Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

169 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 170 vannak alkalmazva, amiket pedig belügyminiszteri ren­delet szabályoz. Egy ilyen belügyminiszteri rendelet szerint készült pénzkezelési rendszer alapja ami kerü­leti szabályzatunknak is, mire Dr. Antal Géza világo­san utal a „Dunántúli Prot. Lap" 1894 óv folyam 10-ik számában. Mikor Konkoly Th. Gyula számvevő ur an­nak nyomán ezt megalkotta, korán sem akart valami érdekes újdonsággal elő állni, sőt inkább egy már hasz­nált, kipróbált és jónak talált rendszerrel akarta évti­zedek hiányait kipótolni és sikerült is neki. De lássuk csak kifogásait. Azt kérdi nt. ur: „vau-e olyan bevétel, ami nem készpénz ?“ Van bizony. Az ala­­pitványleveleken, végrendeleti hagyományokon, takarék­pénztári könyveken, sorsjegyeken, kincstári kötvénye­ken és egyéb élték és hitelpapirokon levő vagyon nem készpénzben vagyona a kerületnek, hanem okmány ér­tékben és mint ilyen könyvelendő el bevételben vagy kiadásban, mint ilyen teendő nyilvántartásba is. Ep igy a kötelezvények, adóslevelek sem készpénz, hanem ok­mány értékben bevételek vagy kiadások. Tessék csak megnézni Dr. Bochkor 1895. évben ki­adott „Államgazdasági számtartásában“ a 276 lapon levő napló-mintát, ott találja a bevételi rovatok között „köt­vényekben.“ Hiszen ha más gazdaságunk nem volna mint készpénz, akkor nem is vezethetnénk kettős könyv­vitelt, mert nem volna csere ügylet. Ahol dologi java­kat személyi javakért, vagy megíorditva adnak, vesz-, nek, ott nincs kettős könyvvitel. Az egyszerű rovás. — Ha ön mint pénztárnok, a csurgói gymn. készpénz va­gyonából kölcsönt ad adóslevélre, csak készpénz kiadása van ? Nem bizony, hanem okmányértékben , az adósle­vélben meg bevétele. E kiadás nem fogyasztotta a va­gyont, csak csere ügyletet csinált vele. Vagy ha egy adóslevélen átadnak önnek a pénztár részére 1000 frtos értéket, ezt készpénzként bevételezi? No, hiszen meg­járná egy’- szakértő számvevővel, a ki a kimutatott pénz­tármaradványban az 1000 irtot mint készpénzt akarja látni. Az is furcsa volna, ha pénstárvizsgálat alkalmá­val készpénzként íelmutatná a kötvényeken, takarékbeté­teken stb. levő vagyont. De bizonyítanom se kell, hogy van nem készpénzbevétel és kiadás is, mert azt min­denki tudja, ezek után nt. úr is. „Hát mikor egy köt­vényt kiváltanak s a tőkét készpénzzel fizetik vissza, az nem készpénz ? megvallom ezt még eddig nem tudtam,“ igy folytatja tovább. Az bizony valósággal készpénz, s ilyennek tekinti a zárszámadás is. Tessék csak meg­kérdezni azt a kifogásolt zárszámadást! A vastag be­tűkkel nyomatott „készpénzkezelés“ czim alatt ott van a három rovat: A) Valódi, B) Hitel és pénztármüveleti s Átfutó. Ami a criticus elnézése : azért ugy-e bár nem bünhödhetik a szerző ? : „Hát van-e a pénztának olyan bevétele, ami nem valódi ?