Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
723 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 724 tholikus, különösen pedig a görög-katholikus és az izraelita vallás. Nem érdektelen adat a félekezetköziek viszonyainak teljes ismeretéhez az sem, hogy a férfiak jóval kisebb számban vesznek részt a felekezeten kívül állók számában, mint a nők. A nők túlsúlyának bizonyára megint nem a vallási közönyösség az oka, nem is az egyházi adótól való félelem, hanem a nagyobb hajlandóság a rajongásra, a miszticzismusra, a nagyobb szeretet az új szekta iránt. Az egész országban 1896. évben 1809 férfi és 2181 nő lépett ki felekezetéből. Azok közül a hitvallások közül, melyek nagyobb számban veszítették el híveiket, csak a görög keletinek nagyobb a vesztesége a férfiakban, mint nőkben: ezeknél 391 férfi és 326 nő lépett ki. A reformátusok vesztesége 617 térti és 923 nő, és a római katholikusoké 414 férfi és 509 nő, az ágostai hitvallású evangélikusoké pedig 347 férfi és 408 nő. (Vége köv.) Db. Buday László. A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar véleménye a lelkész-, esperes-, és püspökavatás és beiktatás kérdésében. (Vége.) III. Püspökavatás és iktatás. Ezt a két czimet együvé foglalva ismertetjük, minthogy ezt a kettőt egymástól elválasztani, szerintünk annyira nem lehet, hogy itt a két név voltaképpen csak egy dolgot jelent, (ismertetésünk egyébiránt a legutóbb végzett e nemű szertartásokra fog szorítkozni. a) A Dunamelléken, rendes istentisztelet végeztével megnyitotta a szertartást egy karének. 2. Felavató beszédet mondott a tiszántúli kerület püspöke. 3. Az új püspök felesküdött. 4. Itt jött a felavatás az esperesi kar által a kezeknek fejretételével, a legidősebb esperes kérvén Istennek áldását a megválasztott püspökre, mely alatt a gyülekezet a 37. dicséretet énekelte. 5. A felavatott püspök beszéde. 6. Karének. 8. Végének, a 179. dics. 10. b) A dunántúl. A megválasztott püspök meghivatván a kerületi gyűlésbe, mindenekelőtte feleskettetett és a főgondnok által üdvözöltetett; aztán a püspök elmondta székfoglaló beszédét, mely után a legidősebb esperes üdvözölte az esperesek és lelkészek nevében, egy világi tanácsbíró pedig a világi elem nevében. Azután volt a felavatás a következőképpen : 1. A dunamelléki püspök u. n. avató beszédet tartott, a melyet az új püspökért mondott imádsággal rekesztett be. Ekkor igy szólt az avató az -avatandóhoz: „És most lépj elő s térdelj le ez elkészített zsámolyra, hogy kér. egyházunk ős szokása s Krisztusnak (! ?) és az apostoloknak rendelete és példája szerint kezeimnek fejedre vettetése által reád adhassam Krisztus és az ő anyaszentegyháza áldását. Melynek, hogy tanúi legyenek, felhívom a nagytiszteletü esperesi kart, hogy felavatandó püspökét (! ?) a fontos pillanatban vegyék körül.“ Itt következett az áldás. Ennek végeztével igy szólt a felavató püspök: „Állj föl s kezedben a bibliával, ajkadon az igével, szivedben hittel, bátorsággal és jósággal indulj az elődbe kiszabott utón Dunántúli református egyházkerületünk felavatott Püspöke! Testvéri csókkal üdvözöllek és fogadlak magyar református püspöki karunkba! És most felkérem a nagytiszteletü esperesi kart is, hogy mint én, úgy ők is kézfogással (! ?) foglaljanak magukhoz.“ 3. A már felavatott püspök mondott beszédet, imádsággal és áldással; aztán nyomban fogadta a küldöttségek tisztelgését a templomban. c) Erdélyben az 1866-iki püspökavatáskor nem volt sem avatás, sem iktatás, hanem a succedáló főjegyző egyszerűen beszéddel foglalta el hivatalát a közzsinaton; aztán erdélyi szokás szerint, de már később, letette az u. n. homágiális esküt. Hogy 1866 előtt hogy volt, arról értesítőnk hallgat. 1885-ben már volt avatás, a melyet a dunamelléki püspök végzett az erdélyi esperesek segédletével (! ?) úgy, hogy az avató püspök előbb imádkozott, aztán beszédet moudott, majd ismét imádkozott, végre a püspök és az esperesek a térdeplő felavatandónak fejére, e&y-egy bibliai hely elmondásával, kezüket vetették. — Egyebekről hallgatnak a forrásaink. d) Tiszáninnen. 1. Rendes isteni tisztelet tartatik. 2. A megválasztott püspök leteszi a hivatalos esküt, mely után: 3 szór: Megtartja beköszöntő beszédéta szószékből. 4. A gyülekezet a 37-ik dicséretet énekli, 5 pont a kézrátétel, úgy hogy a térdeplő püspök fejére a helyettes püspök és az esperesek teszik kezeiket, mely alatt az áldást a helyettes püspök mondja. 6. Testvéri csók az esperesek részéről. 7. A kerületi főjegyző üdvözli a püspököt a kerület nevében. 8. Gyülekezeti ének. e) Tiszántúl. A kerületi gyűlés testületileg vonul a templomba, hol a kar- és gyülekezeti ének után: 1. A megválasztott püspök imádkozik. 2. A főgondnok tudatja a választás körülményeit, a szavazatok mennyiségét s fölhívja a megválasztott püspököt az eskütételre. 3. Főjegyző által feleskettetik. 4. A püspök térdre borul és a 3 legidősebb esperes kezeit fejére téve a legidősebb esperes kérő s áldó imádságot bocsát az egek urához. 5. A főgondnok üdvözli a fölesküdött püspököt és a kerület pecsétéit kezébe átadja. 6. Az esperesek, egyházmegyei gondnokok, egyházkerületi tanácsbirák és jegyzők egymásután kezet fognak vele, mely alatt az orgona szól. 7. A püspök alkalmi beszédet tart, mely után a 2-ik legidősebb esperes üdvözli. 8. A püspök a gyülekezetei megáldja. 9. Kar- és gyülekezeti énekek. 10. A kerületi gyűlés berekesztése után a püspök agyülésteremben fogadja az üdvözlő küldöttséget. Ha már most az öt kerület eljárását összegezni akarjuk, azonnal látható, hogy ez nem könnyű feladat a sza1- naszét ágazó szokásoknak sokfélesége miatt. A lényegek mégis körülbelől e következő pontokba foglalhatjuk. L Három kerületben, u. m. a dunántúli, a tiszáninneni és túli kerületekben a felavatás együtt jár az iktatással, olyan értelemben, hogy az avatási szertartás a gyűlés keretébevolt beillesztve; két kerület részéről pedig hiányzanak az adatok, de nagyon valószínű, hogy ott sincs ez más-46*
