Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
91 DUÁNNTŰLI PROTESTÁNS LAP 92 helyen áll s „nagyfontosságu“ Dr. Capellman L. közegészségügyi tanácsos és pápai lovag pastoralis-orvostana (Pastoral-Mediein. Barth Rudolf. Aachen 1 frt 80 kr), mely 18 óv alatt nem kevesebb, mint 10 kiadást ért meg. Capellmann ur szerint a pastoralis-orvostan: „öszszege azon anatom-physiologiai és patholog-therapeutikai ismereteknek, melyekre a lelkésznek hivataloskodása közben okvetlen szüksége van.u De nemcsak a lelkészre nézve lesz ez a gyóntató székben és specialis „casus conscientiae“ tanácsadásnál irányadó, az orvossal is közli, megérteti a dogmaticai és erkölcsi (moral) törvényeket, hogy kezelése mindenkor biztos és erkölcsös (sic!) lehesen. E végből Capellmann beható, szorgos tanulmány alá vette a rom. kath. moraltheologiát, ugyannyira, hogy fejtegetéseit a leghirnevesebb moralistákkal (Liguori Alphons, Gury, Ballerini, Scavini) támogatva azon megokolt reménynek ád kifejezést: mindenütt összhangban áll (ő is, müve is) a róm. kath. egyház tanával.“ „Reményiem -— úgy ir előszavában — hogy nem tértem el sehol e tantól, de ha igen, kijelentem, hogy mindent a mi e könyvben (mely a 10-ik kiadás előszava szerint „az orvosi tudomány magaslatán áll“) az egyháztanával ellentétes volna, azonnal és mindenesetre visszavonom.“ „így lesz Capellmann könyve kiváló mértékben alkalmas arra, hogy ennek révén bepillantsunk a r. k. moraltheologia casuisticus szervezetébe s főleg Róma papsága jelen lelkész! praxisába. Következő érdekes dolgok mutatják, hova igazodott el ma a kereszténység római (olasz v. héber:) alakoskodásaival. Kezdjük azzal, mit mond Capellmann a sakramentumokról ? I. Keresztelés. Capellmann ur mondja : „Az orvos is sokszor jön azon helyzetbe, hogy halálveszólyben lévő vagy kora szülöttet kell keresztelnie. Erre, márcsak ex caritate (Keresztény szeretetből) is kötelezve van.“ A szükséges tudni valókat 18 lapon tárgyalja „a keresztetés vóghetetlen nagy fontossága miatt“ és azért, hogy „még ma is hiányos ismeret miatt, sok emberi gyümölcs megfosztatik a kereszteléstől, kinek lelke máskülönben, ha megkereszteltett volna, örökre az Isten szine látására méltóztatik.“ A keresztelés 4 főrészből áll: I. Materia, II. Alak. TIT Keresztelő (minister). IY. Keresztelendő (subjectum,) I. Materia a) Az egyedüli helyes materia (materia remota) a tiszta viz. Ha kapható szentelt vagy megáldott viz (Jordán vize), úgy ez használandó. Érvényes materia a moralisták egybehangzó véleménye szerint: forrás viz, folyó és tenger vize, mocsár, tó és ciszternaviz, kén- és ásványvíz, gőz és harmatból nyert viz, vagy olyan, mely esős időben a falból vagy fák leveleiről csurog alá, vagy más anyaggal vegyitett oly zavaros viz, melyben még is a viz legyen a legtöbb matéria. Érvénytelenn materia: tej, vér, köny, izzadság, nyál, gyümölcslé, bor, olaj, sör, husleve, sár, ténta, valamint hó, jég, zúzmara, dara feloldatlan állapotban. Kétes materia: ritkított hús leve, gyenge sör, tea, kávé, sóviz, növénynedv. A ki nem kényszerből használ tisztátalan vizet, sacrilegiumot követ el, ha mindjárt érvényes volna is a materia. A kétes matériákat csak in periculo mortis szabad venni, feltéve, hogy elegendő mennyiségű van kéznél. b) Materia proxima, Az ablutio (lemosás) morém Romanum (?) 3 féle: bemártás, megloesolás, ráöntés. Az ablutio, ha lehetséges fejet érjen, haj nélküli tájon. Újszülött kisdedeknél a hajzat nem dús, de mégis megakadályozhatná, hogy a keresztvíz a bőrt nedvesítse. — Tanácsos hát a homlokra önteni és az infusio (rátöltés) alatt az infusionáló, vagy ha nem lehet, a másik kézzel a vizes fejet erősan dörzsölni. Ha a fej el nem érhető,, a keresztelóst pedig a halálveszély miatt halasztani nem lehet, egy más test részen: mellre, vállra, karra, lábra, is lehet érvényesen keresztelni. De mivel ez a kereszteiés mégis nem bizonyos, hogy érvényes-e, úgy ezt később ismételni kell. (Duplicatio — ráduplázás). II. Alak. A keresztelés alakja: az ide vonatkozással biró szent igék Ámen nélkül. Itt ügyelni kell, hogy az igékből semmi el ne maradjon és rajta változtatás ne essék. A keresztelési igék elmondása és ablutio egyidejűleg egy és ugyanazon személy által történjék. Aza keresztelés, hol egy valaki az igéket, más valaki az ablutiot teljesítené, vagy mind a kettő nem egyidejűleg hajtatik végre: érvénytelen. Ismétlendö! III. Keresztelő. Minister baptisini, keresztelő, lehet minden ember, ki eszét helyesen használni tudja, a haeretikus és hitetlen is. A kényszer keresztelésnél elő joga van a férfinak a nő felett. Ha orvos és bába van jelen, az orvosé az előjog. Ha az orvos atyja a gyermeknek, Ugy a bába, vagy más személy által nyújtandó & keresztelés. Érvényességéhez mindenkor szükséges az Inteotio,. azt tenni, mit az egyház a keresztség nyújtásakor tesz és cselekszik. Laicus még a halálos vétek állapotában, is keresztelhet, nem köteles előbb bünbánatot tanúsítani. A keresztelés azért mindenesetben érvényes. IV. Keresztelendő. A keresztelés subjectuma minden élő még meg nem keresztelt ember. Idétlen szülöttre nézve ez áll: „a minek feje és melle van, az emberi lény.“ Fej mell, és mell fej nélkül nem fordul elő, de fej és mell végtagok nélkül ilyen. Az acardiacus (mell és lábszár) nem keresztelendő. A hemicephalusok (fej és velő részben hiányzik) bármily alakúak legyenek, emberek s ha élnek megkeresztelendök. — Kettős alakoknál, hol kétes egy vagy két subjectum van-e jelen, figyelni kell a kővetkezőkre: egy fej, egy mell (szív) az okvetlen egy lény, tehát egynek keresztelendő. Egy fej és két mell kettős lény lehet, a fej azért mindenesetre, utánna pedig a két mellkas külön-külön feltételesen keresztelendő, igy: „ha te nem vagy még megkeresztelve, úgy keresztellek ón téged . . . “ Kell is minden mellkast külön megkeresztelni, mert a keresztelő nem tudhatja, melyik mell lett a fejhez keresztelve. A hol a fej és mell kettős, ha egy is a test, okvetlen megkeresztelendő mind kettő. Ha pedig egyedül a fej kettős és az egész test, beleértve a mellett (szív), egv lenne, úgy csak valószínű, hogy két subjectum van jelen: az egyiket feltétlenül, a. másikat feltételesen kell keresztelni, igy : „ha te nem