Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-17 / 42. szám
657 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 658 Gondolkoztak biz ők eddig is. De, mert legtöbbnek nem volt még meg a közgazdasági támpontja: nem igen mertek a cselekvés terére kilépni. Hogy mennyire időszerű és czélszerü most a hitelszövetkezeti eszmét a papok elé vinni, hogy menynyire megértik és magukévá teszik azt, kitűnik abból, hogy naponkint újabb és újabb jelentkezések törtéunek, hogy községeikben községi hitszövetkezetek alapítására a központ közreműködjék. Újabban is sok községben van alakulóban hitelszövetkezet. Dolgozzanak is rajta, mert munkájokat jobbra nem fordithatják. A papok dolga ma már ez is! Ezen munkájok erkölcsi értéke fogja őket kárpótolni azért, mit az egyházpolitikai törvényjavaslatok törvénynyé emelkedése után munkakörükből veszítenek. El fogják azonban téveszteni az utat, hogy ha felekezeti és nemzetiségi szempontból fogják fel az eszmét, mert akkor a helyett, hogy a most is kiegyenlitésre váró differencziák elsimulnának, még inkább kiélesednek azok. Ne nézze a pap az eszme propagálásakor felekezetét, ne nézze a falu közönsége nemzetiségét, hanem nézze és ügyeljen arra, hogy faluja összes becsületes emberei ez utón összekerüljenek, egy társaságot képezzenek és együtt legyenek egy erős vár, mely a lappangó ellenséggel s szoczializmussal és anarchizmussal könnyen küzd és diadalra jut, Mindnyájan együtt közös jóra kell működnünk. A ki ezt igy nem érti, vagy nem akarja, az jobb, ha nem is áll munkatársaink közé, mert úgy falujának, mint az általunk már eredményes szövetkezeti küzdelemnek nem előharczosa, hanem hátramozditója lesz. Vessen mindenki számot magával és csak ha a saját külön érdekét és felekezetének képzelt külön érdekét alá tudja vetni a közérdeknek: csak akkor álljon sorainkba. Nem szabad e kérdés körül kicsinyeskedni. Nem szabad a munkától huzalkodni, mert igaz, hogy szép eredményeket terem a hitelszövetkezet, de az erős munkást és erős jellemet is kiván. Sokkal tökbet árthat egy felületes vállalkozás e téren, mintha mit sem tenne az illető. Egész emberek kellenek a gátra! Nem egész munkaerejükkel, de amit ez eszméért tesznek, egész erejükkel tegyék, ne immel-ámmaL így könnyű lesz a szövetkezeti érdekhálózatot megteremteni. így könnyű lesz a jó módot és takarékoskodást általánosítani. így könnyű lesz a kivándorlás elé gátat vetni, így könnyen megnyeri a jó tett jutalmát, de ha nem igy lesz, úgy ocsut fognak aratni. Nem vagyok én bizalmatlan a papság és tanítóság iránt, de őket közgazdasági kérdésekre eddig még nem igen nevelték. Azért félek, nehogy félválról fogva a terhet, az alatt elgörnyedjenek. Nagy szép és erős munka vár reájuk, hogy azt, a mit ők is csak ma kezdenek tanulni, azonnal másokkal is közöljék és ezekkel gyakorlatilag keresztül vigyék. Dr. Gidófalvy István, kir. közjegyző. Iskola látogatás. ii. A középiskolák látogatása, ellenőrzése rendszeresen 1777-től, a „ratio educations“ idejétől kezdődik. A tankerületi főigazgatóságok intézményét akkor honosították meg. Köztudomású, hogy protestáns iskoláinkat is alá akarták rendelni a főigazgatóságnak. Ezeu centraliszticus iörekvések kikerülésére igyekezett minden egyházkerület szervezni a középiskolai oktatást. így keletkeztek az egyházkerületi tantervek, szabályzatok. Az egyetemi előadások, tanítás ellenőrzéséről nem szólt a ratio. Szerencsére, azóta sem történt erre vonatkozó kísérlet, az egyetemi előadások nyilvánossága, az egyetemi szigorlatok szigorúsága, általában az egyetemi tanszabadság megóvták az egyetemet mind a mai napig még árnyékától is a gyanúsításnak. Ha pedig a sajtó nyilvánosságra hozott olyan eseteket, mint a Kovács orvoskari professzoré volt, a V. K. miniszter közbelépett és orvosolta a bajt. A népiskolák iránt már nagyabb a bizalmatlanság; ezek ellenőrzésére nem elég a tanfelügyelő; az iskolaszék, mint hivatalos helyi felügyelő testület mellett külön ellenőrök is vannak, kiket a miniszter hosszabb-rövidebb időre megbíz az iskolalátogatással. Az elemi és középiskolák tantestülete bizalmatlanságot talál a folytonos ellenőrzésben ; hisz az előadás ez intézetekben is nyilvános, mint az egyetemen. Egyes iskolaszékek hajlandók a hivatalt hivatásnak magyarázni s bele kontárkodnak a tanító szakszerű munkájába, a tanításba. A hatáskör tekintetében fölmerülő súrlódások daczára azon 120 év alatt, mely a „ratio educationis" óta lefolyt, beleélte magát a köztudatba az a meggyőződés, hogy az iskolai munkát sürü látogatással kell ellenőrizni. Ez elől nem lehet kitérni; a fő, hogy a látogató hatásköre meg legyen állapítva; ne csak a látogató tudja, mit követelhet, hanem a meglátogatott is biztosítva legyen túlkapások ellen. Addig, mig a látogatásról szabályzat sincs, megtör-
