Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

Nyolczadik évfolyam. 5. szám. Pápa, 1897. január 31.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez I)r. Antal Géza felelős'szerkesztő czi­­mére küldendők. Az egyház és iskola koréból. Á dunántúli ev. ref. egykzkerillet hivatalos közlönye. *­Megjelenik minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre -4= írt, fél­évre 3 írt), hirdetések, reolam atiék Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők * A gazdasági számtartás az egyházban. Első tekintetre úgy látszik, mintha a gaz­dasági számtartás nem is tartoznék egy egyházi lap tárgyai közé; pedig nagyon is szükség van arra nemcsak egyebütt, hanem az egyházi élet körében is. A jelen gazdasági állapotok és folyton nö­vekedő igények mindig jobban követelik, hogy mentül többet tudjon a gazdálkodó produkálni. A földmives, hogy földjének termékenységét fo­kozza, a ráfordított munkaerőn kivül igyekezik megszerezni a legczélszorübb és legjobb földmi­­velési eszközöket. A mester ember, a kereskedő minden tehetségét arra fordítja,- hogy munkájá­val, illetve árujával minél inkább kielégítse a vevők igényeit s minél több hasznot szerezzen magának. A bankok, a pénz emberei adják-ve­­szik értékpapírjaikat, csak hogy forgalmat s a forgalomból jövedelmet, nyereséget állítsanak elő. Valyon a prot. lelkészeknek is, mint egyházi va­gyont kezelőknek nem volna-e nagy szükségük arra, hogy gazdálkodási ismereteket szerezvén, azt úgy egyházaik mint magok részére értéke­sítenék ? Megjegyzem, hogy én itt gazdálkodás alatt nem azt értem, melyet a falun lakó lelkésznek ha akarja ha nem teljesítenie kel), mert a lel­­készi fizetést az adja. Legtöbb egyházban ugyanis szántóföldből áll a lelkészi konvenczió nagyrésze, melyről csak a földművelés által űzött gazdálko­dás folytán nyerhető jövedelem. Erről a földmű­velés által űzött papi gazdálkodásról már több ízben olvastam az egyházi lapokban, hogy nem lelkésznek való foglalkozás, mert elvonja a papi teendőktől s bizonyos mértékben a papi nívóból is von le. Van benne valami, de egyelőre nem tehetünk róla, ezen állapoton még hosszú ideig nem tudnak egyházaink változtatni. — De már azon az állapoton lehetne változtatni, illetve az el érhető volna, hogy a lelkészeknek is legyen nem csak a földműveléshez szükséges, hanem az ez­zel rokon, de nála magasabb számviteltani vagy gazdasági számtartástani ismeretük, moly úgy rajok nézve mint egyházaikra nézve nagyon kí­vánatos volna. Akkor nem történnék meg az, amit ón magam is láttam, hogy óv végén az egyházi pénztár egypárszáz forint hiány nyal záratott le, s azért még mindig volt költeni való pénz. Legtöbb egyházat a rossz gazdálkodás adó­­sit el. Mert nem is tudják mindenütt mennyi a vagyon, mi költhető el, mi nem, mennyire lehet megterhelni az egyházat adóssággal. Azért van sok panasz a nagy adózás miatt, mert nem he­lyesen kezeltetett a vagyon, és az eladósodott egyház csak egyházi adó emeléssel vél segíteni magán. Mi természetesebb pedig, minthogy a hí­vek a sok egyházi teher miatt idegenkednek az egyháztól, s minden evangolizálás melíett is ször­nyen mutatkozik a vallási közönyösség. Hiába a legszebb predikáczió, hiába a buzdítás, a pénz beszél és pedig hangosan azt mondja: nem tud­tok velem bánni. Hiszen a magán életben is sok ember miért adósodik úgy el? miért nem tud némely hivatalnok 1000—2000 forint fizetésből sem megélni? mert nem tud bánni a pénzzel.— Jól mondja egy iró: „hogy a számtartás kedvező szerencsében jóllétünk tükre, balszerencsénkben becsületünk vódpaizsa,“ s nem ok nélkül jegyzi meg egy számvitel tanár kézi könyvében, hogy: „számtartás nélkül csak tapógatódzás volna a gaz-

Next

/
Thumbnails
Contents