid beszédeket, melyekre az ünnepelt kü­­lön-küiön válaszolt. Végre a szép ünnepélyt a főgimnázium énekkara által előadott alkalmi ének zárta be, mire a közönség Héjas Pál éltetésével d. u. fél 1 órakor szétoszlott. * Az ünnepélyen részt vett az ünnepelt családja teljes számban. Testvérei közül ott voltak: Héjas Károly bal­­hási lelkész, a ki 44 év óta lelkész, Héjas Dániel bejuépi tanító, a ki szintén 40 éven át működik a tanügy terén, Héjas Zsigmond komiósdi lelkész, szintén 35 éves lelkész^ a ki egyszersmind tanítványa is volt a jubilánsnak. Jelen volt Csurgó egész inteliigentiája s díszes höigyközönsége. * Az ünnepély végeztével a Korona vendéglő nagyter­mében 150 teritékü bankett volt, melyre az ünnepélyen jelenvolt díszes közönség legnagyobb része megjelent. Az ebéd 2 órakor kezdődött s az asztalbontás 5 óra felé történt meg. A felköszöntők sorát Tallián főispán nyi­totta meg, ki a királyra ürítette poharát. Utána Szabó Kálmán állott fel s magas nívón álló gyönyörű beszédében a jubilánst éltette. A beszéd, mely hatalmas vervvel volt mondva egész eksztázisba hozta a hallgatóságot. Héjas Pál Szabó Kálmánra, Verbay István Wlasics miniszterre s annak megbízottja Tallián főispánra, Peti Lőrincz a jubi­láns családjára, Mátrai Gyula elmés tostban a hölgyekre,

Next

/
Thumbnails
Contents