Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
777 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 77$ Márczei. A bibliai Gósen, Sinai félsziget és Szuez csatorna. (Folytatás.) Az ó-testamentumon végig1 vonuló szellem is azt bizonyítja, hogy a zsidók nemcsak kérték elbocsáttatásukat, hanem követelték is, mert mint az isteni akarat végrehajtója ott volt az a férfiú, aki a királyfiakhoz hasonló nevelésben részesült, aki tudta a papok tudományát, ismerte az egyiptomi templomok titokzatos szentélyeit, de születésénél és összeköttetésénél fogva az elnyomott zsidó népnek volt tagja, a láthatatlan istennek, a zsidók Jehovájának volt hive s nem hódolt az egyiptomi bálványoknak, sem a heliopoliszi főnixnek, a feltámadás és újraszületés ezen egyiptomi jelképének, sem a memphisi Ptah istennek, sem pedig a thaebai Ammon Rat nem vallotta istenének, mert az ő isteue volt a zs’dókat segítő, védő, az ellenségen boszutálló Jehova — Ennek parancsából vezette ki a zsidó népet Egyiptomból és vezette be Áron bátyjával együtt 40 évi pusztai bolyongás után Kanaánba, az igéretföldére. — A kiköltözés idejének meghatározásában többféle számítást tehetünk és pedig azt mondja a biblia, hogy a jeruzsálemi templom a kijövetel után 480 év múlva épült K. e. 1015-ben. Tehát 1495- ben volt a kivándorlás, ami az 1700—1400 ig uralkodott XVIII-ik dynasztia idejébe esik, sj igy e szerint a XIX- dik dynasztia korát, 1400—-1200-ig’nem érték meg Egyiptomban, pedig általában úgy veszik, hogy II. Ramszesz volt a zsidók sanyargató faraója és alatta építették Rahamszesz és Pithom várát; I. Meremthah faraot pedig kiköltöző zsidók fáraójának, az utánna következő II. Setivei és a 12 éves interregnummal, úgy hogy III. Ramszeszszel kezdődő XX-ik dynásztia alatt már nem voltak Egyiptomban. Ezen III. Ramszesz uralkodásának 12 ik évében egy igen nevezetes és ritka égi tüneményt jegyeztek fel, — ugyanis egy Sothis korszak kezdetét, midőn a Canis major csillagképlet egyszerre jön fel a nappal. — Egy Sothis korszak 1460 év. Kr. u. 158-ban a rómaiaktól is maradt fenn egy ilyen Sothis korszak kezdetéről feljegyzés, igy tehát meglehet határozni azt, hogy IlL Ramszesz mikor lépett a trónra, vagyis 1460 esztendőből kiveszünk 158 évet és igy az ő korából való Sothis esztendő az 1302-ik év volt, ehhez hozzájön 12-év, igy tehát ő 1314 ben lépett a trónra és előtte II. Sethi 1340-től uralkodott. Erre az időre esik, tehát a zsidók kiköltözése. A Manethó adatai szerint a III-ik Ramszeszszel kezdődő XX-ik dynasztia 1200 ban veszi kezdetét s igy mintegy száz évvel későbbre teszi uralkodásának kezdetét, ami nem nagy különbség ilyen nagy és régi idők számitásánál. A bibliai adat és a történelmi valószínűségi számítás között már nagyobb a különbség, de hát ennek is lehet valami oka, pl. talán az, hogy a zsidó följegyzés az Exodes bevégződésétől számítja a jeruzsálemi templom építésének idejét, ami a kiköltözés után következő második évszázad közepére a szövetségsátor felállításának idejére esik. így az 1495-ik évszám jobban megegyeztethető a Meremptah korával, ha hozzávesszük, hogy Manetho is tévedhetett bizonyosan 50—100 esztendőt számításaiban. Arra a kérdésre, hogy mennyien lehettek a zsidók kiköltözésük korában, a biblia azt mondja, hogy 600,000 fegyverfogható nép volt az, amit Mózes, illetőleg Jehova Egyiptomból kihozott, mert nagy erővel, fegyveres kézzel és felemelt karokkal jövének ki Izrael fiai. Azonban ezt a számot Ribáry keleti túlzásnak tartja, mert az harmadfél millió népnek megfelelő fegyveres haderő, pedig anynyira nem is szaporodhattak el a 430 esztendő alatt a hozzájuk csatlakozott népekkel sem, azután pedig a terméketlen sinai félsziget se táplálhatta volna őket 40 évig. Hanem lehettek összesen 600,000 és ennek megfelelő fegyveres nép is lehetett vagy 100.000. Ami jelentékeny hadsereg, úgy hogy bátran neki mehettek volna vele a kanaáni népekaek, hogy azokat leverjék és kiűzzük. — De nem tehették, mert a nép el volt satnyulva és a szolgaság ideje alatt csak az engedelmesség volt kötelessége, a megalázás osztályrésze. A raj azonban új fészket keresett, mert a föld, hol megszaporodott, nem volt hazája, saját otthonába vágyott, hogy ura legyen a földnek s ennenmagának. A gyülekezés Ramszesz városában történt, de hogy az Szan-Tanis városa volt-e, vagy a Tumilat völgy szélén levő Ramszesz vára, amit ők építettek, az kérdéses, mert Útjukra nézve Brugsch azt tartja, hogy Tanisból indultak ki, ott a Menzalatenger mellet volt a Pihakkiroth nevű hely és a Baalczefon, a hol egyizben táboroztak. Onnan jöttek be Chetam és Migdon várbástyák, vagy is tornyok mellett a Keserütóhoz, onnan le a Sinai félsziget alsó csúcsán levő Sinai hegyhez s igy Brugseh szerint a Sirboni tengernek a hullámai között pusztultak el farao lovasai és lovai, vagyis hogy ez a bibliai Verestenger, mert itt van a legtöbb süppedékes hely és innen kellett kiindulniok, hogy a syriai utón Palástinába menjenek. Ok azonban nem mentek egyenest Palástinába, hogy a Kananeusoknak, Khitteusoknak, Emoreusoknak, Khiveusoknak és Jebuzeusoknak földét elfoglalják, hanem délve fordultak, mert XII 17.18. vers azt mondja : „Mikor elbocsátotta volna farao a népét, nem vivé az Isten a Filiszteusok földének utára, mivelhogy közel vala: mert az isten azt gondolja vala, netalán megbánja a nép, hogy egyíptomból kijött, ha látandja a hadat és hátra térnek Egyiptomba. Annak okáért vivé az Isten a népet a Verestenger pusztájának kerengő után.“ Lejöttek tehát a Verestenger mellé, a Szueztől északnyugoc felé elterülő síkságra, s tartották 3 ik vagy 4-ik táborjárásukat Pihakhirót és Migdol között a tenger mellett a Baalczefon ellenében. A Keil és Delitzsch bibla magyar, adatairól Írott nagy munkájának első kötetében Pihakhiroth helyéül a. mai Fort Agrud van megnevezve, mint a mely helyen egy bástya van és egy 250 láb mély kút, melyről mint a Kairo-Mekka zarándok úton levő helyről a 12-ik
