Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
791 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 792 osztályokban is hasonló eredményeket hozott létre. — A püspöki és egyéb egyházak lelkészeit is megújította hitben és életben, úgy hogy ezek a jó ügy í»kadályazóiból annak munkásaivá levének. Gyakorlatilag alkalmazásba hozta az egyház felélesztésének három nagy eszközét; a kegyelem tanának hirdetését, a keresztyén felebaráti szeretet munkáit és foglalkoztatta magát a népet. Még túlzó nézetei is, mint az újjászületésről való bizonyosság érzete, úgy értendők, mint az ellenkező tulság visszahatási, — mely túlzások ily munkában elkerülhetetlenek és a melyeknek jótékony hatását még ma is érzi Anglia. A methodismus története Wesley halála óta igen figyelemre méltó. Amerika lett a valódi hazája. Egyik hajtása, a püspöki methodista egyház, mint mondják, ama világrész legnagyobb protestáns egyháza, ami szerintem azt is jelenti, hogy a világ legnagyobb protestáns egyháza, ügy látszik, az az egyház mutatja föl a püspök-szervezet legelfogadhatóbb alakját. Az apostoli successiót elvetve, „azon elvre van alapítva, hogy az egyenrangú püspökök és presbyterek közül az előbbbiekre több kötelesség háramlik.“ Mr. Green állítja, hogy a nagy methodista egyház-családnak 23—25 millió tagja van s „az ujabbkori egyháztörténelemnek páratlan ténye.“ Mely egyházaknak a világ minden részében működő külmissiói minden más egyházénál nagyobb eredménynyel működnek ésföntartásukra többet fordítanak, mint bármely más egyház. Ha valami megszégyenítve ösztönözhet bennünket a munkásságra és az önmegtagadó buzgóságra, az bizonyára Wesley életének és munkájának tanulmányozása. Az minden lépten-nyomon megpirít bennünket. Mi legtöbben fődolognak tartjuk azt, a mi előtte csak mellékes volt. Még mielőtt a Krisztus kegyelmét teljesen megismerte volna? már akkor bámulatos volt fáradhatatlan tevékenysége^ melylyel a lelkészi pályára készült. Minden tehetségét felhasználta, minden módot megpróbált, a mi által Istennek lelkeket nyerhet meg. Akadály el nem csüggeszté veszély meg nem félemlité. Wesley-féle emberekre ma is nagy szükség van. — Az uralkodó hitetlenség, világiasság, mértékletlenség, erkölcstelenség közepette egy Wesley Isten ajándéka lenne^ a ki a mai időkhöz alkalmazva magát segítené az egyházakat munkájuk gyümölcsének megérlelésére. De még jobb lenne, ha mindnyájan egy-egy Wesley volnánk legalább abban a tekintetben, hogy az ő buzgóságával és komolyságával akarnók Istent szolgálni és az embereke0 megtartani. Jó volna, ha a lelkészek és lelkészjelöltek ta nulmányoznák Wesley életét. Az megszégyenítene és ösz_ tönözne minket. Megtanulnánk tőle, hogy egy ember égészén Istennek szentelve magát mit véghez nem vihet Isten segítségével. Ma már, természetesen nem kell mindenben utánozni. Sok olyat is vitt véghez, a mit csak egyedül ő tehetett meg. Ámde azért marad elég, a mit tenni kellene. Vájjon nyugodtan nézhetjük-e, hogy annyi embertársunk a veszedelemnek indult? És ha nem, hogyan, miképen fogjuk őket visszatéríteni ? Az egyházak sokat tanulhatnának a szervezkedés e nagymesterétől. A lelkészek és a hívek nagy tevékenységet fejthetnének ki a szükségesek véghezvitelében, ha mindenki megtenné azt, a mit tennie kell. Végül nem hagyhatjuk fölemlités nélkül, hogy Wes ley még öreg napjaibau is folytatta munkáját. Csak 86 éves korában panaszkodott, hogy már „nehezére esik, ha kötszernél többször prédikál egy nap.u A legvégsőig kitartott Imája ez vala: „Uram, ne engedd, hogy hasznavehetlenül éljek.“ Imája meghallgattatott. 1791. február 18-án Chelsea-ban prédikált e textusról: „A király parancsolatja siettete.“ (I. Sám. 218). A következő szerdán prédikált utoljára, Es. 556 fölött; „Keressétek az urat, mig megtaláltatik.“ Utolsó betegsége idejéről e néhány mondását jegyezték föl: „A bűnösök feje vagyok, de a Krisztus meghalt érettem.“ „Nincs más ut a legszentebbhez, csak a Krisztus vére.“ „Legjobb az, hogy Isten velünk van; „A szolgáinak nyugalmat ad.“ „Dicsérlek uram, dicsérlek.“ „0 minden — 0 minden.“ 1791. martius 2-án elhunyt élete 88-ik és lelkészkedése 65-ik évében. Élete vége felé kiadott s csaknem mindenektől énekelt verse élete bevégződésének szó szerinti leírása gyanánt tekinthető. „Öthat, without e lingering groan ,*) 0 may the welcome word receive, Mi body with my charge lay down, Aud cetese at once te work aud live !“ Csizmadia Lajos. Megjegyzések a nagy tiszteletű Thury Etele vámosi ref. lelkész nr által irt szentantalfai ev. ref. egyház történetére. Thury Etele vámosi ev. ref. lelkész ur a szentantalfai ev. ref. gyülekezet történetében, mely e b. lap hasábjain is megjelent, mindjárt az első közleményben (1896. évf. 150. lap) a következő merész állítást, illetve súlyos vádat koczkáztatta meg: „Fájdalom! Antalfán nem a klérus, hanem a testvér, az ágostai hitvallásuak kezdték el a foglalást s az ebből következett küzdelem a régi ellenség kezére hatalmasan dolgozott, hogy beteljesedjék rajtuk a példabeszéd igazsága: két czivakodó fél láttára egy harmadik örül. Egész 1751-ig megvoltak egymással szép békességben és egyetértésben az antalfai református és ágostai hitvallású lakosok, de az utóbbiak akkor tanítót vittek maguk közé, s hogy fizetését előállíthassák, elfoglalták a reformátusok földjét, rétjét, kik ezt azonnal bejelentették Dóczy Ferencz főbírónak egy levélben.“ A levélből csak ez egy passust idézem: „A régi idejű emberek sem emlékeznek arról, hogy Szentantalfán ágostai hitvallású tanító lett volna.“ Thúry Etele lelkész urnák azon állítása, hogy a szentantalfai ág. hitv. evangélikusok 1751-ben elfoglal*) Oh, vajha zúgolódás nélkül fogadhatnám az elhívó szózatot, testem és hivatalom egyszerre teheném le, egyszerre szűnném meg dolgozni és élni!«
