Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-25 / 30. szám
469 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 470 „mert látom, hogy az TJrnak lelke munkálkodik ti hennetek ■és éltek“ Isten hozza minél hamarabb körünkbe kedves Főpásztorunkat, hogy saját szemeivel győződjék meg minden egyes gyülekezetben arról, hogy nálunk „mindenek ékesen és szép renddel vannak.“ Hogy ilyen nagy — 80 gyülekezetből álló egyházmegyében — 2—3 egyházban vannak kellemetlenségek, viszály kodások, ez nem válságról — hanem ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Különben egyházmegyénk állapotáról, az esperesi jelentés ad teljes és bő felvilágosítást, majd ott fogok arra szélesebben kiterjeszkedni. Térjünk át most a közgyűlés tárgyaira. Egyházmegyei gondnok és esperes urak „szívélyes“ szavakkal üdvözölték főtiszt, püspök urunkat becses megjelenéséért és gyűlésünkön való részvételéért, főtiszt, püspök ur meghatott szavakkal mondva köszönetét azon jó indulatért, melyet iránta kifejeztek, e következő tartalmú beszédet mondotta. „A sors kedvező fordulatának köszönheti, miszerint egyházmegyei közgyűlésünkön részt vehet, mert ő nem is tudta, hogy az egyházmegye most tartja évi rendes közgyűlését, hanem első kötelességévé tette megnézni azon iskolát, melyet itt a végvidéken kiváló egyének hítbuzgósága, hithüsége és hazafisága emelt. Ezen látogatásával össze kötötte a csurgói egyháznak és a Horvát- Szlavon misszió megvizsgálását is és csak megérkezése alkalmával tudta meg, hogy a b.-somogyi ev. ref. egyházmdgye épen Csurgón is ezen napokban tartja gyűlését, ezért úti tervét megváltoztatta, tartózkodását meghosszabbította, hogy jelen lehessen ezen közgyűlésen és szinről-szinre láthassa a lelkészi kart, mely híven szolgál, a mint ő is szolgálni akar; megismerhesse azon világi egyéneket, a kik egész odaadással munkálkodnak egyházunk felvirágoztatásán. Szándéka volt meglátogatni egyházmegyénket, a mely nagyságával, népességével hivatva van egyházkerületünkben vezérszerepet vinni. Szándéka volt minden egyes gyülekezetei megvizsgálni, de közbe jött körülmények miatt kénytelen volt tervét megváltoztatni, azonban kijelenti, hogy a legelső alkalommal egyházmegyénkben fogja a püspöki látogatást teljesíteni. Az egyházpolitikai törvények életbeléptetése miatt prot. egyházunk nagy megpróbáltatásoknak van kitéve, mert nekünk nincsenek pazdag pátronusaink, mi egyedül magunkra, saját erőnkre vagyunk utalva. Ezért a legelső kötelesség az egyházhoz való ragaszkodást, a vallásosságot, hitbuzgóságot, tiszta erkölcsöt a legmagasabb fokra emelni, mert ezek képezik azon sziklafalat, melyen a veszedelem felkorbácsolt hullámai megtörnek. De az anyagiakat sem szabad elhanyagolni, mert épen e téren és e miatt ütötte fel fejét sok helyen a viszálykodás, elégtelenkedés, háborúság ördöge. Nagy gondot kell fordítani az egyházak anyagi ügyeire, fel kell állítani a számvevőszékeket, hogy minden egyház számadása és költségvetése lelkiismeretesen megvizsgáltassák. Ezen intézmény már a többi kisebb egyházmegyékben is meg van, hol pedig az espereseknek annyi elfoglaltsásuk nincs; ilyen nagy egyházmegyében mint a belső-somogyi — teljes lehetetlenség az esperesnek minden egyes gyülekezet számadását, költségvetését átvizsgálni, mert ez igen hosszú időt és fáradságot igényel. Továbbá tudomása van arról, hogy az egyházmegyében, az egyházi törvény 255. §-a még most sincs végrehajtva, a mely világosan meghagyja, hogy a lelkésznek, tanítónak, énekvezérnek, az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül szedni nem szabad. Ezért van a sok kellemetlenség, súrlódás. Kvalifikált egyénhez nem illő, sőt határozottan visszásnak tetszik, hogy a szegény és sok gyermekes családapa — a ki maga is nagyon rá van szorulva a fizetendő terményre — közvetlenül vigye egyházi hivatalnokának a fizetést és ez vegye el tőle. A nagy közönség, a gyülekezet már sokkal gazdagabb, az fizessen, a szegény csak fillérével járuljon a fizetéshez és az egyház gondnokai egy összegben adjanak át minden fizetést. Ez az első lépés, a második, hogy be kell hozni a fokozatos egyházi adó fizetést, a lélekszám szerinti fizetés csak a szegényeket sújtja, azok vaunak vele terhelve, innét van, hogy sok helyen megkezdődött már az egyházkebeléből a kilépés, nem azért, mintha az a szegény egyháztag vallását nem szeretné, ahhoz nem ragaszkodnék, vagy meggyőződése szerint más vallásfelekezet kebelébe kívánkoznék, hanem egyszerűen azért, mert nem bírja már elviselni az egyház fenntartási terheket. Az ilyen egyháztag belől, szivvel-lélekkel marad protestáns, de külsőleg^ forma szerint elszakad és lesz felekezetnélküli. — Azt mondja az Írás ; „egymásnak terhét hordozzátok, úgy töltsétek he a Krisztus törvényét“ E szerint kell cselekednünk. E tárgyban be fogja kérni a jelentést, hogy meggyőződjék róla, vájjon egyházmegyénkben a törvény követelményének elég tétetett-e ? Egyúttal megígéri, hogy a legközelebbi püspök látogatás alkalmával minden egyes gyülekezetben elfogja ezt mondani és iparkodik meggyőzni & közönséget ennek helyes, szükséges és igazságos voltáról. (Folyt, köv.) Nagy Lajos, egyh. m. egyh. főjegyző. Horvát-Szlavon missziói ut*). A csurgói ev. ref. egyház és iskola megvizsgálása után f. é. junius hó 26-áu reggel indult püspök ur Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző úrral a Horvát- Szlavon missziói terület meglátogatására. Gyékényes állomáson, a hol a magyar államvasutat a déli vasút keresztezi, találkoztak reggeli 6 órakor a két beiktatandó missziói lelkészszel Földváry Jenővel és Kirváts Lászlóval s együtt utaztak Barcsra. Barcson csatlakozott püspök ur kíséretéhez Moór Péter zágrábi tábori lelkész és Vecsey József darányi tanító ur, az előbbi, hogy mint a missziói ügyben jártas és a horvát nyelvet értő lelkész a szükséges felvilágosításokat meg adja, az utóbbi, hogy a templomi ünnepélyességek alatt az éneket vezesse. Délben 12 órakor érkezett a vonat Daruvárra, a hol a pályaudvaron püspök urat és kíséretét a megyei hatóság, a *) Előző számunkra megkésve érkezett. S z e r k. 30*
