Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
405 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 406 valóban, kár, hogy nem az egész ifjúságot részesítik e minden izében kedves anyag elsajátításában; e kor művészetének ismertetését ki kellene egészíteni a többi korok művészetének aesthetikai alapon való élveztetésével s igy közelebb bozni a középiskolát azon helyes alaphoz, mety az észfejlesztés mellett kiváló s teljes súlyt helyez az erkölcsi s aestheticai képzésre, az erkölcsi jellemek kialakítására; e nélkül hiába való minden revisio s sajnos alig-alig akadt hang, mely éppen az erkölcsi képzést egyik főczélul tűzte volna ki az észt fejlesztő momentumok mellett; <?sak képzett fő s jó szív adja az igazi embert, csak a nemes szív ment meg attól az eldurvulástól, mely egyaránt jellemzi korunkat fönt s lent, különösen napjainkban, midőn társadalmunk -erkölcsileg beteg, jellem télén; —mig a szép teljes érvényre nem emelkedik a képzetben, mig az erkölcsi momentumok teljesen át nem hatják a tantervet, addig a revíziónak csak az észképzésben lehet eredménye, de hidegen, terméketlenül fogják hagyni a szivet, pedig manap a nemes szívre kétszeresen szükség van; társadalmi életünk, irodalmi termékeink határozott negatioi a szépnek, erkölcsnek, megmételyezik'áz ingatag szivet (Századvégi leányok, Aphrodite, a színdarabok hosszú sora stb.) a rosszul értelmezett naturalismus, a durva verismus termékei, azé a verismusé, mely azt képzeli, hazudja, hogy a való világot festi, pedig csak egyes-egyes eltévelyedett alakokat kap ki a millió s millió becsületes közöl, s annak rajzát úgy állítja oda igaztalanul, mint a minden valónak egyetemes rajzát, megtéveszti az ifjúságot: a tapasztalatlan, akaraterejében — a kellő erkö. esi képzés hiánya miatt — ingadozó ifjúságot. A romlott társadalmi viszonyok s köny vtermékek okozzák, hogy az ifjúság megfeledkezik az erény tiszteletéről, az erkölcsről s szemérmetességről, a tízparancsolatról; azokból tanulja meg a trágár gondolkozást, azt a beszédet — még a finom (?) szalonokban is —, mely pikáns, érzéki czélzásokkal van telítve s e társadalom, a mely rabja az arany (?) ifjúságnak, mulat e szellemes (?!) — mondjuk —piszkon. Ha a tanterv az ethikai oldalra is gondot fordít s megadja az eszközöket: erkölcsileg is képzettebb növendékek kerülnek ki az iskolából, olyanok, kik nem fogják bevinni írod. termékeikbe azt az életet, amely csak törteimet ismer, hanem azt, melynek van vigasztaló, fölemelő hangja; olyanok, kik az élet minden terén fölórzik, követelik a szépet, s undorral fordulnak el a piszoktól, a szivgörcs hátborzongató rángatódzásaitól, az ideget facsaró látványtól, a haldoklás pathologikus utánzásától. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs“ e talpkövet rakja le megingathatatlanul az oktatás az ifjak szivébe, mert ha az akaraterő, a kötelességeidet, a szép szeretető megerősödött az ifjak szivében: nem kell aggódniok a szülőknek, nem a nemzetnek. A tudomány adjon világot, a szép átértése nemesítsen s a kettő együttvéve adjon erőt az embernek: embernek lenni mindig s minden körülményben. Dk. Kapossy Luczián. Is|oíaügy. Az egyházkerületi női internátus*). A magyar prot. egyház születésétől fogva létfentartó küzdelmet folytat, s hogy izmosodjék, úgy látszik folytonos küzdelemre is van hivatva. E küzdelem ma már nem fegyverrel, de a tudomány által megszilárdított evangéliomi ismeretek s az ev. hit által megszentelt vallásos meggyőződés erejével folytatható csak győzedelmesen. E küzdelemben a nőkre néz sok, az anyáktól vár még többet ev. ref. egyházunk. Egyházkerületünket ezen helyzettel szemben a kötelességérzet vezette, a midőn egy decenniuramal ezelőtt megpendítette a kér. ev. ref. felsőbb leányiskola létrehozását. A pápai egyházmegyét is ez az eszme vezette arra, hogy ha az egyházkerület a felsőbb leányiskolát önállóan megvalósítani napjainkban még nem képes, legalább a pápai polg. leányiskolával kapcsolatosan egy felsőbb leánynöveldét jól berendezett internátus utján hozzon létre. Az eszme, az egyházkerület segélyével megvalósult s 3 évi folyton fejlődést s még más felekezetű szülők részéről is igénybevételt, tehát valódi szükségletet, sőt életképességet tanúsító létezés után az egyházkerületet 1896- szept. gyűlésében (148. jkvi pont) azou elhatározásra bírta, hogy az esetre, ha az uj kollégiumi helyiségből a kerületi és főiskolai pénztár, a theologia s esetleg a főiskolai könyvtár a főgymn. épülettel szomszédos kórház megvétele folytán oda áthelyezhető lesz, a gazd. tanács terjesszen be az ig. tanács elé részletes költségvetéssel fölszerelt javaslatot oly időben, hogy az ügy a f. évi tavaszi egyházkerületi közgyűlésre kellően előkészítve, ott tárgyalható is legyen, s az uj kollégium helyiség mint a *) Egyházkerületünk főjegyzőjének ezen munkálata előadói vélemény volt a folyó évi márcziusi igazgatói tanács ülésen s az. ott felhangzott óhaj folytán is, de meg tárgyi fontosságánál fogva is. egész terjedelmében közöljük. Szerk.
