Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-20 / 51. szám
803 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 804 közé visszaterelni? Milliók jaj szava, százezrek kiontott vére s égbe kiáltó szenvedése rá a szörnyű felelet. Vagy a második évezrednek a lelkiismereti szabadságért először küzdő hősei: a valdensek s a hussziták s ezek egyéb válfajai nem a legiszonyúbb halált haló martyrjai valának-e szent ügyüknek ? Oh! ott, hol a pápaság félelemmel szemlélte valamely uj hit terjedését, fenyítékeiben elhagyta a szeretet tanát s az atyai jóságos intelem helyett világtekintélyével és rettenetes hatalmával pásztorbotjának öldöklő súlyával mért csapást a szerinte fékezhetetlen,— valójában pedig tisztultabb vallási meggyőződést követő népre. Az ártatlanul kinzottak s haldoklók jaj kiáltásait fölfogták a börtön falai, elnyelték a máglyatüzek sistergő lángjai. S ha egy hatalmas ur, egy császár, vagy király mert szembeszállni véle, föloldá népét a hűségeskü alól, többre becsülvén ekkor az Istentől eredő uralkodói jognál az ördögtől származó anarchiát. S ha a nép inkább urához, fejedelméhez bátorkodott hivségben maradni : bezáratá Krisztus helytartója a templomot, megvonta tőle a vallási kegyszereket, s istentisztelet nélkül hagyta elvadulni szivében az atyai gondjaira bizott nyájat. így fogta föl s igy iparkodott megvalósitani hivatását a római katholiczizmus vezetősége egy ideig. Majd, midőn a XVI. és XVII. században majdnem egész Európát a lelkiismereti szabad ság oldalán magával szemben találja, az erősza_ kosság uj módozataihoz nyúlt hol simább, hoj erősebb eljárással, hol furfanggal rejtett utakon? hol nyíltan küzdött elleneivel s nem átallotta földulni egész Európa békéjét fölidézvén egy irtóztató háború, a harmincz évés háború borzalmas pusztításait. E háború vihara ugyan megrongálta hatalmát s rákényszeritette, hogy legalább külső, konvencziónális tisztelettel hajoljon meg mások lelkiismereti törvényei előtt — de azért mindig megkísérli a nála megszokott módokon újra viszszaszerezni régi nagyságát. A jelen napok is eléggé igazolják e nyilatkozatunkat. ügy a katholikus, mint a protestáns országokban mind jobban érezhető a kath. visszaha tás tünete. Egész Európa, sőt még Amerika protestáns része is érzi ismét terjeszkedő hatását. Mig a protestánsok sajnálattal veszik tudomásul, addig a kath. papság eddig titkolt örömét nyíltan kifejezi s már néhol fennen hangoztatja, hogy nincs messze az idő, amikor ismét övéké a világ, a protestántizmus beleolvad a katholiczizmusba. Ugyan korán van egy kissé fanatizmussal határos örömük s mi nem féltjük a lelkiismereti szabadságára már féltékeny emberi elmét a pápai tyrannizmustól, de mégis érdemesnek tartjuk e jelenséget arra, hogy ennek okát röviden megemlítsük, hogy magunkat ellene e pontokon védjük. A pápaság régi fegyvereit nem használhatja. Tudja ő azt jól. Tehát a korhoz alkalmazott eszközöket keres czélja elérésére. Legnagyobb ellensége a liberálizmus s a protestántizmus, — Ezek ellen egyedüli főtámadó fegyvere a vádaskodás. A kath. országokban csak a liberalizmusra, a protestánsokban pedig mind a kettőre árulkodik. Szerencséjére jó alkalmul szolgál a vád elhitetésére a jelen társadalmi rend fölforgatására irányult mozgalom, a szoczializmus. A vagyonosabb része a társadalmaknak s a kormányok rettegve gondolnak az állapotokra, a melyeket 6Z irány győzelme magával hozna, azért keres ve-keresik a szocziális bajok forrását és orvoslását. A jezsuita társadalmi kritika sietve zsákmányolja ki a maga javára e helyzetet és vakmerősége határtalanságában följogosítva érzi magát arra, hogy Francziaország, Olaszország s Belgiumban csak a szabadelvüséget s ennek intézményeit, Németország s Angliában első sorban a protestáns vallási nézetet s másodsorban a liberalizmust állítsa bűnbakul minden bajnak. Logikája ez: Fegyelem a társadalmi nyugodt lét alapja, e fegyelmet csak az egységes vallási disciplina adja meg, e fegyelem nem engedi meg a lelkiismereti szabadságot, hanem valláserkölcsi vak engedelmességet követel, ezen engedelmesség legnagyobb megtagadása s a lelkiismereti szabadság legtántorithatlanabb védelmezője, ennélfogva az összes szocziális bajok okozója: a protestántizmus. Innen van a liberálizmus hanyatlása s a protestántizmus valódi érdemének kicsinylése e korban. A kormányok s a társadalom egyrésze röviden s anyagi áldozatok nélkül szeretné megoldani a veszedelmes kérdést, mivel a jezsuita fölfogás és vádolás ingyen orvosszert s gyorsan
