Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-09 / 6. szám
83 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 84 bátor vagyok újabb adatokkal is előállani. Nevezetesen több helyen a felszámítás alkalmával a házi belsőség értéke a lakbér, vagy jobban a lakás értékébe lett befoglalva; s igy lett ugyanazon egyforma minőségű s helyi értékű lakás egyik helyen 100, a másik 500 frt. S midőn a Konvent mindegyik felszámításból a lakház bérértékét leütötte, egyik 500 frtos lakással ugyanakkor mintegy 24 hold rétminöségü belsőség jövedelmét is leütötte s elvonta a gyámoldai megadóztatás alól. — Ezen abnormis eljárás aztán némely lelkészi állomásnál oly eredményt okozott, hogy alig maradt valami, a mi után az ott levő lelkész az országos gyámoldába megadóztatható. És, — ez az én lelkésztársam mosolyog akkor, a midőn én jajgatok. Nekem azonban még- csak jogom sincs hozzá, hogy nehezteljek rá, vagy talán azt mondjam, hogy nincs neki igazsága, mert úgy látszik, hogy többen vannak azok, a kiknek javára ütött ki az összeíró ügynökök járatlansága, az autonómia szelleme szerint pedig a kisebbség akarata semmi a többség akaratával szemben. Ez lehet oka azon körülménynek is, hogy bár már sokan napnál világosabban beigazolták, hogy a jelentő ivek még csak megközelítőleg se adják vissza a lelkészi fizetések milyenségét, mégis az illetékes körök azok hiányainak kiigazítása szempontjából nem tesznek semmit. Félreértés elkerülése szempontjából megjegyzem még, miszerint nem az bánt engem, hogy az országos gyámoldára jrőmhöz mérten nagyon meg leszek adóztatva, hanem igenis az bánt, hogy a jelentő ivek különböző elvekből s alapokból kiinduló betöltése folytán vannak lelkésztársaim, kik ép oly javadalmazás felett rendelkeznek, mint én s mégis csak félannyit fizetnek: de vannak olyanok is, kiknek javadalmazása kétszer annyi, mint az enyim, — fizetés tekintetében velem mégis egy kategóriába tartoznak. És ha ekkora viszásságot lehet felfedezni csak egy egyházmegye keretén belül, — elképzelhetjük, hogy micsoda eredményre jutnánk, ha kellő adatok birtokában s kellő helyi ismerettel bírva, az egész ország egyes lelkészei javadalmazásai között is tehetnénk ilyen összehasonlítást. Bizony mondom, hogy nem lesz az ilyen uton-módon összeerőszakolt pénzen Isten áldása. Szabó János. Böngészet az egyházkerület 1895. szept. közgyűlése jegyzőkönyvében. Midőn végre 6 hét helyett a Vl-ik hónapba n megkaptuk az egyházkerület szept. közgyűlésének rengeteg jegyzőkönyvét, bizonyos természetes érdeklődéssel futottuk át annak 20 ivre terjedő tömegét. Isten bocsáss! Azzal a rejtett gondolattal: „sok írás, nem-e kevés igazság ? !“ Nos, nézzük, csakúgy találomra. Először is azt látjuk, hogy 1895. szept. 14-ikinek van nevezve a közgyűlés. Jó, tehát megkezdettük szombaton a közgyűlést és pedig a jegyzőkönyv első lapja szerént Tisza Kálmán főgondnok társelnöklete mellett; holott a 2. pt. tanúsága szerint „szeretve tisztelt főgondnokunk, a gyűlés megnyitásánál jeien nem lehetvén“ Baráth Ferencz gondnok ur foglalta el a társelnöki széket úgy látszik egész a 166. számig, miután Tisza K. főgondnok ur neve csak ott fordul elő; sőt a44.pt. alatt püspök ur is nehány perezre eltűnik s egész a 228 vagy is az utolsó pontig, többé elő nem kerül és hogy ki volt aztán a 44. pttól fogva végig a hivatalosan“ legidősebb esperes-elnök, azt bizonyossággal senki sem tudja, valószínűleg az illető sem. Ellenben Vályi Lajos egyházker. e. főjegyzőn kivül jelen volt a komáromi egyházmegyéből Vályi Lajos esperes is. Hogy a barsi egyházmegyéből pedig Juhász Pál mit keres a próféták között, hogy miféle minőségben van jelen? stigmatizálva nincsen. És mig Cíike Darányi, Antal (4. stb. két színben is jelen vannak, Beöthynek 10 féle minősége mellett megkellett elégednie a főjegyzőséggel. De ezek csak formai oldalára tartoznak a jegyzőkönyvnek és az egyházjognak nem elve, hogy „forma dat esse rei!“ Nézzük hát a lényeget! A szept. 14-én megkezdett kerületi gyűlés 1-ső pontja alatt megnyittatik a közgyűlés és a folytatólag tartott közgyűlés 13. pontja alatt püspök ur, alkalmasint Röntgen sugarakkal, „visszapillantva a tegnapi (tehát szept. 13.) téuyes iskolafelavató ünnepélyre, indítványozza, hogy Őzike Lajos főiskola gondnok remek beszéde kinyomassék. Mi úgy tudjuk, hogy a főgimn. fölavató ünnepélye szept. 15 vasárnap d. e. 11 órakor volt megtartva, tehát nem a kétszeresen is a baljóslatú napon, 13-án és pénteken, de az bizonyos, hogy a jövő százados ünnepély napját ha a mérvadó tábla és ezen kerületi jegyzőkönyv adatainak összevetéséből akarják kinyomozni, olyan zavarba jönnek az utódok, mint a milyen zavaros a jegyzőkönyvi két pont egymással szemben. De tán csak ez a kettő ? Böngésszünk tovább : a 14. pont alatt az egyházinegyék beterjesztik a lelkészminősitési jelentéseiket. a legtöbb egyházmegye megelégszik a minősítés kimutatásával. Bars kimutatja azt is, hogy ki a derekabb legény közöttük. Ki a jeles, ki a jó gyerek s oda állítják a szégyenfa alá az egyetlen „elégségeset, az egész egyházmegyéből P. Gy-t. A tatai egyházmegye még alaposabban jár el. Antal Gábor a püspök jelölt, — aki az összes tudományok doktora lehetne, — s Czike Lajos a másik püspök jelölt, — aki t. i. az egyházmegyét minta egyházmegyévé tette, — csak szolgálati éveik alapján minősítettek I-ső osztályú egyházra; ellenben ifj. Czike L. 7 évi szolgálat mellett is jeles oszt. alapján stb. A 28. pontban Szódóra vonatkozólag hozott egyházmegyei (tárgytalan) határozat (?) megerősittetik. A 32. szerinti B. Ida kötelezi magát, hogy az oda
