Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
631 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 632 lók, vannak egyéni különbségek. Bizonyos, hogy most a több fizetéssel több teher, intensivebb munka jár együtt. Mi lenne, ha testileg, szellemileg leghivatottabb papjaink mind a legkisebb és igy legnyugodalmasabb életet nyújtó gyülekezetekbe törekednének ? Bizonyára nem lenne üdvös! II. Nálunk csak az állam segélyével és ebből alkotandó közalappal lehet javítani a fizetéseket. Az 1848. XX. t. ez. az általános kiinduló pont. Itt sok oldalról meg kell fontolni a dolgot. Mert ha az állam azt mondja, én elvállalom az összes papi fizetéseknek 800 írton kezdve, a rendszeresítését, akkor azt is mondja majd, hogy mindazt a vagyont, melylyel az egyházak erre a czélra bírnak, kezembe veszem. Ilyen kötelezettséget ellehet vállalni, de jöhet az állam oly helyzetbe, hogy nem tudja azt beváltani s beáll a pusztulás. Ily módon tehát nem valósítható a XX. t. ez. Mert mi magunk se egyezünk bele. Az állam tervbe vette, hogv ép úgy mint a tanítói fizetéseknél kiegészíti a lelkészi fizetéseket egy bizonyos minimumra. Vannak nekem itt is aggályaim; még a tervezetet nem ismerem. Nem hozták nyilvánosságra. Ennek következése lenne, hogy számadásainkat neküuk is felkellene terjeszteni az államhoz; kimutatui, hogy a lelkészi javadalom a minimumot nem adja meg. Nem tudom, hogy a megerősítés vagy a fegyelmi eljárás tekintetében mikép akarna befolyni. Az ember, valamint a korban nem veszi észre, hogy öregszik, de mégis öregszik: úgy az állam is, ha befolyást gyakorol, bár nem vesszük észre, folyton folyvást veszítünk függetlenségünkből. Én magam részéről mindent elkövetek, hogy az annyiszor Ígért segély kellő mennyiségben rendelkezésünkre bocsáttassék, de úgy hogy az adassák átalány alakjában a mi önkormányzati testületünknek — (helyes). En azt hiszem, hogy a mi döntő szóval biró vezér egyéniségeink lelkesen befolynak arra, hogy az a segély oly összegben szavaztassák meg, hogy annak felerésze miuden évben tőkésittethessék, felerésze a szükség fedezésére fordittathassék. így 20 év múlva lehetne oly megtakarított tőkénk, melynek erejével a bajok orvosolhatók lennének. Ezt kifejezem, hogy az állami segélyezés ilyen módozatának barátja vagyok: mert egyházunk önrendelkezési jogát, alkotmányos érzületét ezzel lehet legjobban megbarátkoztatni. És most mivel szellemi életünket tárgyaló felolvasások és előadások is bejelentettek, nem akarok a praktikus indítványok tárgyalása terén tovább menni, hanem magamat és elnöktársamat főt. Körmendy Sándor urat a főt. értekezlet szives jó indulatába ajánlva — az értekezletet megnyitom. 2) Elnök felhívására az értekezlet jegyzője jelenti, hogy a tárgysorozatot úgy állította össze, a mint az a Dunántúli Prot. Lap szept. 12 iki számában kihirdette tett. E szerint felolvasást tartanak: 1. Szűcs Dezső csajági lelkész: „Egyháztársadalmi gyakorlati kérdésről.“ 2. Csizmadia Lajos lepsényi lelkész: „Egyházunk belső és külső építéséről.“ 3. Demjén Márton veszprémi lelkész: „Ev. ref. ifjaink vallásos oktatásáról és vallástani kézi könyveinkről/ 4- Seregély Dezső misszionárius lelkész; „A ref. lelkész helyzetéről, tekintettel a vallási és szocziális mozgalmakra.“ 5. Alapszabályok megállapítása. Jelenti továbbá a jegyző, hogy két nappal ezelőtt 3 indítványt vett kézhez, a miket a tatai egyházmegyei lelkészi értekezlet terjeszt a kerületi értekezlet elé. — Tekintettel arra, hogy az értekezlet idejéül megállapított 2 óra alatt semmikép sem lehet a tárgysorozaton végig menni: azt inditván}'Ozza a jegyző, hogy legelőször az alapszabályokat tárgyalja le az értekezlet, annyival inkább, mert az alapszabálytervezet már a múlt évben is ki volt tűzve tárgyalásra. A tárgysorozat gazdagságát örömmel veszi tudomásul az értekezlet. A jegyzőnek az alapszabályok legelőször való tárgyalására vonatkozó indítványát etfoga dja 3) Jegyző pontonként felolvassa az alapszabálytervezetet, a mit némi módosítással az értekezlet a következőleg fogadott el: A dunántúli ev. ref. egyházkerület értekezletének alapszabályai. 1. Az értekezlet czime: „A dunántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete. 2. Az értekezlet czélja egyházunk életét közelebbről érdeklő népszerű és tudományos előadások, felolvasások s ezek terjesztése által az egyházi munkálkodást belterjesebbé tenni. Valamint akár maga által kezdeményezett, akár az egyházmegyei lelkészi értekezlétek részéről felküldött czélszerü indítványokat terjeszteni az egyházkerületi közgyűlés elé. 3. Az értekezletnek tagjává lehet egyházkerületünknek kármely buzgó tagja, hi a nemes czélra bármi utón közremöködni akar. 4. A tagok meghatározott tagsági dijat nem fizetnek, hanem tetszés szerint járulnak a fölmerülő költségek fedezéséhez. Ezt az önkéntes tagsági dijat az értekezlet jegyzője szedi be és kezeli számadás mellett. 5. Összejöveteleit az értekezlet a rendes egyházkerületi közgyűlés helyén és idején tartja. 6. Az értekezletnek tiszteletbeli elnöke a püspök és a főgondnok, egyházi és világi működő elnökét, valamint jegyzőjét is az értekezlet maga választja. 7. A tanácskozásokat az elnök vezeti. 8. Az értekezleten felolvasókról a jegyző gondoskodik; ő áilitja össze és hirdeti ki lapban az értekezletet két héttel megelőzően a tárgysorozatot is. Ezen alapszabályokat az értekezlet a főt. egyházkerületre tudomásvétel végett felterjeszti és a kerületi jegyzőkönyvben való kiDyomatásukat kéri, (Vége köv.) Kis József, az értekezlet iegyzője.
