Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

437

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

438

ményeket, melyeket a Magyarázatos Bibliától várunk, — többek között még azt is, hogy a Magyarázatos Bibliának foglalkozni kellene mindazon irodalmi termékek ismertetésével, melyek a Biblia irodalma s a nevesebb magyarázók irányának — péld. Sebestyén István: Messiologia (1835.)— megjelölésére szolgálnak: akkor a Magyarázatos Bibliát csakugyan korszakot alkotó biblia-irodalmi műnek fogjuk elismerni s mint ilyent, a legeslegszivesebb igaz örömmel fogadjuk.

Barakonyi Kristóf.

Az egyházközségek háztartásáról.

Megvallom, mikor kezeimhez kaptam a tervezetet s láttam annak 7-2-vei jelzett oldalszámait, valamint az abban található 25 minta-lapot, nem annyira bosszúság, mint aggodalom fogott el annak elgondolásán, vajon ha a szabályrendelet csakugyan elfogadtatván, jogerőre emelkedik, képes leszek-e én s velem együtt lelkésztársaim azok rendelkezéseinek, intencziójának megfelelni s egyházaink számadásait azok szellemében szabályszerüleg vezetni. S mikor úgy futólag olvastam egyes rendelkezéseit, mely szerint mindenféle naplókat, nem említve a főkönyveket, a lelkész köteles vezetni, s a mennyiben azok kellő időben szabályszerüleg kiállítva be nem terjesztetnek, a lelkész költségére egy a helyszínén megjelenő kiküldött által állíttatnak össze, készítetnének el: nem csekély aggodalom fogott el ismét annak elgondolásán, vajon ezeknek a sokféle naplóknak vezetése, a számadások elkészítése, főkönyvek öszeállitása nem fogják e lelkésztársaimat velem együtt elvonni vagy zavarni tulajdonképeni hivatásuk, rendeltetésük teljesítése közben? És hogy vajon jogosult-e egy különben lelkészi hivatásának minden tekintetben kitűnő, módon megfelelő lelkészt, — meglehet rajta kívül álló körülmények, talán nem tudás következtében számadásait fogyatékosán, rendszertelenül vezetés miatt, az erkölcsi vereségen kívül még pénzbeli birsággal is tenyiteni ? Mindezek és még lelkésztársaimnak részint nyilvánosan, részint magánértekezés közben kifejezett a javaslattal éppen nem rokonszenvező, sőt azt perhorreskálő nyilatkozatai, nem tagadom, engem sem valami kedvezőleg hangoltak a tervezet iránt.

Megbizatván azonban a javaslat észrevételezésével: kötelességem lett azt gondosan, pontról-pontra áttanulmányozni, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a javaslat első részében, mely a háztartásról szól, egyáltalán semmi olyan nem foglaltatik, mely nem az egyházi törvényekben lelné alapját, vagy mely eddig is gyülekezeteink legtöbbjében elő nem fordult volna. A javaslat ugyanis szigorúan a törvény rendelkezéseinek megfelelőleg készült, eltekintve egyes csekélyebb, majd kifogásolandó eltéréseitől, a hol pedig törvénynyel állunk szemben, ott egy ideig huzni, halasztani lehetséges ugyan, talán az eszközök is különbözők lehetnek: de azért azt mégis előbb-utóbb végrehajtani kell és kötelesség.

Uj a mi eddig gyülek ezeteinkben nem volt meg a „vagyon könyv“ és a „külön rovatos kimutatás“, amaz az egyházközség cselekvő és szenvedő vagyonának kimuta-z tására, leltározására szolgái s életbe léptetni rendeli az egyházi törvény 241. §-a; emez az egyházközség változást nem szenvedő évi szükségleteinek csoportosítása, rendeli ugyancsak az egyh. törv. 241. §-a. Ez ellen tehát tiltakoznunk nem lehet, legfeljebb a kerületi szabályrendelet 3. §-a ellen lehet kifogás, a melyet ajáulok is elfogadásra, hogy a vagyoni könyv és „rovatos kimutatás ne minden évben,“ hanem egyszer s mindenkorra tétessék a levéltárba, s a netalán felmerülő változások adassanak az esperesi hivatalnak, ki azokat a levéltárba elhelyezett példányokra rávezetteti, a mint azt a 242. § a rendeli.

A javaslatnak az egyházi adói;a vonatkozó III. szakasza, mely különösen az adókezelésnek megváltoztatásáról, uj terhek kivetése alkalmával felmerülő teendőkről szól, az egyh. törv. rendelkezéseinek figyelembe vételével készülvén, elfogadható a 22. §. kivételével, mely szerint uj adókulcs alapja csak is osztályba sorozás lehet, mivel ez ellenkezik az egyh. törv. 247. §-ával, mely csak a jogosultságot mondja ki. Igen helyes és sok félreértést elkerültető e szakasz 24. §-a, melyben 50 vagy 70% levonását megvonja azoktól, kik a régi, tehát az egyh. törvény megelőző gyakorlat alapján viseltek egyházi terheket. — A 29. §., mely a meg nem változtatott, tehát régi gyakorlaton nyugvó egyházi adózásnak minden évben kivetéséről, szószékben kihirdetéséről, nyilvános helyen közszemlére kitételéről szól, mint népünk szokásával, érzületével mereven ellenkező, de meg felesleges és czéltalau intézkedés kihagyandó.

A IV. sz. a költségvetésről szól, melyet eddig is mindenütt elkésziteni és beterjeszteni kellett az egyh. törv. 241. §-a értelmében.

Az V. sz. a vagyonkezeléséről szól, mely teljesen az egyh. törv. és gyakorlat szellemében készülvén, meghagyandó azzal a változtatással, hogy csak a négy koronát meghaladó betételi és kiadási tételek látandók el okmányokkal, kivétetvén ez alól az Isten dicsősége czimén adni szokott kegyadományok, melyek annyiszor olvastatnak fel, hogy azok ellenőrzése eléggé biztosítva van, de meg ellenkeznék is azok természetével.

A VI. sz., mely a számfejtésről, vagyis a számadás elkönyveléséről szól, intézkedik a közpénztári napló és főkönyv, adó napló és főkönyv, magtári napló és főkönyv „rovatainak, tételeinek összeállításáról,vezetéséről,“ melyek eddig is gyülekezeteink jelentékeny részében meg voltak, mert hiszen közpénztár naplót, adó naplót, a hol volt a magtári naplót mindenütt vezetni kellett s megvoltak a főkönyvek is, melyek nem egyebek mint a naplók tételeinek csoportosításai, rendszeresítései, igy tehát ezekkel semmi újítás nem történik, legfeljebb kötelezővé lesz azok vezetése azon gyülekezeteinkben is, melyeknél mint p. ot nálam is a bizonytalan tervezgetések miatt, még nem vezettettek. Az e szakaszban a 57. pontra vonatkozólag az u. n. hitelmüveleti átfutó tételeket tartalmazó minta, min-