Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
707 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP 708 két fog teremni és a melyek követését nem ajánlhatjuk eléggé egyházainknak. (Puff neki!) Mindez idézetekkel csak azért fárasztóm a tisztelt olvasót, hogy az eredeti fogalmazásokból lássa, mennyite szükségesnek látta maga Szász Gerő is a szélesebb körű, ha szabad úgy szólnunk, lelkiismeretesebb lelkészi munkásságot és hogy mennyire méltányolta a kolozsvári theol fakultás tanárainak buzgó munkásságát. E tanárok közt pedig ott volt s talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy az első helyen forgolódott az a dr. Kecskeméthy István, a ki most — Szász G. tudja miért — „szédelgő, csaló, szemérmetlen, imádkozó szent“ a — Szász G. szemében. De még engedelmet kérek egy pár idézetre. Szász G. ugyanis a dr. Kecskeméthy népies lapját a „Kis Tükört" „nyavalyás irányú, evangéliumi karrikaturá“-nak mondja most. S lapja ugyanazon számában dr. Kecskeméthyvel s lapjával együtt pokolra kívánja Szabó Aladárt és ennek lapját, a Hajnalt is. Azt hiszem, nem lesz érdektelen felújítani Szász G. véleményét a Hajnalról, a kezdetben Kecskeméthy által szerkesztett Koszomról és Kis Tükörről. „Szabó Aladár szerkesztésében megjelent a Hajnal belmissziói folyóirat II. évfolyamának első száma, ugyanazzal a külső diszszel, ugyanazzal a belső tartalommal és előfizetési ára egész évre csak 1 frt lévén, ugyanazzal az olcsósággal mint az előző évben. Azt hisszük, ha a jelen füzet tartalmát ide iktatjuk, mindenki sietni fog, hogy megrendelje az értékes folyóiratot. . . . Rég idő óta panaszoltuk, hogy nincsenek ismeretterjesztő, népies, olcsó irataink. Most már van. íme itt van a Hajnal, ott van a Kis Tükör, csak tessék támogatni és mindjárt másként fog állani a vi'ág, mely most gonosz — a mi lustaságunk miatt.“ (Prot. Közi. 1895. évf. 31 1.) „Nem kevesebbet, mint tiz füzetet vettünk egyszerre a dr. Kecskeméthy István által szerkesztett Koszom ez. népies kiadványokból. Jőnek az Őszi és téli hosszú esték: papok, tanítók jobbat nem tehetnek, mintha ez értelmet felvilágosító, szivet megnemesitő olvasmányokat adják a nép kezébe (Prot. Közi. 1885. évf. 294 1.) A Hajnal II. évf. 8. számáról azt Írja a Prot. Közi. (1895. 333 1.) „evangyéliumi nemes czéljára nézve nagyon méltó, hogy helyet kapjon minden kér. családban.“ Furcsának, talán éppen nagy szegénységnek tűnhetik fel, hogy egész czikkemet egy embernek, Szász G. urnák nyilatkozataiból állítottam össze. Pedig hát én ezt csak azért tettem, hogy valamikép bele ne keveredjem a „vásott gyerköczök“ sorába, a kik az ősz Szász Gerőt kicsufolják. Azért jártam el igy, hogy hatalán e kis czikket olvasva mérgelődni találna Szász G., ne rám mérgelődjék ; vagy ha éppen haragra lobbanna, haragja ne engem sújtson. Az 1896. év ősze óta élő, az evangelizációt és belmiszsziót kiparódiázó Szász G. hadd pereljen az az előtti Szász G.-vel, ne én velem. így aztán én mint harmadik könynyen mosolygok. Megjegyzem különben, hogy ha minden ellenkező irányú törekvésem daczára is a „vásott gyerköczök“ közé sorolna Szász Gerő, akkor se érezném magamat kényelmetlenül. Szabó Aladár és Kecskeméthy társasága igen tisztességes társaság. Hogy minden hibától ezek se mentek : az nagyon természetes. Hogy egy két lépést elhibáztak, vagy talán elhamarkodtak, annak is jóakaratu buzgóságuk volt az oka. A kik sokat járnak, azok bizony néhanéha meg is botlanak; a botlástól csak azok mentek égé*szen, a kik csnpán a szobában járkálnak, vagy éppen; csak a díványon hevernek. Ámde azért, hogy a hibás lépésekre való figyelmeztetés után visszaálltak, helyrehozták, a mit — esetleg — elhibitottak, azért aztán, hogy a jóakaratu figyelmeztetésre hajlottak, nem csipkedést és gúnyt, de elismerést érdemelnek csupán. A Kis Tükörről gúnyosan jegyzi meg Szász Gerőtöbbször, hogy világ-lap. S ezzel beleült a csufolódók székébe, a miről pedig nagy lenézéssel szólt. Ezt különben csak azért hozom fel, mert sehogy se találom indokoltnak a gunyulódást egy olyan szerkesztő részéről, a kp előfizetési felhívásában egyszer igy fakadt ki: „azok közül, kiknek lapunkat hivatalból küldiük, három-negyed rész még eddig azt sem mondta: befellegzett.“ (Prot. KözL 1896 : 143.) Az eddigiekből mindenki kivehette, hogy nekem hő vágyam az, hogy annak a személyeskedésnek, gyűlölködésnek, a mit nagy erélylyel karolt föl Szász G. valahára szakadjon vége. Ne a sértegetésekben, de a jó munka teljesítésében igyekezzünk kitűnni. Egyes olyan túlzások (én elismerem, hogy jóindulatú túlzások) miatt, a miket maguk a kezdeményezők se erőszakolnak már, ne tüntessük fel gyanús színben az evangelizáció és belmissziónak immár kidomborodott, mindenek által elismert jó munkáit. Az elkeseredett ellenfelekhez ismét Szász Gerő szavaival fordulok; belátván, hogy a személyeskedés miatt maga az ügy szenved, hagyják azt abba, mondván : „Csapjunk egymás tenyerébe és tegyünk nagy erős fogadást : tehetségeink szerint híven szolgálni auyaszentegyházunknak, hazánknak és általuk munkálni istennek örök dicsőségét. Legyen csendesség a mi kerítéseinkben, békesség a mi tornyainkban!“ Kis József. Felekezeten kívüliek. (Folytatás.) Szembetűnő volt és magyarázatot kívánt a kilépetteknek az ország egyes részei között való aránytalan eloszlása. Felső-Magyarországon — Pozsonytól Komáromig — mindössze két felekezeten kívül állót Írtak össze; a Dunántúl nyugoti részeiben egj-kettő akadt. Erdélyben csak tizennégy. A többi, negyedfélezer a Duua és tiszamenti alföldi részekből került ki. Az egész mozgalom focusául Bács-bodrog vármegye látszik, annak is topolyai járása, a hol' a polgári hatóság nyilvántartása 583 felekezeten kívül állóról számolt be. A határvonalak meglehetős szabályos ellipsis formát mutatnak. Baranya és Tolna dunamenti járásai beleesnek ebbe az ellipsisbe: a legnyugotibb pontot Pécs alkotja. Tolnán felül a határvonal átvág a Dunán s Pest megyét rézsut keresztülmetszvén, fölemelke-45*