Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

91 DUÁNNTŰLI PROTESTÁNS LAP 92 helyen áll s „nagyfontosságu“ Dr. Capellman L. köz­egészségügyi tanácsos és pápai lovag pastoralis-orvos­­tana (Pastoral-Mediein. Barth Rudolf. Aachen 1 frt 80 kr), mely 18 óv alatt nem kevesebb, mint 10 kiadást ért meg. Capellmann ur szerint a pastoralis-orvostan: „ösz­­szege azon anatom-physiologiai és patholog-therapeuti­­kai ismereteknek, melyekre a lelkésznek hivataloskodása közben okvetlen szüksége van.u De nemcsak a lelkészre nézve lesz ez a gyóntató székben és specialis „casus conscientiae“ tanácsadásnál irányadó, az orvossal is közli, megérteti a dogmaticai és erkölcsi (moral) törvé­nyeket, hogy kezelése mindenkor biztos és erkölcsös (sic!) lehesen. E végből Capellmann beható, szorgos ta­nulmány alá vette a rom. kath. moraltheologiát, ugy­­annyira, hogy fejtegetéseit a leghirnevesebb moralisták­kal (Liguori Alphons, Gury, Ballerini, Scavini) támo­gatva azon megokolt reménynek ád kifejezést: mindenütt összhangban áll (ő is, müve is) a róm. kath. egyház ta­nával.“ „Reményiem -— úgy ir előszavában — hogy nem tértem el sehol e tantól, de ha igen, kijelentem, hogy mindent a mi e könyvben (mely a 10-ik kiadás előszava szerint „az orvosi tudomány magaslatán áll“) az egy­­háztanával ellentétes volna, azonnal és mindenesetre visszavonom.“ „így lesz Capellmann könyve kiváló mér­tékben alkalmas arra, hogy ennek révén bepillantsunk a r. k. moraltheologia casuisticus szervezetébe s főleg Róma papsága jelen lelkész! praxisába. Következő érdekes dolgok mutatják, hova igazo­dott el ma a kereszténység római (olasz v. héber:) alakos­kodásaival. Kezdjük azzal, mit mond Capellmann a sak­­ramentumokról ? I. Keresztelés. Capellmann ur mondja : „Az orvos is sokszor jön azon helyzetbe, hogy halálveszólyben lévő vagy kora szülöttet kell keresztelnie. Erre, márcsak ex caritate (Keresztény szeretetből) is kötelezve van.“ A szükséges tudni valókat 18 lapon tárgyalja „a keresztetés vóghe­­tetlen nagy fontossága miatt“ és azért, hogy „még ma is hiányos ismeret miatt, sok emberi gyümölcs megfosz­­tatik a kereszteléstől, kinek lelke máskülönben, ha meg­­kereszteltett volna, örökre az Isten szine látására mél­­tóztatik.“ A keresztelés 4 főrészből áll: I. Materia, II. Alak. TIT Keresztelő (minister). IY. Keresztelendő (subjectum,) I. Materia a) Az egyedüli helyes materia (materia remota) a tiszta viz. Ha kapható szentelt vagy megál­dott viz (Jordán vize), úgy ez használandó. Érvényes materia a moralisták egybehangzó vélemé­nye szerint: forrás viz, folyó és tenger vize, mocsár, tó és ciszternaviz, kén- és ásványvíz, gőz és harmatból nyert viz, vagy olyan, mely esős időben a falból vagy fák leveleiről csurog alá, vagy más anyaggal vegyitett oly zavaros viz, melyben még is a viz legyen a legtöbb matéria. Érvénytelenn materia: tej, vér, köny, izzadság, nyál, gyümölcslé, bor, olaj, sör, husleve, sár, ténta, valamint hó, jég, zúzmara, dara feloldatlan állapotban. Kétes materia: ritkított hús leve, gyenge sör, tea, kávé, sóviz, növénynedv. A ki nem kényszerből használ tisz­tátalan vizet, sacrilegiumot követ el, ha mindjárt érvényes volna is a materia. A kétes matériákat csak in periculo mortis szabad venni, feltéve, hogy elegendő mennyiségű van kéznél. b) Materia proxima, Az ablutio (lemosás) morém Romanum (?) 