Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

2L9

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

220

előadója, ez volt szokás, de nincs semmi nehézség abban, hogy a bizottság bevárja a kerület értesítését.

Tisza Kálmán határozatilag kimondja, hogy a tőkesegélyt jövőre csak akkor küldje le a bizottság, ha a kerülettől arra vonatkozólag felhívást kap.

Gróf Dégenfeld József a jelentésnek az államsegély kiosztására vonatkozó pontjánál megjegyzi, hogy most ugyan belenyugszik a jelenlegi kiosztásba, mely szerint az 500 írton alul levő egyházak arányszáma szerint kapják a kerületek az államsegélyt, de jövőre e tekintetben is olyan eljárást szeretne, mint a milyet a konvent a tőkesegélyezésnél gyakorol.

Kenessey Béla jelentésének kapcsában megemlíti, hogy ha a lelkészek fizetését az állam egy hat- vagy n^olczszáz forint minimumra felemelné, abban az esetben a segélyezésnek ez a neme teljesen elesnék.

Tisza Kálmán azt hiszi, hogy az a leghelyesebb elv, ha ebben a tekintetben a jövőre semmi határozatot nem hoznak. A konvent kérte nem a 600, mint némelyek tévesen értelmezik, hanem a 800 frtos minimumot, ennek az eredményét azonban még ma nem tudjuk és igy csak a jelenről lehet szó. Azt hiszi, hogy a jelenlegi kiosztás a legigazságosabb, kéri tehát a konventet fogadja el a bizottság javaslatát, hogy csak az 500 írton alul levő fizetéssel javadalmazott lelkészek arányában és itt is a nagyobb családra való tekintettel osszák fel az államsegélyt.

Antal Gábor megjegyzi, hogy nagyon bajos meghatározni az 500 frtos fizetési összeget akkor, midőn a fizetés nem készpénz és a bizottságban is felmerült ez a kérdés.

Dókus Ernő csak azt akarja kimondatni, hogy az állami és domesztikai segély nem zárja ki egymást és egy ugyanazon lelkész egyszerre is részesülhet mind a két segélyben.

Radácsi György úgy tudja, hogy nem egy alapon készültek a jelentő ivek. Egyik kerületben több az 500 frt, mint a másikban, vagyis a terményfizetések nem egyenlő alapon vannak számítva.

Szili Kálmán úgy tudja, hogy a konvent már régebben intézkedett arra nézve, hogy a jelentőivek a valóságos tényállást tüntessék fel. Elrendelte ugyanis, hogy a termény és természetbeni fizetéseknek a valóságban megfelelő értéke tartassék be. így p. o. a földeknek ne a kataszteri, hanem az ottani viszonyok szerinti jövedelme legyen az irányadó. A jelentőivekben tehát oly nagy eltérés nem lehet.

Bernáth Elemér azt hiszi, hogy a bizottság igen helyesen járt el, mert az államsegély kiosztására más kulcsot csakugyan nem lehet találni.

György Endre nem tartja igazságosnak a bizottság eljárását, mert általa felállított kulcs szerint az államsegély fele részét Erdély viszi ei, de ő sem tud ennél jobbat ajánlani, tehát hozzájárul a bizottság javaslatához.

Tisza Kálmán megengedi, hogy a jelentő ivekben tévedések lehetnek, de ki van zárva annak lehetősége, hogy azok egymástól eltérő alapon készültek volna. Különben is két kerület szólhatna csak a kiosztás ellen u. m. a

dunamelléki és a tiszántúli, ha ezekben nagyobb a szeretet a szegényebb testvérgyülekezetek iránt, semhogy kifogásolnák a reájok eső kevesebb osztalékot, a többiek bátran belenyugodhatnak.

Tisza Kálmánnak ez a bölcs megjegyzése véget vetett a vitának s a kouveut határozatilag kimondta, hogy az ez évi államsegély az 500 frtos javadalmazások arányszáma szerint osztatik fel. Jövőre pedig, a kik részesülni akarnak az államsegélyben, rendes kérelmet kell, hogy beadjanak a konventhez. Ugyancsak azt is határozatilag kimondta a konvent, hogy aki az államsegélyben részesük, a másik segélyt is megkaphatja.

Fejes István arra kéri a konventet, hogy a kerületektől kérje be a segélyezettek névsorát.

Kenessey Béla felel a Fejes felszólalására és jelenti, hogy a tavaszi gyűlések alkalmával a kiváut jelentést a bizottság mindig megteszi.

Következett ezután az országos gyámiutézetről szóló jelentés előterjesztése, mit Petri Elek előadó olvasott fel.

Ennek a jelentésnek a tárgyalásánál:

Czike Lajos tatai esperes azért szólal fel, hogy a jelenlegi kimutatási ivek mellett a nyilvántartás igen bajos, sőt lehetetlen. Kéri a konventet, hogy újabb és jobb kimutatási lapok nyomását rendelje el.

Tisía Kálmán határozatilag kimondja, hogy a bizottságot a konvent utasítja czélszerübb ivek szerkesztésére.

Igen élénk vita fejlődött ki a jelentésnek annak a pontjánál, mely a tusai két pap nyugdijilletékéről szól.— Ez a kis vita meggyőzött bennünket arrói, hogy a konvent messze távol áll attól, hogy az önálló működési körében szolgáló segédlelkészeket is felvegye a gyámintézetbe.

Fejes István vonatkozással a tusai esetre előadja, hogy ha egy gyülekezetben a rendes lelkész szolgálatképtelenné válik, rendesen félfizetéssel nyugdíjba megy és a hivatalt rendes választás utján betöltik. így áll elő az az eset, hogy ugyanazon egy parochián két rendes lelkész van. Ha már most, mint a jelen esetben is, az uj lelkész már megválasztása előtt is rendes lelkész volt, lehetetlenségnek tartja, hogy azért, mert előbbi állomását elhagyta, gyámintézeti jogosultságát is elveszítse.

Czike Lajos megvallja, hogy a Fejes felszólalása után most még kevésbé érti a dolgot, mert a régi lelkészt nyugalmazni nem lehetett és azt a konvent nem akczeptálhatja. Világos tehát, hogy az ujabbi lelkész nem rendes lelkész és igy az ügy is világos, mert a segédlelkésznek gyámintézeti jogosultsága nincs.

Bernáth Elemér magyarázza a tusai esetet s csatlakozik a bizottság javaslatához.

Antal Gábor szerint minket a nagy igények nagy veszedelembe fognak sodorni, mint kivételes esetben ajánlja, hogy mindkét lelkész egyenlő arányban fizesse a gyámintézeti illetéket és egyenlő arányban kapják az özvegyek a segélyt is.

Hosszú vita fejlődött ki, mig végre Tisza Kálmán a tusai két papot, bár egy fizetésen vannak, kivételesen felveszi a nyugdíjintézetbe, de jövőre ilyen esetben szigorúan ragaszkodni fog a törvényhez. (Szabad sajtó.)

A megszavazott tőkesegélyek kiosztása tárgyában