Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-29 / 35. szám
547 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 548 a főkötelessége a prot. lelkésznek. írni, agitálni ? Igen, de hol ? Az egyházi lapokban, Pápán, Gyöngyösmelléken, Patakon, Budapesten ? Ám ez csak nekünk tüzel, kik úgyis égünk. Az a mi bajunk, égető bajunk, hogy nincs napi lapunk. Nem kívánom én, hogy prot. politika lágyén, ámbár ránk férne, de azt óhajtanám, hogy valamelyik neves lap érdekeinket képviselné, s a mit itt észlelek elszomorító. A Nemzet ily irányú felvilágosítástól elzárja magát, a Pesti Hírlap a templomban nem eskető káplánnak és a bucsujáróknak örül, a Budapesti Hírlap elvei nem a miénk. Szóval itt is megelőzött a hierarchia, a befolyás, tán a mi szerénységünk. Az Egyetértés tán az a lap, mely érdekünkben szavát emeli. Ha úgy, akkor sorakozzunk a mellé mig nem késő, különben is hagyományos elvünk a haza szabadsága és függetlensége. Azon kell lennünk, hogy a mozgalom a törvények korlátain belől egyöntetű legyen. Meg kell állapodnunk a) a fizetés minimuma és maximumában, b) a számításban. Az elsőről már szóltam. Az utóbbi igy történnék: egyházi és áWami vegyes bizottságban Íratnának össze a dijlevelek pénzértékei. És pedig 1. Készpénz. 2. Gabona, a legközelebbi piaczi ár 10 évi hiteles átlaga alapján, levonásával a vitelbérnek. 3. Földbirtok kát. tiszta jövedelme, vagy 10 évi földhaszonbér átlaga. 4. Ölfa erdei ára, hozzáadva a hazafuvaro/ás és a favágási dij. 5. Egyebek, mint hús, só, bor, faggyú értéke. 6. Közmunka, vagy ellenértéké. Ha az egész országban ezen alapon Íratnának össze a dijlevelek értékei s ha még levonatnának az adók, terhek (káplántartás) az esetben tisztán átlehetne látni az állami hozzájárulás összegét, egyszer s mindenkorra, évenként, 5 évenként. Már ez év elején, az 1. számban tettem némi számítást, most más alapon ugyan, újra megkísérlem azt, mert nem csak beszélni, hanem tervelni is kell. Vegyünk kerekszámban egy 30,000 lélekből álló traktust. Van 27 lelkésze. Ebből 500—795 frt díjazásig 19 lelkészi fizetése ... Az egyszer mindenkorral pótlás tenne az állam részéről 2428 frtot. S mivel kerekszámban 3.000,000 protestáns vau, 30,000 felé osztva 100 hányadost hoz ki ezen 100X2428 = 242800 frt, tehát 242800 frt, vagy kerekszámban 250,000 írttal meg lenne oldva a 800 frtos alap. Azért hiszem ezt igy lehetőleg biztosnak, mert 27 lelkészi fizetés közül 14-et kellett felvennem negyed osztályúnak, 5-öt pedig osztályon alulinak és igy a dijlevelek 2/3-á,t érné az első évi segélyezés, a mi talán országszerte meg is állhatna — mindig feltéve az egységes fölbecslést vegyes bizottságban, hol az államnak is lenne felügyeleti joga. Ezen 800 írthoz 30,000 léleknél járulna évenként 10 évig 20°/0 azaz 380 frt, az összesnél 38,000 frt. Tiz év év múlva 3,800 frt, az összesnél 380,000 frt, mely összeg összeadva a 800 frtos emelési összeggel 250,000 írttal tesz: 250,000-f-350,000 = 630,000. Az erre következő 5-ik évben 190,000 frt, és igy tovább egész 950000 írtig, mely pótlék beállítva a többi tételek közé, következő képet mutat. 30,000 léleknél 800 frtos emelés 2428 frt, az egésznél (kerekítve) 250000 frt, 1000 frtos emelés 3800 frt, az egésznél 380000 frt, ötödéves pótlék 950000 frt, Összesen kerekszámban 1500000 frt. Egymillióötszázezer forint, tehát az az összeg circiter, mit Magyarország 35 évi múlva az összes protestáns lelkészek fizetésére fordítana, kezdve 250,000 írton. A mi tekintettel az 1848. XX. t.-czikkel szemben, nem is mondható soknak. Szekeres Mihály. Idealismus és a vallás. E czim aiatt emeli fel szavát a vallás és idealismus érdekében nt. Patay Károly ur e lapok legközelebbi számában, s panaszkodva Írja: „Nem hiába, hogy korunk az anyagiság kora, az ideális elvek, a vallásosság hangoztatójára kész az elitélő szó, hogy az illető ábrándok után induló ember.“ E szavak igazságát mindnyájan érezzük, s a mai reális kornak ideális eszmék iránt való közönyösségét sajnosán tapasztaljuk. A mondottakhoz mégis azt kivánom hozzá tenni, hogy mindez már úgy látszik nem sokáig tart igy, s a realismus korára visszatér ismét az idealismus kora és pedig rövid időn, a jelek legalább azt mutatják, hogy azon körökben, a melyek vezérszerepre hivatvák társadalmunkban, fel lehet ismerni a visszatérő lépést az idealismus felé. Az idealismus és realismus kora az emberiség történelmében, mint a tengerben az apály és dagály, kezdet óta váltogatják egymást. Szóljunk erről ez alkalommal. Az apályt és dagályt a Mindenható a tenger vizének megromlása ellen alkotta, s bizony nem más szolgálatot tesz a nevezett két korszaknak váltakozása az emberiség történelmében, minthogy az egyoldalii tejlődés és ezzel végetlen hibák keletkezése, megakadályoztassék. Az idealismus és realismus korai szükségképen váltogatják egymást, ezt mutatja az emberiség évezredekre terjedő történelme, s minél messzebb jutott az illető kor az egyik irányban, annál erősebb visszavágódás fog reá következni a másik korban, mert tulságba vive ez is, amaz is káros lenne az emberiség haladására nézve, azért váltakozásukat rendelte el bölcsen a Mindenható. Régóta ismeretes törvény a történettanítás terén, hogy az események az inga törvényeit követik, hogy t. i. minél erősebb az elhajlás az egyik irányban, annál erősebb visszavágódás következik reá. Az inga ezen két iránya az emberiség történelmében az idealismus és a realismus kora. És nyugvás soha sincs, mint nincs a mozdulatlannak látszó tengerben sem, hogy itt a viz, amott az emberiség érdekét szolgáló erkölcsi törvény meg ne romoljon. Mert úgy az idealismus, mint a realismus korának meg vannak a maga előnyei egymás felett, de viszont 35*
