Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-15 / 11. szám
167 DÜNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP 168 helyekre vonatkozott, melynek lakosai jobbágyok voltak, az Antalfán lakó nemesek ezt magukra nézve kötelezőnek nem ismerték s a nélkül, hogy az 1753-diki szerződést megsértették volna, 1759-ben egy imádságházat készítettek fából, a felső hatóság engedélye nélkül. Rosszul tették, hogy igy cselekedtek, s volt reá elég okuk, hogy nemesi jogaikba vetett bizodalmuk következményeiért keserűen meglakoljanak. A vármegyén a templom renoválását kérték, melyre engedélyt is nyertek, hogy előbbi anyagokhoz hasonlóból kijavíthatják, ám ezek fundament ómból újat építettek s ez lett rájuk nézve a baj főforrása, mert volt ürügy arra, hogy beléjük kössenek. Zala vármegye törvényhatósága 1759. junius 17-érői kelt végzésében hivatkozva arra, hogy engedélyét az antalfaiak túllépték, feljelentette az ügyet a helytartó tanácsnak, s mellékelte ehhez Dóczy Antal főbírónak és Dóczy László' megyei eskűttnek külön-külön kiadott azon bizonyítványát, melyben ezek tanúsítják, hogy midőn Antalfára kiszálltak a kálvinisták által újonnan épitett oratórium szemlélésére, már akkorra nagyobb részint fel is építették, de az ott lakó kálvinista személyeket, nevezetesen nemes Somogyi Jánost, Ferenczet, Mihályt, nemes Pálfy Györgyöt és több jelen levő kálvinista lakosokat megintették, hogy a nemes vármegye határozata ellen és engedélyén túl az épitésben ne menjenek, melyre közönségesen azt felelték, hogy ő nekik a Tettes nemes vármegye megengedte, hogy az előbbeni oratóriumuknak helyére fától újonnan építhessenek s ezért félbe nem hagyják : melyre a válasz a helytartótanácstól julius 12-iki kellettel csakhamar megj ött. Szokás szerint a helytartó tanács törvény magyarázással indokolta rendelőiét, s kereste az antalfai régi templom jogi természetét, s ha már rövid idő alatt teljesen uj templomot építettek: vizsgálatot rendelt el arra nézve, vájjon azon templom maradványain, melyre a reformátusok újat építettek, 1681. előtt nem katholikus templom állott-e, hányán vannak külön-külön mindegyik hitfelekezetbeliek, mióta van ott nyilvános istenitisztelet, s ki azon helységnek földes ura ? Zala vármegye már julius 22-én kiküldi vizsgálat tartásra Arvay József tiszti ügyészt, Bogyay Pál tábla birót, oly utasítással, hogy a veszprémi püspökség által kinevezendő plebánussal, a járási főbíróval és két megyei esküttel Antalfára menjenek s ezen ügyben tanuli'allgatá sokat eszközöljenek. Ezen bizottság 1759. aug. 9-én szállt ki Antalfára, s vizsgálatát a következő kérdésekre terjesztette ki: Először. Tudja-e, s tapasztalta-e a tanú, szentantalfai helységben T. nemes Zala vármegyében, volt-e ez előtt a helvét hitvalláson levőknek oratoriumjuk s imádság házuk ? s ha volt, hol, mekkora, minéraü matérialékből, mikor, kik által, ki engedelmével és minémü költséggel volt építve, és már utoljára minémü statusban, állapotban, a mostanit oda-e, vagy máshová, fundamentombul-e és nagyobbra-e vagy nem, mikor, minémü matérialékból és hogyan, ki engedelméből, vagy ingerléséből, minémü költséggel és segítséggel és kik építettek, és az előbbi épületekből hagytak-e meg valamit, mit, hogyan ? Másodszor. Mikor, ki engedelmével kezdődött azon vallásnak Szent-Antalfán publicum exercitiuma és nyilvánvaló gyakorlása; volt-e 1681. esztendőben, és mindjárt először ott lakó prédikátor által-e, vagy a nélkül, és mindjárt helybe hozattatott-e a prédikátor, és mi néven neveztetett, vagy pedig csak más honnan járt oda? Harmadszor. Szentantalfán hány pápista, kálvinista, vagy lutheránus vagyon, és mennyire lehet oda valamely más helység, a hol a kálvinistáknak nyilvános vallásgyakoríatuk vagyon ? Negyedszer. Szentantalfának ki a földes ura'? nevezet és rend szerónt mind azokról tegyen vallást a tanú. (Folyt, köv.) Thury Etele. A pénztárkezelési szabályzat. — Szabó János ur szives figyelmébe. — A Dunántúli Prot. Lapban Szabó János ur, a csurgói gymn. pénztárnoka, bírálat alá veszi Konkoly számvevő ur áital behozott új pénztárkezelési rendszert s csakhamar pálczát tör felette és kimondja, hogy milyen rossz, mennyire nem felel meg rendeltetésének, és milyen nagyot csalódott ő, aki az új rendszertől valami igazán meglepő új dolgot várt volna, nem pedig olyan falusi bírói számadások módjára kezelt tartozás, lerovás, hátralék stb. rubrikázást. Nt. ur tévedésben van ítéletével, de mind a mellett nagyon örülök azon, hogy mást is érdekel a kerületi vagyon kezelése. Én azt szeretném, ha ne csak magam volnék az ellenőr. Hiszen hibát, kifogást mindenben lehet keresni, itt is van, de az nem abban áll, hogy pénztárkezelési rendszerünk helytelen; sőt inkább abban, hogy az még eddig a maga valóságában nem léphetett életbe. De talán majd az is megtörténik. Hogy micsoda nagy haladás volt ez is ami kerületi pénztárunkra nézve, megmutatják azok a régi tőke könyvek, melyekből az új átírásnál némely hátralékos kamatot, fogyatékos följegyzésekből majd csaknem úgy kellett kihalászni. Bizony jó lett volna, ha már régen újítás történik s nt. ur már a múltban ajánlott volna a kerületnek egyjótőkekámat kezelési mintát. Mielőtt kifogásaira egyenként válaszolnék, megjegyzem, hogy a községi számadásokat nagyon jól ismerem, volt alkalmam több, még pedig nagy községek számadásainak összeállításánál segédkezni, de nem merek rólok olyan kicsinylöleg nyilatkozni, mert azokban mind megtalálható, ami Paccioli Lukács 1494-ben kiadott legelső kettős könyvviteltanától fogva az újabb dr. Lobé, Hoch, Kastowszky, Leeb, Srott, vagy dr. Bochkor államgazdasági számtartása, Yeninger politikai államszámviteltanában főelvekül kifejezésre- jut. — S nem is olyan nagyon kicsinylendők azok a községi számadások, mert hiszen vármegyei pénzkezelési rendszer szerint
