Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-04 / 14. szám
217 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 218 édes gyümölcse is. A mély hála, mit a konveut tagjai iránt ezért érez, kötelezi őt arra az ígéretre, hogy mig él, az Isten neki erőt és segedelmet ád, ugyanazon nyomokon fog járni, melyen eddig járt. Midőn a konvent bizalmát megköszöni, magát továbbra is a konvent tagjainak szives jó indulatába és szeretetébe ajánlja. Tisza Kálmán ezen előzmények után az ülést megnyitja s felhívja Tóth Sámuel egyházi jegyzőt, hogy a gyűlés tagjainak igazolása czéljából a képviselők körében felmerült változásokat jelentse be a gyűlésnek. Tóth Sámuel mindenekelőtt bejelenti, hogy a tiszántúli egyházkerület elhalt főgondnoka Vállyi János helyett, gróf Dégenfeld Józsefet választotta meg főgondnokának. Azután az egyes egyházkerületekben végbement választásokról tette meg következő jelentését: 1. A dunántúli egyházkerületben: néhai Beöthy Zsigmond rendes tag helyett Molnár Bélát, Vályi Lajos helyett Körmendi Sándort, póttagul: Begedy Istvánt, a közalapi bizottság rendes tagjaivá pedig Antal Gábort, Molnár Bélát, póttaggá Czike Lajost választották meg. 2. A tiszáninneni egyházkerületben: rendes tagokká Radácsi Györgyöt és Meczner Bélát, póttagokká Révész Kálmánt és Ragályi Bélát, a közalapi végrehajtó-bizottságba rendes tagokká: Dókus Ernőt és Ragályi Bélát választották meg. 3. A tiszántúli egyházkerületben: néhai Szeremley József helyett rendes taggá Szeremley Sámuelt választották , Horthy István rendes tag helyett behivatott Lengyel Imre, Szeremley Sámuel helyett Kiss Albert és egy hiányzó rendes tag helyett gróf Tisza István. 4. Az erdélyi egyházkerületben : Kolozsváry Sándor rendes konventi tag lemondása és Szász Gerő távolléte folytán behivattak Mezei Albert és Sándor János. Kik valamennyien igazoltattak és igy a konvent erre az ülésszakra véglegesen megalakult. Kenessei Béla, mint a közalapi végrehajtó-bizottság előadója, előterjeszti a bizottság terjedelmes jelentését. Ebben a jelentésben a bizottság panaszolja, hogy a konventi határozatokat az illető kerületek és megyék nem hajtják pontosan végre és igy a bizottság sokszor jut abba a kellemetlen helyzetbe, hogy feladatainak nem képes megfelelni. Fejes István a jelentésnek ennél a pontjánál megjegyzi, hogy ezzel a helyzettel nem ma állunk először szemben, de meg van ennek a maga természetes oka. Úgy tudja, hogy még 1885-ben hozott a konvent egy határozatot, mely szerint az ügyek vezetésével az elnöklő püspököt bizta meg, és felhatalmazta, hogy a konvent költségén tartson titkárt, kinek segédkezése mellett intézkedjen, hogy a konvent határozatait az egyes kerületek hajtsák végre. Az akkori püspökelnök Török Pál tartott is titkárt és az végezte az irodai munkát. Később Nagy Péter lett az elnök és ő már nem vette igénybe a konvent által felajánlott fizetést és hihetőleg ez indította a mostani elnököt is arra, hogy a titkár fizetéséről lemondjon, nem vette fel tehát a titkár fizetését, de nem is alkalmazott titkárt. Ebből az következett, hogy az ügyek vezetése egészen a Tóth Sámuel vadaira nehezedett és csakis az ő privát diligencziájáuak lehet tulajdonítani, hogy nagyobb fennakadások nem történtek. De ennek daczára igen sok kérdések maradtak függőben, úgy, hogy emiatt egy ízben a konventet el is kellett napolni. Megvallja, hogy nem szívesen szólal fel ebben az ügyben, de midőn látja, hogy a jegyzőkönyvekben ott vannak a határozatok, de nincs a ki az ügyeket vezesse, kötelességének tartja erre a konvent figyelmét felhívni és kérni, hogy régebbi határozatát léptesse életbe. Egy egész esztendő múlik el, ha az adatok be nem érkeznek, anélkül, hogy a konvent munkáját folytathatná. A konvent az ügyek vezetését, határozata szerint hagyja ugyan az elnöklő püspök kezében, adjanak mellé megfelelő munkaerőt az irodai teendők végzésére, mert mire való a konvent, ha nincs megfelelő közeg, mely rendeletéit végrehajtsa. Kun Bertalan hivatkozik arra, hogy annak idejében indítványozta a skontrót, de a konvent nem fogadta el, igy most megtörténik, bogy a konvent némely határozatai íeledésbe mennek, vagy legalább azok végrehajtása nincs ellenőrizve. György Endre nem arról akar szólni, hogy a skontró helyes e vagy nem, hanem konstatálni kívánja, hogy a konventnek nincs megfelelő orgánuma, úgy hogy jelenleg a konvent egyedüli élő levéltára Tóth Sámuel, ki ha véletlenül a választásoknál kibuknék, nem tudja, hogy élne meg a konvent nélküle. Erre nézve csak a tőkesegélyezést említi fel, melynek adatai különböző helyeken vannak és egy központban nincsenek nyilvántartva. Egy állandó központi iroda létesitését sürgeti, a hol minden okmány együtt legyen és a hol mindig meg lehetne találni a szükséges ügydarabot. A maga részéről tehát nem elégszik meg a titkári hivatallal, mert az nem elégséges. A Baldácsi-alap kezelése kisebb körre terjedő dolog, mint a konvent hatásköre és annak mégis van központi irodája, a konventnek nincs. Ezt az állapotot tovább fentartani nem lehet és kéri a központi iroda szervezését. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy most helyesebb lenne a jelentést tovább tárgyalni, s a központi irodára nézve az illetők adjanak be javaslatot és akkor azt külön tárgyalják. Kenessey Béla a bizottság jelentését tovább olvassa s annak megfelelő pontjánál felszólalt: Gr. Dégenfeld József, kifogásolván a végrehajtóbizottságnak azt az eljárását, hogy a mint valamelyik egyház részére tőkesegélyt szavaz meg a konvent, a bizottság a pénzt azonnal leküldi a kerülethez és ott igen sok esetben nem tudnak ezzel a pénzzel mit csinálni, mert addig az illetékes egyháznak ki nem adhatják, mig a konvent által kívánt feltételeknek eleget nem tett. Kéri tehát a bizottságnak utasítását, hogy a pénzt csak akkor küldje le, ha a kerület jelenti, hogy az egyházközségnek a tőkesegély rendelkezésére bocsátható. Ez volt régebben is szokás és ezt kívánja a jövőre is megtartani. Kenessey Béla megjegyzi, hogy mióta ő az ügy
