Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-25 / 30. szám
r Nyolczadik évfolyam. 30. Szám. Pápa, 1897. julius 25. r-^---------------------* -A. lap szellemi részét illető közlemények a szerltesztőeégliez I)r. Antal Géza felelős szerkesztő czimére küldendőit. «---------------------------* Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasárnap. *—-------------------------A-z előfizetési dijak (egész évre 4= írt, félévre 3 írt), hirdetések, reolamatiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. «------------------------------* Tűnődések. Mióta a theol. akadémiák a régi létszámhoz mérve népteienebbekké lettek, — és csakis azóta — mind többen-többen és mind sűrűbben kezdenek hozzászóllani a lelkésznövendékek képzéséhez. Szólott már az Egyházi Lapok mindegyike. Szólott a mi Lapunk is. S foglalkozott a kérdéssel — egy Ízben, az egyházkerü éti lelkesei értekezlet is . . . Kétséget alig szenved, hogy theologus ifjaink elméleti kiképzése oly színvonalon áll, melyhez a fen tálló rendszer mellett kívánni való alig akad. A ki tudós, képzett theologus akar lenni, az akadémiai tananyag bővítésével, saját szorgalmával is tovább képezheti magát, a rendelkezésre álló szakkönyvek és könyvtárak alapján. Más kérdés azonban, hogy a leendő lelkészek, nyerhetnek-e már az iskolában oly nevelést, a gyakorló lelkészkedéshez annyi előkészületet, mennyi okvetlenül szükséges volna arra, hogy önállóan megállhassanak az életben, a hová a •tanteremből kiléptek s mert más dolog: tudós theológusokat és ismét más lelkészkedő papokat nevelni; ime, éppen a körül fordul a kérdés, hogy miként lehetne hát a két dolgot párhuzamba vonni? Theologusaink az iskola falai közt mindent tanulnak, (mi még „theol. vegytant“ is hallgattunk), de az életről és az életből vajmi keveset tanulnak meg, A mai lelkészképzés módja ugyanis az, hogy az ifjú, ha elvégezte a négy éves tanfolyamot : kikerül — mint segédpap — valamely egyházba a nélkül, hogy akár az egyházak, akár a lelkészek helyzetét és az életviszonyokat ismerné. Megeshetik — a mai rendszer mellett,— nem számítva a legácziókon nyert személyes érintkezést, hogy pap valaki a nélkül, hogy avagy csak 10 - 20 papot vagy annyi gyülekezetét láthatott volna életében. Arra akarnánk czélozni, hogy — a mai rendszer mellett, — theologus ifjainknak még módjukban sem áll, személyes érintkezés által megismerni. sem a lelkészi testületet, sem az egyházak helyi viszonyait. Az angoloknál az a gyakorlat, bogy a lelkészképző intézetekből bizonyos meghatározott idő után, kiküldik a növendékeket a vidéken lévő lelkészekhez, hol alkalom nyílik számukra a gyakorlat mellett az életviszonyokat, magokat a viszonyokat és a különböző egyházakat is megismerni. S állítják, hogy ezen rendszer az az iskola, melyből az egyházias jellemű angol papok kerülnek ki. Valamikor, — mig a rabbiképzö intézetet Budapesten tel nem állították, — igy volt az a zsidóknál is, hol a növendék több és több rabbinál is megfordult. Az evangélikusok pedig a külföldi egyetemeken lévő stipendiumok folytán, — úgy segítenek a lelkészképzésen, hogy a három éves akad. kurzus után növendékeiket a külföldi egyetemek látogatására küldik. Bölcs elődeink, annak idején, gondoskodtak azonban arról, hogy az iskolából kikerülő növendékek némi élettapasztalatokat is hozhassanak magukkal. E czélból — tehát nem kizárólag csak a segélygyüjtések czéljából, —■ léptették életbe az u. n. legáczió és szupplikáczióbajárás intézményét. Hogy mily nevezetes faktora volt e két intézmény a személyes érintkezés által nyert tapasztalatgyűjtésnek , — s ezzel magának a lelkészképzésnek is: avagy kétségbe vonhatja-e valaki ? 30
