Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
439 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 440 a melyek közül az első a fő- és tőkekönyvben benfoglaltatik, kihagyandó, az átfutó tételekkel együtt, melyek a közpénztári napló és főkönyv tételei között könnyen elhelyezhetők, s vezetésük csak felesleges teher és idővesztegetés volna. Ugyan e szakasz 63. §-ban a tőke könyv meghatározása, s a hozzá vonatkozó minta foglaltatik, mely tökepénzzel rendelkező gyülekezeteinkben különben is vezettetvén, semmi újabb [terhet és kötelességet nem képez; a közpénztári adó, magtári adó-, főkönyvekre vonatkozó minták, mivel azok úgy sem mások mint az egyes pénztárak főkönyveinek másolatai, mint a melyek külön vezetése nem eléggé indokolt, figyelmen kívül hagyandók volnának ; megkivántatnék a 66. §. szerint a vagyon-mérleg, mely nem egyéb mint az egyes íőkönyvek bevételi és kiadási összegének egybehasonlitásából származó s az egyház vagyoni helyzetét, képét feltüntető rövid összegezés: s így a tiszta, a világos vagyoni helyzet nyújtása czéljából, helyes és czélszerü újítás, elfogadható. Rövid íüggelékül van csatolva 15 pontozatból álló szabályrendelet az egyes gyülekezetek vagyonkezeléséről, mely a pénztár kezelését a számadások pontos vezetését, azoknak az egyházmegye által felülvizsgálását szabályozza. Újítást tartalmaz az eddigi gyakorlathoz annyiban, hogy a felülvizsgálás végett beterjesztett számadásokat s azok vizsgálatát a számvevők mellett, az e. m. tanácsbirákból álló számvevőszék teljesíti^ csak helyeselni lehet ez intézkedést mert a számvevőknek annyi idejük sincs és nem marad, hogy a kétségkívül megnövekedett munkát végezhetnék. Legsérelmesebb rend látszik a függelék 14 §., mely a lelkész költségén készítendőnek mondja a számadásokat, az esetben ha azok rendszeresen és kellő időben bejelentve nincsenek. Anomáliának látszik, hogy egy olyan kötelességért, mely tulajdonképeu a gondnokokat, a pénzkazelőket illetné, a lelkész terheltessék felelőséggel, de ha tekintjük gyülekezeteink viszonyait, hogy t. i. a legjobb akaratú bár, de arra képesültnek nem mutatkozó egyszerű földmiveseink sorából kerülnek ki gondnokok, Írnokok, kiknek számadása, vagyonkezelése eddig is legnagyobb részben a lelkésznek is együttes gondját, kötelességét képezte : azt hiszem nincs más mód, mint elfogadni e pontot is, mint a mely egy különben is régi gyakorlatnak kodifikálása, legfeljebb az igazság és méltányosság szempontjából az lenne közbeszurandó, hogy a lelkész és egyház költségére. A vagyonkezeléshez csatolt mintákról nincs mit szólanom, mivel nem tudom, hogy azok mi czélból lettek a szabályrendelettervezethez hozzáfűzve, hogy azokra az eddig mondottak után semmi szükség nincs, azt hiszem felesleges is hosszasabban indokolnom. Röviden összegezem tehát birálatom eredményét; mivel a tervezet semmi olyat nem tartalmaz, mely nem a törvényen s ez eddigi gyakorlaton alapulna s mivel az eddig rendszertelenül, sokszor ives papírokra vezetett magtári.egyházi adó szedési stb. lajstromok helyett, melyek hézagossága mellett nem egy helyen történhettek a z egy. házaknak káraij: rendszeresen vezetett naplók, főkönyvek fogják a pénz és vagyonkezelést rendesebbé, egyszersmind ellenőrizhetőbbé, áttekinthetőbbé tenni: legnagyobb köszönetemet fejezve ki e tervezet alkotója iránt, ki nem kiméivé időt, fáradságot lankadatlan törekvéssel küzdött egyházunk, felekezetűnk érdekeinek előmozdítása körül: e tervezetet az általam elmondottnak figyelembe vételével elfogadhatónak vélem. Patay Kákoly. ev. ref. lelkész. Ejgy[|ázi élet. A tatai ev. reform, egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk ez évi rendes közgyűlését, múlt jun. hó 29-ikén tartotta Tatán, nagyt. s nagys. Czike Lajos kir. tanácsos esperes, s tek. Konkoly Th. Imre egyhm. gondnok urak társ elnöklete alatt. Esperesünk buzgó imája, s a gyűlési tárgyakhoz higgadt, s érdemleges szólásra felhívó szavai után, a gyűlés megnyittatott. Legelsőben is nagyt. s nagys. László József kir. tanácsos lelkész ur, tolmácsolta őszinte szívből fakadó szavakkal, mindnyájunk szivét igaz örömét azon legfelsőbb helyről érkezett kitüntetés folytán, mely egyházmegyénk fáradhatlan buzgalomu esperesét érte, 0 Felsége apostoli királyunk, királyi tanácsosává lett kineveztetése által; minthogy azonban az öröm és a bánat e földi életben iker testvérek, úgy az örömünk után nagy tiszt. Czibor József főjegyző ur tolmácsolta, ns. Véghely Dezső Veszprém megyei alispán, egyházkerületünk világi főjegyzője elhunyta feletti őszinte részvétünkat, melyről a boldogult kedvesei jegyzőkönyvi kivonatban fognak értesittetni. Következett az ujonnau választott két tanácsbiró nagyt. Kelemen János ácsi lelkész, tek. Barcza Adolf duna-almási nagy buzgalmu s áldozatkész főgondnok fölesketése. Barcza urnák ez ünnepélyes actusra diszrnagyarban megjelenése igen kedves hatást tett reánk, úgy mindkét tanácsbiró lelkes szavai, melyekben az irántuk tanúsított bizalmat megköszönték. Ezután 5 fiatal tanító tett esküt hivatalának lelkiismeretes bnzgósággal teljesítésére. A tárgysorozat szerint következett az esperesi és egyházi látogatásroli jelentés. Miután kinyomatva már pár héttel elébb, minden egyházhoz megküldetett, felolvasottnak tekintetett, s miután esperes ur fáradhatlan buzgalmát tanúsító, ez újabb ténykedéséért jegyzőkönyvileg köszönetét szavaz, a jelentés a következő két határozattal : utasitattnak az egyházak elöljárói, hogy a tanévet megkezdett tanítóknak évközben eltávozását semmi szin alatt meg ne engedjék, a hol 400 frtot nem üti meg a tanítói fizetés annak kiegészítésére államsegélyért okvetlenül folyamodjanak, tudomásul vétetett. Legyen szabad nekem e tudósításomban az esperesi jelentésből még is a következőket megemlítenem: „Mint nevezetesebb mozzanat említhető fel, hogy a lefolyt évben a lelkészi karból a halál angyala egy elag' 28*
