Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

237

dunántúli PROTESTÁNS LAP.

238

Ismerjük el azt, a mi igaz és ez a nehézményezett két első pont. Egy jó számadásban egy krajczárnyi eltérésnek sem szabad lenni, s itt a 94-ik évi zárlatnál bár a kerület javára, a mi az illető tisztviselő becsületességéről tanúskodik, de jelentékeny differencia volt. De hát ennek a rendszer-e az oka vagy az ok a rendszeren kivül másban keresendő ? Ha czikkiró ur figyelemmel kisérte volna a kerületi jegyzőkönyveket, s nem egyszeri betekintés után nyúlt volna tollhoz : azt hisszük a rendszer ellen emelt kifogásai elnémultak volna. Az 1894-ik évben a számvevőség lemond állásáról, mert (178. pont) „minden igyekezetünk mellett sem vagyunk képesek a pénztárnak valódi állásáról teljesen világos képet nyújtani és igy saját munkánkban nem találjuk meg az önnyugvást.“ Azt hiszem : ez oly férfias nyilatkozat, a melyért a legnagyobb mértékben elismerés illeti meg a számvevőség tagjait, mint szintén elismerés illeti meg azért, hogy újra megválasztatásuk után a pénztár állapotáról hű s utolsó krajczárig megbízható kimutatás elkészítése végett behozták a jelenlegi rendszert, s ennek életbeléptetésén heteken keresztül fáradoztak.

Azonban t. munkatársunk a rendszert teszi felelőssé, azt a rendszert, melynek egy évi eredményét látja maga előtt a 96. kér. jkvben. S miért? azért, mert ez épen olyan, mint a községbirói számadások. Mi azt hisszük, valamely számadási rendszert nem a szerint kell megbírálni, hogy az a község házánál is alkalmazásban van-e, mert akkor a kétszer-kettőről még kicsinylőbben kellene nyilatkoznunk, hisz azt már a falusi népiskolákban is tanítják, hanem a szerint, hogy a pénztár bevételeit és kiadásait s illetve azok följegyzéseit pontosan ellenőrzi-e ? És e tekintetben azt hiszem, megnyugodhatunk; a mi pénztárkezelési szabályzatunk készült az 1881. XV- t.-czikk és az ennek értelmében kiadott 37169. sz. belügyminiszteri rendelet alapján, melynek elkészítésére bizonyosan a könyveléshez alaposan értő — nálunknál mindenesetre illetékesebb — szakemberek is meglettek hallgatva. Ez a szabályzat használatban van Magyarország összes vármegyéiben azok háztartásainak feltüntetésére immár 16 esztendő óta, s a mi ott bevált: az talán csak beválhatik nálunk is. A kicsinylés még nem birálat s ha a rendszert ezzel a megjegyzéssel utasítjuk el: községbirói számadás — használhatósága felett még nem mondtunk semmit, az az annyit igen, hogy a községekben használható, s én megvallom, nagyon le volnék kötelezve, ha megtudhatnám czikkiró úrtól, hogy a mi jó a községi háztartásban, miért nem jó a kerületi háztartásban, s hogy egyáltalán számvitelt tekintve, mi különbség van egy község, egy egyházközség, vagy egy egyházkerület számtartása között ?

Nem a rendszer tehát az oka a két első pontban említett hibás átvitelnek s azt hiszem: a jövő meg fogja mutatni, hogy e rendszer ellen intézett támadások nem voltak indokoltak.

A mi most már a 6000 koronát illeti; egy példával próbálom meg fölvilágosítani czikkiró urat. A. kereskedőnek van 10000 írtja, ugyanennyi van B.-nek is. A. kölcsönvesz B.-től 3000 irtot kiadásai fedezésére;] A. tiszta

vagyona lesz tehát 7000 frt, B.-é marad 10000 frt; egyesül azonban a két társ még pedig úgy, hogy összes vagyonuk egy czég tulajdonátképezze; az uj czég vagyona ugyebár egy fillérrel sem lesz sem több sem kevesebb 17000 írtnál? Épen igy van a kerületi közpénztár és a tartalékpénztár. A kerületi közpénztár 1894. évben kölcsönvett a tartalékpénztártól 3000 frtot kiadásai fedezésére. Ha ezt kölcsön nem kellett volna vennie, pénztárállománya lett volna 30483 frt 17 kr, igy azonban csak 27483 frt 17 kr volt, (lásd kér. jkv. 1895. 141. pont, 128 lap) a tartalékpénztáré 72653 frt 17 kr (-[- 629 frt 39 kr), a két pénztár egyesítése után a tőkeállomány természetesen egy fillérrel sem lehetett nagyobb, mint a tiszta vagyon a két pénztárnál külön-külön volt.

Es most térjünk át a többi tévedésre, melyek ez újabb czikkben is foglaltatnak. „Átfutó“. Tessék megnézni jól a számadásokat, itt is csak oly természetű tételek vannak fölvéve, a milyenek a kérdéses „községbirói“ számadásokban e rovat alatt előfordulnak. A kötvényáthozatal pedig nem itt, hanem a „hitel és pénztármüveleti“ rovat alatt található. Egy kissé figyelmesebb megtekintéssel ez a tévedés elkerülhető lett volna.

Helytelen a megjegyzés a „készpénz kezelés“ rovatra. Én nem mondom, hogy a legutolsó falusi biró is jól tudja, hogy ide mi tartozik, de az bizonyos, hogy olyasmi, a mi nem készpénz, a „valódi11 készpénzkezlés alá nem tartozhatok. Úgy látszik czikkiró ur még mindig — Kemenczky ur legutóbbi válasza után is — összetéveszti a tárgy hasábban felsorolt s tisztán csak felvilágosításra szolgáló, de bízvást elmaradható összeget az átvitel és az áthozatallal. Az egész ide-oda czikkezés egyébbként fölöslegessé vált volna, ha a múlt évi kér. jkv. 73-ik lapjának alsó felét czikkiró ur nagyobb figyelemre méltatta volna, mert ott világosan ki van tüntetve, mi volt az előző évi pénztármaradvány, készpénzben és kötvényben, mi a múlt évi bevétel és kiadás és mi a múlt évi záróeredmény készpénzben és kötvényben.

Részemről igen szívesen látom, ha egyházkerületünk vagyoni ügyei iránt érdeklődés van minél szélesebb körökben s a lap hasábjai mint eddig, úgy ezután is nyitva lesznek minden közérdekű felszólalásnak, csak arra kérem a t. munkatársakat, a czikkiró ur által említett „falra borsót hányás“ elkerülhetése szempoutjából, szíveskedjenek hozzászólás előtt a dolgot minden oldalról beható megfontolás tárgyává tenni, mert könnyű a bizalmatlanságot — a mi czikkiró ur utolsó soraiból is kirí — fölkelteni, de ennek jogosultságát csak akkor ismerhetem el, ha az alap valósággal meg van hozzá, nem pedig ha félreértésekből, a dolognak nem alapos megfontolásából származik.

Végül még csak annyit, hogy a zárószámadások formája a jeleglegi rendszer mellett is tehető áttekinthetőbbé s világosabbá, a mit magam is kívánatosnak jelzek azok érdekéban, a kik számadásokkal a saját egyházuk számadásain kivül foglalkozni nem szoktak.

Dr. Antal Géza.