Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-25 / 17. szám
Nyolczadik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1897. április 25. A lap szellemi részét illető közlemények: a szerkesztőséghez I>r. Antal Géza felelős szerkesztő czimére küldendők. > Az egyház és iskola köréből. Ä ÉÉúlí ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= írt, félévre 3 írt), hirdetések, reolara atidk Kemenczky Lajos ozinaére, a lap kiadó hivatalához küldendők. *--------------———» Mi a mi Helyzetünket bárminő szemüvegen nézzük^ teljesen normálisnak nem mondhatjuk. Egyházi, hazai életünk életfája nem oly üde, zöldelő, viruló, mint lelkünk óhajtaná. Nem, mert a középkori elvek uralma még mindig lánczára fűzi a lelkeket úgy egyházi, mint hazai téren, és a valódi humanizmus még mindig csak a kezdet kezdetén áll. Pedig humanizmus nélkül a végletekben csak is szörnyszülöttek támadnak úgy az egyházi mint a hazai téren, Az emberi szellem majd zsarnok, majd romboló, Istent, lólekismeretet, jogot, igazságot, liberálizmust detronizál ott, a hol tán elvétve útjában találja. Jaj a társadalomnak, jaj a hazának, jaj az egyháznak, ha a humanizmus uralomra nem jut a lelkek felett. Minden hazafinak, államférfinak, minden vallásos egyénnek szent kötelme a humanizmust szolgálni. A mi bajainkat is épen a humanizmus hiánya okozza úgy hazai mint egyházi téren. Nincs teljes vallás szabadságunk, nincs igazságos adórendszerünk, nincs liberalizmusunk. A teljes vallásszabadság elengedhetetlen egyik föltétele a jobb jövőnek. Nem ábrándozom én „a szabad egyház a szabad államban “-féle jelszóért. Nekem ideám, hogy az állam a történelmi egyházak jóléte, szabadsága felett őrködjék. A humanizmus megköveteli, hogy az államban levő egyházaknak egyelő joga, egyenlő helyzete, egyenlő szabadsága legyen. A r. kath. egyháznak legyen meg autonómiája, természetesen a királyi kegyúri jog fentartásával. A terhei alatt roskadozó protestáns egyházakat az állami hozzájárulás bajunk? hozza abba az anyagi helyzetbe, melyben a nagy vagyonú róm. és görög katholikus és görög keleti egyház hazánkban van. —• A törvénynyel biztosítandó tetemes évi járulék, jobban mondva állami hozzájárulás teremtsen meg oly költsönt, melyből az úrbéri és regále megváltás mintájára az egyházi közmunkák, szolgálmányok, stolárék, naturálók, lelkészi fizetések kárpótoltassanak, az egyházak terhei könnyittessenek. Az állami évi biztos járulék alapul szolgálhat a protestáns egyház kárpótlására felveendő 10 — 20 millió államkölcsönre. Az 1848: 20 t.-czikket akár igy, akár másként a magyar államnak végre kell hajtania. Ez elől kitérni nem lehet. Ezt követeli a humanizmus, az ország tekintélye és, ne feledjük, jól felfogott érdeke is. Az nem lehet, hogy az állam különbséget tegyen a különböző egyházak s azok jogai, helyzete, papjai, kormányzói, kormányzata között. Meg is van erre nagytekintélyű és súlyú államférfiam által az Ígéret téve (csak beváltani kell). Ismerem az összeget is, melyre szüksége van a prot. közelebb a ref. egyháznak, melyről azonban Írni valami oly ijesztő a középkori elvek és nézetek uralmára nézve.— Csak a ref. egyháznak szüksége van, évenként fizetendő félmillióra, melyre a törlesztéses 10—20 milliós kölcsönt alapítani lehet, A jelen helyzet még nem a jövő. A jövő jobb lesz, de a jelen nem jó. Nincs egyenlőség az életben, az intézményekben; más a pap, más a lévita helyzete. Az adózási téren különösen észlelhető ez. A protestáns pap fizeti a IV. oszt.. kereseti adót, a római egyházé nem. Megtörté-17
