Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
Nyolczadik évfolyam. 34.szám. Pápa, 1897. augusztus 22. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pr. Antal Géza telelőn szerkesztő estimére küldendők. A z előfizetés)! dijak (egész évre 4 írt, félévre 2 írt), hirdetések, reolamatiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivataléihoz küldendők. Egy lépéssel A ki a magyar protestáns irodalmi társaságnak legutóbbi Pápán tartott közgyűlésén jelen volt, lehetetlen, hogy annak kebelét át ne hatotta volna az öröm legmelegebb érzése, annak látása fölött, hogy a két prot. felekezet mily szépen megfér egy m asm ellett, egy födél alatt; mily szép dolgokat raivelt, mily nemes elhatározásai vannak a jövőre nézve, a miket természetesen, csak akkor tudna igazán megvalósítani, sőt többet is — sokkal többet: ha mindkét részről még nagyobb támogatásban részesülhetne a társaság. Ismétlem, hogy a szép egyetértésről tanúskodó együttműködés látása a legkellemesebb hatással lehetett a szemlélőre. De egyúttal önkéntelenül fölkeltette az emberben azon gonoolatot is, miért nem lehetett már a múltban, miért nem lehet a jelenben a két testvér felekezetnek egyesülni? Egyesülve mennyivel erősebbek lehetnénk, mennyivel többet tehetnénk . . . . ! Vagy legalább is miért nem készítjük elő azon utakat, melyek egykor — habár a messze jövőben — az egyesüléshez vezethetnének. Ily gondolatok érlelték bennem azon eszmét, melyet alább kívánok kifejteni, a melynek megvalósítása sokat tenne arra nézve, hogy közelebb jöjjünk egymáshoz. Többször halljuk hangoztatni, hogy kevés különbség van közöttünk. S ha nézzük az isteni tisztelet körül levő szokásokat, eltéréseket, azt kell mondanunk, hogy olyan eltérések majdnem saját felekezetűnk körében is vannak a különböző vidékeken. Értem az isteni tisztelet rendjét. S mindennek daczára, bár ugyanoly módon hirdettetik Isten igéje, ugyanolyan szellemben imádkozunk; mégis bizonyos tekintetben idegennek érzi magát egyik testvérfelekezeti a másik templomában. — Alert épen abban nem vehet részt az isteni tisztelet az unió felé. körül, a miben a közönség tevőleges részt vesz: az éneklésben. Tudjak mindnyájan, hogy éneües könyvünk megújítása már az első zsinat alkalmával elhatároztatott, halotti énekeinket is általában elavultaknak tartják, sőt a tiszáninneni kerületben e részben is mozgalom indult meg már régebben uj halotti ónekgyüjtenrény kiadására. Ezzel szemben biztos tudomásom van arról, hogy a testvér felekezet magyar része egy idő óta szintén foglalkozik úgy templomi, mint uj halotti énekes könyv előállításával. Mily fölemelő lenne, ha ennek létrehozására a két testvér felekezet kezet fogna egymással s igy mindenesetre több hivatott erő által hoznák létre együtt a mindkét czélra való énekgyüjteményeket. Mily jól eső lenne a hivő lelkeknek, különösen olyan helyeken, hol saját egyházuk nincs, ha a testvér felekezet templomában hallhatnák s énekelhetnék azokat az énekeket, melyeket saját templomukban hitsorsosaik is zengedeznek. Én azt hiszem, hogy ennek az eszmének megvalósítása hathatósan közremuukálna a két testvér felekezetnek egymáshoz még közelebb hozására. Fölvetettem e kérdést, szóljanak hozzá mások is.. Az én nézetem az, hogy semmi — de semmi sem áll útjába annak, hogy azt keresztül vigyük. Hiszen jól tudjuk, hogy énekes könyvünk revíziójának ügye nem sokkal áll távolabb a kezdet-kezdetétl. Kezdjük a dolgot együttesen legelöl. Fülöp József.. 34 Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-SH*-*fflegjelenik minden vasárnap.