3 féle: bemártás, megloesolás, ráöntés. Az ablutio, ha lehetséges fejet érjen, haj nélküli tájon. Új­szülött kisdedeknél a hajzat nem dús, de mégis meg­akadályozhatná, hogy a keresztvíz a bőrt nedvesítse. — Tanácsos hát a homlokra önteni és az infusio (rátöltés) alatt az infusionáló, vagy ha nem lehet, a másik kézzel a vizes fejet erősan dörzsölni. Ha a fej el nem érhető,, a keresztelóst pedig a halálveszély miatt halasztani nem lehet, egy más test részen: mellre, vállra, karra, lábra, is lehet érvényesen keresztelni. De mivel ez a kereszte­­iés mégis nem bizonyos, hogy érvényes-e, úgy ezt ké­sőbb ismételni kell. (Duplicatio — ráduplázás). II. Alak. A keresztelés alakja: az ide vonatkozás­sal biró szent igék Ámen nélkül. Itt ügyelni kell, hogy az igékből semmi el ne maradjon és rajta változtatás ne essék. A keresztelési igék elmondása és ablutio egy­idejűleg egy és ugyanazon személy által történjék. Az­­a keresztelés, hol egy valaki az igéket, más valaki az ablutiot teljesítené, vagy mind a kettő nem egyidejű­leg hajtatik végre: érvénytelen. Ismétlendö! III. Keresztelő. Minister baptisini, keresztelő, lehet minden ember, ki eszét helyesen használni tudja, a hae­­retikus és hitetlen is. A kényszer keresztelésnél elő joga van a férfinak a nő felett. Ha orvos és bába van jelen, az orvosé az előjog. Ha az orvos atyja a gyermeknek, Ugy a bába, vagy más személy által nyújtandó & keresz­telés. Érvényességéhez mindenkor szükséges az Inteotio,. azt tenni, mit az egyház a keresztség nyújtásakor tesz és cselekszik. Laicus még a halálos vétek állapotában, is keresztelhet, nem köteles előbb bünbánatot tanúsítani. A keresztelés azért mindenesetben érvényes. IV. Keresztelendő. A keresztelés subjectuma minden élő még meg nem keresztelt ember. Idétlen szülöttre nézve ez áll: „a minek feje és melle van, az emberi lény.“ Fej mell, és mell fej nélkül nem fordul elő, de fej és mell végtagok nélkül ilyen. Az acardiacus (mell és lábszár) nem keresztelendő. A hemicephalusok (fej és velő részben hiányzik) bármily alakúak legyenek, embe­rek s ha élnek megkeresztelendök. — Kettős alakoknál, hol kétes egy vagy két subjectum van-e jelen, figyelni kell a kővetkezőkre: egy fej, egy mell (szív) az okvet­len egy lény, tehát egynek keresztelendő. Egy fej és két mell kettős lény lehet, a fej azért mindenesetre, utánna pedig a két mellkas külön-külön feltételesen keresz­telendő, igy: „ha te nem vagy még megkeresztelve, úgy keresztellek ón téged . . . “ Kell is minden mellkast kü­lön megkeresztelni, mert a keresztelő nem tudhatja, me­lyik mell lett a fejhez keresztelve. A hol a fej és mell kettős, ha egy is a test, okvetlen megkeresztelendő mind kettő. Ha pedig egyedül a fej kettős és az egész test, beleértve a mellett (szív), egv lenne, úgy csak valószínű, hogy két subjectum van jelen: az egyiket feltétlenül, a. másikat feltételesen kell keresztelni, igy : „ha te nem

Next

/
Thumbnails
Contents