Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
779 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 780 századból Edrisi arab iró Adschrud=Agirud néven említést tesz. A Migdol és Chétam nevek tornyokat és bástyákat jelentenek, melyek ezen az oldalon kettős sorban is határolták Egyiptomot és katonassággal megrakva védték az ellenségek betörései ellen. A Baalczefon az említett munka szerint csak az Ataka hegységben keresendő. Ez valószínűnek látszik, mert egy más versio szerint maga az Ataka hegység volt Baalczefon, vagyis a József bálványa, miután Józef egyiptomi neve : Czaf-en-to, a világtáplálója volt. A magas hegységet ő maga választotta bálványának, midőn kérdezték, hogy melyik az ő bálványa, rá mutatott a hegyre és azt mondta, hogy az, amit az Isten emelt és amely annak a hatalmát hirdeti. Lehel, hogy azért is jöttek ide az izraeliták, hogy mielőtt a József csontjaival, földi maradványaival együtt Egyiptomot végkép elhagynák, elbúcsúzzanak az ő bálványától, a Baalczefontól, vagyis az Ataka-tól, ezen vidék legmagasabb, 831 magas hegységétől. Itt azonban az az öröm érte őket, a pusztába vándorolt szegény népet, hogy a Jehova a Verestengerbe fullasztotta az utánnuk menő farao lovasait, lovait és katonáit, mig az Izrael fiai szárazlábbal mentek keresztül a tenger hullámain. Ennek örömére szerzetté Mózes a dicshimnuszt: „Éneklek az Urnák, mert az ő nagyságos hatalmasságát megjelentette, a lovakat és lovagokat a tengerbe veszté, Faraonak szekereit és az ő szekereit a tengerbe vetette : és az ő válogatott hadnagyai a Verestengerbe merültek.“ Az, hogy az egyiptomi hadsereg valósággal elpusztult volna a Verestenger hullámaiban, nem valószinü, mert nem tehető fel, hogy annyira ismeretlenek lettek volna a tenger zátonyai, annak apálya és dagálya, vagy ne tudták volna, hogy onnan a táborhelytől egy félmérföldnyire át lehet menni a Sinai félszigetre, ha a menekülő, fegyvertelen néptömeget üldözni, vagy visszatéríteni akarták volna. Ok azonban mindazt nem akarták, hanem csak a határszélt védték akkor, mikor a farao seregével szintén Pihakhiroth elé ment.— Az ismaeliták még az éjjeli dagály beálta előtt az esti sötétséget felhasználva, átkeltek az ázsiai partra, reggel pedig midőn a parti lapály viz alatt volt, azt gondolták, mert úgy látszott, hogy a tenger nyelte el az egyiptomi hadsereget, pedig az csak vissavonult. A hontalanná vált izraelitáknak egyetlen oltalmazójuk, vigasztalójuk az ők istenük, a Jávé volt, aki most kihozá az egyiptomifszolgaságból és majd beviszi őket a tejjel, mézzel folyó Kanaánba, az Ígéret földére, de előbb meg kell erősödniük hitökben, el kell felejteniük az egyiptomi bálványokat, meg kellgyőződniök arról, hogy a Javé a leghatalmasabb isten, ki a bálványokban hivő egyiptomiakat a tengerbe veszti, az ő népét pedig megtartja még a sivatag pusztájában is, akkor is, ha éheznek, ott is ahol szomjaznak A dolog megvilágositására pedig nem lesz talán felesleges megemlíteni, hogy a milyen kizárólagos egyiptomi istenek voltak Osiris, Izis, Horus, Hathor stb., úgy ezekkel szemben éppen úgy külön istene volt a zsidó népnek a Jávé, a Jehova, csakhogy azt nem imádták bálványok képében, hanem lélekben, mint a világ láthatatlan urát, teremtőjét. Ez zonban nem volt az egész emberiségnek az istené, a kiről a keresztyén vallás tanit, a ki annyira szerette az emberiséget, hogy az ő egyszülött fiát adta az ember bűneinek váltságául, mert az kezdet és végnélküli örök isten s igy az egyiptomiaknak is védője volt adván nekik okosságot és megfontoló képességet. Tehát a zsidónép mintegy megkerülte a határszéli várakat s úgy juthatott a Sinai félszigetre, melynek nyugoti szélén lefelé haladt. Elől mentek a vezérek: Mózes és Áron, mig az egész népet a Javé vezette, aki folytonosan előttük volt, nappal felleg, éjjel tüzoszlop képében. Miután magasan tartott üstben kátrányt égettek, hogy az elmardók is lássák az utat, amint pusztai utazásoknál most is szokás. A Sinai félsziget az Arab félsziget előtt fekszik éppen úgy mint Istria a Balkán félsziget előtt. Alakja és nagysága is körülbelül megegyezik evvel.. Amennyiben háromszöghez hasonlít és terjededelme 2500 km2. Belenyulik a Verestenger kétága közé; éppen úgy mint Istria, az Adria trieszti és fiumei öble közé. Csakhogy Istria termékenyebb és sokkal több népesége van, mert mig ezen európai félsziget talaja az olasz félsziget talajával egyezik meg és rajta városok és falvak vannak, addig a Sinai félsziget éppen olyan kopár terméketlen mint Arábia, vagy Afrika észak-keleti része. Népessége nagyon kevés, alig 4—5000 beduin lakik rajta, roppant silányul táplálkozva, azért rendesen nagyon vékony ott ember, állat egyformán. A félsziget északi részét szaharai kvarczhomok és krétakori mészkő alkotja, külön-külön nagy területeket borítva, vagy vegyesen. A déli csúcsán ős gránitból álló hatalmas hegységek emelkednek néhol 2000 méternél is magasabbra, pl. a Horeb hegység, a Sinai hegygyei, a mi,Magas-Tátra hegységünkhöz hasonló hatalmas hegytömeget alkotva. Ide vezette Mózes a zsidó népet, hogy közölje vele a Javé, vagyis az Isten parancsolatait pl. a tízparancsolatot, hogy belevezesse őket az istentisztelet egyházi szertartásaiba, megtanítsa az életmód és egészségtan főbb szabályaira, vagyis mindarra, amit ő mint tudós ember tudott. (Vége köv.) Barcsi József. Vegyes ljjczlEményE^. — Egyházkerületi választások. Múlt hó 29-én bontotta fel a kiküldött bizottság Antal Gábor püspök elnöklete alatt a szavazatokat. Az eredmény megfelel a lapunkban ez ügyben néhány számmal ezelőtt hozott tudósításnak. Molnár Béla kapott a főjegyzőségre 173, gr. Tisza István 56, Konkoly Béla 12, Eötvös Károly 8 szavazatot, igy Molnár Béla megválasztatott. Tanácsbiróságra Gelléri Szabó János 58, Pálffy Károly 18, Segesdy Ferencz 17 szavazatot és e három tűzetett ki uj szavazásra.