“ Ez a második kérdése, amire megint csak azt válaszolhatom, hogy van. Mik a valódi bevételek és ki­adások ? Azok, melyek a vagyont szaporítják vagy ke­vesbítik, vagy ha úgy tetszik, melyek a vagyonnak ter­melésből és fogyasztásból eredő, valamint a cserénél elő­fordulható nyereségből és veszteségből származó válto­zásait képezik. Most már, az adóslevél beváltása, illetve az azon levő értéknek pénzben lefizetése változtat-e a vagyon mennyiségén ? Semmit se változtat, mert ugyan­­anuyi érték marad a vagyon, azzal a különbséggel, hogy mig előbb az okmány érték volt több, most az adósle­vél beváltásával a készpénz szaporodott s az okmány­érték kevesbedett ugyanannyival. Nagyon helyes tehát az a megkülönböztetés, hogy valódi csak az olyan be­vétel vagy kiadás, mely a vagyont szaporítja vagy ke­vesbíti. Ep igy az egyházmegye által missióra, Gusztáv A. egyletre vagy tanulók segélyezésére beküldött pén­zeket se lehet valódi bevételeanek venni, mert azo­kat nem a vagyou szaporítására adtak; hanem adták azért, hogy a pénztár vele elszámolván, azokat rendel­tetése helyére juttassa, s mint egy közvetítő szerepet gyakorol. Ezeket átfutó tételeknek nevezik, mert a be­vételek mindig kiadást, s a kiadások mindig bevételt vonnak magok u*án s a vagyont sem nem növelik, sem nem fogyasztják. Ilyenek még a fizetési előlegek, elszá­molandó, megtérítendő előlegek, mert a vagyon meny­­nyiségén ezek se változtatnak és igy nem is nevezhetők valódi bevételek vagy kiadásoknak. De van mégis ami új, ami nt. Urnák is tetszik s ez a hitelművelet. Csak azon csodálkozom, miért tesz kifogást mégis ellene, holott az a 27332 frt. 12 kr. tőke a maga helyén van és nem azt teszi, hogy azzal a ke­rületi pénztár tartozik ; hanem hogy a kerület pénztá­rának tartozik e kötvényen lévő tőke értéknek megfe­lelő készpénzzel az adós. Azé t van a visszakapott cse­lekvő tőkék tartozás rovatában és nem a kölcsönvett terhelő tőkék rovatában Írva. Vagy ha igy világosabb ön előtt: tartozik : okmányért előmérlegnek. Egészen fa­lusias számadásban ez: múlt évről áthozott hátralék kötvényekben. Nagyon egyszerű, csak érteni kell.— Az 1100 forint tőke se visszafizetett, hanem költsönkért a folyó évben adóslevélre kihelyezett töke, mely a kész­pénzben kiadás, okmány értékben meg bevétel s nem értem, hogyan lehetne azt készpénzbevételként elköny­velni és annak tekinteni. — A 949 frt. se tőke kiadás, sőt ellenkezőleg tőke visszafizetés, az az bevétel, ügy lá.t szik, pénztárnok ur mindent viszájáról gondol; a bevé­telt kiadásnak, a kiadást bevételnek nevezi, pedig nem is érthetetlen az a zárszámadási kimutatás. A hiba ez úttal nem a szabályzatban van, hánem másban, meg ab­ban, hogy pénztárnok ur a „valódi bevételt és kiadást“ azonosítja a „készpénz bevétel és kiadással. Pedig lehet valódi bevétele és kiadása az egyházkerületnek a nél­kül, hogy az készpénz bevétel s kiadás volna, s viszont lehet készpénz bevétele és kiadása, a nélkül, hogy va­lódi volna. Ezeket óhajtottam „őszinte szavaira" megjegyezni, főleg azért, mert a czikkiró ur panaszkodik, hogy ész­revételeit ellenérvek hiányában agyonhallgatták, nem szóltak hozzá semmit. S mert nem kívánatos, hogy oly fontos dolog, mint a minő a pénztárkezelés téves vilá­gításban legyen bemutatva az olvasó közönség előtt ; de meg nem üdvös dolog az sem, hogy oknélkül kárhoz­tassa azt, akinek a dunántúli egyházkerület elismeréssel tartozik, aki maga is nem kiméivé időt és fáradságot^ heteken keresztül dolgozott a pénztárban, hogy már va-

Next

/
Thumbnails
Contents