Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
739 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 740 dék, mind internátusra vannak berendezve, a képezdék államiak, felekezetiek egyaránt, s mikor látom, hogy felekezetűnk is minden tlieologiája hajol ehhez, s legújabban Kolozsvár teljesen ez alapon szervezkedik : mikor látom, hogy a legkitűnőbb gimnáziumok egyike a Ferencz- József intézet s más jóhirü gimnáziumok is az internátusnak adnak előnyt: arról kell nekem is meggyőződve lennem s arra a conclususra jutnom, hogy ez intézménynek üdvösnek, czéiszerünek kell lenni paedagogiai és disciplinaris szempontból is. S hányszor talál az a szegény theologus rossz, sötét, nedves lakást drága pénzért, a hol nincs kedve maradni, hol nem fogékony a lélek, levert, nyomott a kedély. Magamnak is volt alkalmam egyet-kettőt láthatni Pápa városában, a honnan bizony nem egyszer fejlődő betegség színét viheti magával el ? Hogy ez a bentlakás mindegyik növendékre nézve kötelező legyen az természetes, valamint az is, hogy teljesen ingyenes legyen legalább azokra nézve, a kik eleget tesznek kötelességüknek, a kik megintésre, hanyagság miatt bekövetkezett visszamaradásra okot nem szolgáltatnak, vagyis azokra nézve, a kik igazán ugy viselik magukat, úgy haladnak, mint Istenadta tehetségük engedi, s mint a kik majdan erkölcsi őrálló pásztorai hivatvák lenni a gondjaikra bízott gyülekezetnek. Hogy mennyibe kerülne, mily összeget igényelne e berendezés határozottan megfelelni e kérdésre igy — innen bajos lenne. A telek, a ház már meg van véve, illetőleg annak megvétele elhatározva. Az az épület mint az, főtiszt, püspök úrral voltam többekkel együtt szerencsés megnézni, oly erős, hogy falai örök időkre szólanak, belsejéből az egyes czellák elbontásából oly sok és szilárd anyag kerülne elő, hogy azzal a szükséges átalakítások, felépitések fedezhetők lennének, maradna csak a tető s az asztalos munka, felszerelés, a mi 5—6 ezer forintból mind eszközölhető volna, mondjunk azonban kerekszámmal 10 ezer forintot, amennyiben azonban semmi esetre sem kerülhetne. Vajon nem birna, nem áldozhatna e nemes czélra kerületünk, s vajon ez az összeg nem férne-e el, nem nyerne-e fedezetet a százezer forintos kölcsön határai között ! Én azt hiszem, hogy mikor s szerintem igen helyesen kerületünk legnagyobb részben csak azért, hogy telkei kikerekitve legyenek, s az illetéktelen szomszédság elkerültessék, ezreket áldoz a legnagyobb lelkesedéssel. Ily nemes czél, sőt mondhatnám szent kötelesség érdekében is, nem habozhat, nem szabad haboznia, meghozni a maga áldozatát. A mi más kerületeknél már régen gyakorlatba van, a Jmit rom. kath. atyánkfiái összes szemináriumaikban alkalmaznak, s a mivel mi is megkönnyithetjük Urológusainknak fentartásukat, a kikért eddig más intézetekkel összehasonlítva vajmi keveset tettünk, a kikben kifejezésre jut nemzedékről nemzedékre dunántúli szuperintendencziánk egész szellemi élete kulturális, erkölcsi jelentősége, azok anyagi áldozatot megérdemelnek tőlünk, s ha most a kínálkozó alkalom fel nem haszuáltatik, soha többé az megvalósítható uem lészen. Főleg ez indoktól is ajánlom igénytelen, de jóakarata felszólalásom, azoknak jóindulata figyelmébe, a kik Urológiánk fejlődése iránt figyelemmel, jó érzéssel viseltetnek, s a kik kezdeményezni, intézkedni hivatvák e tekintetben is. Patay Károly. Felekezeten kívüliek. (Vége.) A dunántúli részeken 160 férfi és 230 nő hagyta oda. hitfelekezetét; a Duna-Tisza közén 692 férfi és 890 nő. A Tiszántúl 230 férfi és 269 nő lett felekezeten kívülivé; a Tisza és Maros szögén 719 férfi és 784 nő. Erdélyben a kilépettek között 7 férfi és 7 nő akadt. A nők nagyobb részesedését a felekezeten kívüliek között, ha a föntebbi magyarázatok nem világosítanak föl az egész mozgalom eredete és iránya felől, kétségtelenül aggasztó jelenségnek lehetne tartani. Szellemi el. vadulás jele volna, ha az asszony hitetlenebbnek és közönyösebbnek mutatkoznék a férfinál, és rossz jövendőt igémé az országnak, erkölcsi érzésben meglazult ifjúságot. De ennek a képnek a sötétségét is eloszlatja az a magyarázat, hogy nem vallástalanság, hanem a túlságba vitt vallási rajongás az egész mozgalom szülőoka. Többet érne ugyan az országnak, ha buzgó nazarénusok helyett buzgó reformátusok, katholikusok vagy egyebek lennének a lakói, de hiszen az egész új szekta abból sarjadt ki, hogy pietisztikus lelkek nem találták elég buzgónak, elég intenzívnek a meglevő vallások hitéletét. Átcsaptak a lanyha hitéletből a másik túlságba s egyelőre ugyan elég bajt, kellemetlenséget okoznak az olyan csökönyös elveikkel, a minő a fegyverfogástól való irtózás is, de később — vagy már most is, — kikezdi az idő ezt a minden tartósabb szervezet nélkül való, pusztán az egyéni rajongásban gyökerező mozgalmat, s csöndes hanyatlásnak fordítja, mielőtt igazán megerősödhetett volna. Hogy a nazarénus mozgalom nincs terjedőben, hanem, mint azt a helyi hatóságok jelentették, csakugyan apadóban van, az kitetszik a kilépetteknek életkor szerinti tagozódásából. Feltűnő ugyanis, hogy a fiatalabb életkor aránytalanul csekélyebb számban igyekszik megszabadulni régivallásától, mint az idősebb kor. Ennek az oka aligha más, mint, hogy a fiatalabb korosztály már nem igen hajlik a nazarénus rajongásra, csak az öregebbek, a kik évekkel előbb csatlakoztak az új szektához, azok ragaszkodnak hozzá még most is. Különben valószínű még az is, hogy ott, a hol a nazarénusság még most is hódit, ott is éppen az öregekből ujoncozza híveit, a sírja felé hanyatló kor lévén mindig a leghajlandóbb a vallási rajongásra. Erre azonban az idei adatgyűjtésből bizonyságot nem olvashatunk ki, mert a hogy föntebb többször is szó volt róla, az 1896. évi 47*
