Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

169

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

170

vannak alkalmazva, amiket pedig belügyminiszteri rendelet szabályoz. Egy ilyen belügyminiszteri rendelet szerint készült pénzkezelési rendszer alapja ami kerületi szabályzatunknak is, mire Dr. Antal Géza világosan utal a „Dunántúli Prot. Lap" 1894 óv folyam 10-ik számában. Mikor Konkoly Th. Gyula számvevő ur annak nyomán ezt megalkotta, korán sem akart valami érdekes újdonsággal elő állni, sőt inkább egy már használt, kipróbált és jónak talált rendszerrel akarta évtizedek hiányait kipótolni és sikerült is neki.

De lássuk csak kifogásait. Azt kérdi nt. ur: „vau-e olyan bevétel, ami nem készpénz ?“ Van bizony. Az alapitványleveleken, végrendeleti hagyományokon, takarékpénztári könyveken, sorsjegyeken, kincstári kötvényeken és egyéb élték és hitelpapirokon levő vagyon nem készpénzben vagyona a kerületnek, hanem okmány értékben és mint ilyen könyvelendő el bevételben vagy kiadásban, mint ilyen teendő nyilvántartásba is. Ep igy a kötelezvények, adóslevelek sem készpénz, hanem okmány értékben bevételek vagy kiadások.

Tessék csak megnézni Dr. Bochkor 1895. évben kiadott „Államgazdasági számtartásában“ a 276 lapon levő napló-mintát, ott találja a bevételi rovatok között „kötvényekben.“ Hiszen ha más gazdaságunk nem volna mint készpénz, akkor nem is vezethetnénk kettős könyvvitelt, mert nem volna csere ügylet. Ahol dologi javakat személyi javakért, vagy megíorditva adnak, vesz-, nek, ott nincs kettős könyvvitel. Az egyszerű rovás. — Ha ön mint pénztárnok, a csurgói gymn. készpénz vagyonából kölcsönt ad adóslevélre, csak készpénz kiadása van ? Nem bizony, hanem okmányértékben , az adóslevélben meg bevétele. E kiadás nem fogyasztotta a vagyont, csak csere ügyletet csinált vele. Vagy ha egy adóslevélen átadnak önnek a pénztár részére 1000 frtos értéket, ezt készpénzként bevételezi? No, hiszen megjárná egy’- szakértő számvevővel, a ki a kimutatott pénztármaradványban az 1000 irtot mint készpénzt akarja látni. Az is furcsa volna, ha pénstárvizsgálat alkalmával készpénzként íelmutatná a kötvényeken, takarékbetéteken stb. levő vagyont. De bizonyítanom se kell, hogy van nem készpénzbevétel és kiadás is, mert azt mindenki tudja, ezek után nt. úr is. „Hát mikor egy kötvényt kiváltanak s a tőkét készpénzzel fizetik vissza, az nem készpénz ? megvallom ezt még eddig nem tudtam,“ igy folytatja tovább. Az bizony valósággal készpénz, s ilyennek tekinti a zárszámadás is. Tessék csak megkérdezni azt a kifogásolt zárszámadást! A vastag betűkkel nyomatott „készpénzkezelés“ czim alatt ott van a három rovat: A) Valódi, B) Hitel és pénztármüveleti s Átfutó. Ami a criticus elnézése : azért ugy-e bár nem bünhödhetik a szerző ? :

„Hát van-e a pénztának olyan bevétele, ami nem valódi ?“ Ez a második kérdése, amire megint csak azt válaszolhatom, hogy van. Mik a valódi bevételek és kiadások ? Azok, melyek a vagyont szaporítják vagy kevesbítik, vagy ha úgy tetszik, melyek a vagyonnak termelésből és fogyasztásból eredő, valamint a cserénél előfordulható nyereségből és veszteségből származó változásait képezik. Most már, az adóslevél beváltása, illetve

az azon levő értéknek pénzben lefizetése változtat-e a vagyon mennyiségén ? Semmit se változtat, mert ugyananuyi érték marad a vagyon, azzal a különbséggel, hogy mig előbb az okmány érték volt több, most az adóslevél beváltásával a készpénz szaporodott s az okmányérték kevesbedett ugyanannyival. Nagyon helyes tehát az a megkülönböztetés, hogy valódi csak az olyan bevétel vagy kiadás, mely a vagyont szaporítja vagy kevesbíti. Ep igy az egyházmegye által missióra, Gusztáv A. egyletre vagy tanulók segélyezésére beküldött pénzeket se lehet valódi bevételeanek venni, mert azokat nem a vagyou szaporítására adtak; hanem adták azért, hogy a pénztár vele elszámolván, azokat rendeltetése helyére juttassa, s mint egy közvetítő szerepet gyakorol. Ezeket átfutó tételeknek nevezik, mert a bevételek mindig kiadást, s a kiadások mindig bevételt vonnak magok u*án s a vagyont sem nem növelik, sem nem fogyasztják. Ilyenek még a fizetési előlegek, elszámolandó, megtérítendő előlegek, mert a vagyon menynyiségén ezek se változtatnak és igy nem is nevezhetők valódi bevételek vagy kiadásoknak.

De van mégis ami új, ami nt. Urnák is tetszik s ez a hitelművelet. Csak azon csodálkozom, miért tesz kifogást mégis ellene, holott az a 27332 frt. 12 kr. tőke a maga helyén van és nem azt teszi, hogy azzal a kerületi pénztár tartozik ; hanem hogy a kerület pénztárának tartozik e kötvényen lévő tőke értéknek megfelelő készpénzzel az adós. Azé t van a visszakapott cselekvő tőkék tartozás rovatában és nem a kölcsönvett terhelő tőkék rovatában Írva. Vagy ha igy világosabb ön előtt: tartozik : okmányért előmérlegnek. Egészen falusias számadásban ez: múlt évről áthozott hátralék kötvényekben. Nagyon egyszerű, csak érteni kell.— Az 1100 forint tőke se visszafizetett, hanem költsönkért a folyó évben adóslevélre kihelyezett töke, mely a készpénzben kiadás, okmány értékben meg bevétel s nem értem, hogyan lehetne azt készpénzbevételként elkönyvelni és annak tekinteni. — A 949 frt. se tőke kiadás, sőt ellenkezőleg tőke visszafizetés, az az bevétel, ügy lá.t szik, pénztárnok ur mindent viszájáról gondol; a bevételt kiadásnak, a kiadást bevételnek nevezi, pedig nem is érthetetlen az a zárszámadási kimutatás. A hiba ez úttal nem a szabályzatban van, hánem másban, meg abban, hogy pénztárnok ur a „valódi bevételt és kiadást“ azonosítja a „készpénz bevétel és kiadással. Pedig lehet valódi bevétele és kiadása az egyházkerületnek a nélkül, hogy az készpénz bevétel s kiadás volna, s viszont lehet készpénz bevétele és kiadása, a nélkül, hogy valódi volna.

Ezeket óhajtottam „őszinte szavaira" megjegyezni, főleg azért, mert a czikkiró ur panaszkodik, hogy észrevételeit ellenérvek hiányában agyonhallgatták, nem szóltak hozzá semmit. S mert nem kívánatos, hogy oly fontos dolog, mint a minő a pénztárkezelés téves világításban legyen bemutatva az olvasó közönség előtt ; de meg nem üdvös dolog az sem, hogy oknélkül kárhoztassa azt, akinek a dunántúli egyházkerület elismeréssel tartozik, aki maga is nem kiméivé időt és fáradságot^ heteken keresztül dolgozott a pénztárban, hogy már va-