Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-15 / 11. szám
163 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 164 tályokból a tudós pályákról letereltessenek. Szerény véleményem szerint ez a rendelet növelni fogja a tanitóhiányt. A ki próbálta, az tudja, hogy minő rábeszélő képesség kell ahhoz, hogy faluról egy szegényebb íöldmüves vagy iparos városi iskolába küldje fiát. Hát ha még azt fogják tapasztalni, hogy falusi iskolában jó tanuló fiuk a gimnázium III. vagy IV-ik osztályában geometriából, latinból, németből a szigorúbb mérték alkalmazása miatt elbukik és igy még tanítói pályára se mehet. Bizony nem csodálkozhatunk, ha saját maguk és többi gyermekeiktől olvont falatjukat nem akarják reszkírozni nyolcz esztendőn keresztül 300 írt évi fizetésért. A képviselőház népoktatási vitájában a közoktatásügyi miniszter úr kijelentette, hogy a polgári iskola nálunk tulajdonképen feladatát eltévesztette, hogy a polgári iskolák mai szervezetükben nem tarthatók fönn. Többek közt azt mondotta: „Én t. ház, azt gondolom, hogy a polgári iskolák tantervét olykép kell megalkotni, hogy ez iskola a 4-ik osztályban már egy bevégzett tantervet, kész anyagot nyújtson, úgy hogy azután csakugyan ebből az iskolából müveit kereskedő és iparos léphet ki. így lehet ennek nagy jelentősége, különösen ha kapcsolatba hozzuk felsőbb szakirányú osztályokkal, melyek különböző élethivatásra képesítenek. De a mai szerkezetében nem. A minősítési törvény revíziójánál gondoskodni kell arról, hogy pl. a távirdai és egyéb állásokra — mert nem akarok részletekbe bocsátkozni — képesítést adjon a polgári iskola és akkor azt hiszem, hogy a polgári iskolát visszaadjuk a maga eredeti és igazi rendeltetésének.“ Az országos tanítóhiányt gyökeresen lehetne orvosolni azzal, ha a meglevő 200 polgári iskola közül, az ország különböző vidékén, leginkább kisebb városokban és nagy községekben, ötvenet összekötnének tanítóképző intézettel. A népiskolai tankötelesek száma 2-270,000, egy tanítóra 80 gyermeket számítva kell 28,375 tanító, csak 5°/0-ot véve fel halálozási százalékul az évi szükséglet 1415 tanító. Húsz negyedéves képezdészt számítva egy képezdére csak az évi szükségletre kell 70 tanítóképző intézet, hát a hiányzó 8000 tanítót hol fogják még tanítani ? A tanítói fizetések emelése mellett okvetlen kell a tanítóképző intézeteket is szaporítani, még pedig tömegesen. De még ezzel se lesz a bajon egészen segítve. Ha a katonaság szükségletének fedezésére az állami költségvetés minden áldozatra kész és minden eszközt felhasznál, akkor a nemzet szellemi fejlődése érdekében, a nép nevelése és oktatása ügyéért is magasabban kellene lobogtatni az áldozat lángját. Huszonnyolczezer tanítónak a fizetését anynyira kipótolni, mint a hasonló képzettségű pósta és vasúti tiszteké, adóhivatalnokok és magántisztviselőké, tudom, hogy ahhoz rengeteg pénz kellene. Addig azonban, mig 300 frton alul lesz tanító állomás, lesz tanitóhiány is, mégha a tanítók épezdék tömegesen szaporittatnak is. Ha a mostani pénzügyi viszonyok mellett a tanítók fizetését jelentékeny összeggel emelni nem lehet, alkalmat kellene adni arra, hogy a teljesen vagyontalan szülék minden nehézség nélkül bocsáthassák jó tanuló fiukat tanítói pályám. Nem elég az‘ hogy már mint tanitóképezdész tandíj elengedésben részesül, hanem még a polgári iskola és gimnázium négy alsó osztályában kellene gondoskodni, hogy az ilyen teljesen vagyontalan szülék tanitathassák gyermekeiket. A falusi lelkészek és tanítók sokszor sóhajtoznak azon, hogy mikor olyan nagy szükség volna tanítóra, miért nem lehet egy-egy a kavicsok közt talált drágakövet a porból kiemelni és tovább taníttatni? Szerintem még a fizetésemelésnél is jobb módja lenne a tanitóhiány megszüntetésének, ha alkalom adatnék az egészen szegény szüléknek, hogy gyermekeiket taníttassák, hiszen a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a kinek egy kissé jobb helyzete van, nem tanítónak, de még papnak se tanitatja fiát. Inkább a felsőbb osztályokban kellene kevesebb segélyt adni, hogy a ki jövedelmezőbb életpályára készül, annak a nagyobb kamat reményében befektetése is legyen nagyobb. Kamocsa. Boross Kálmán, ev. ref. lelkész.. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. (Folytatás). Az a jelenet az antalfaiak szeme előtt folyt le. A csicsói nemesek nagyobb része Antalfára vonult ekkor, melynek határában előbb is voltak birtokaik, s mivel itt mindegyik hitfelekezet magáénak tartotta az egyháziak részére irtogatottt földeket, s a főbiró 1751. évi rendele
