Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
789 NÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 790 Bristolban. Ez minden fényűzésem, nem is veszek addig többet, mig körülem annyian éheznek.“ Whitefield is hasonlóan nemes szivü és önzetlen ember volt. Az önzetlenség szelleme tőlük kiáradva eljutott le a legalsó néposztályig. A többek közt megtörtént egyszer, hogy valami nagy adomány adói iránt nyomozást indítottak , hogy milyen sorsuak volnának , a felelet volt: „mi nem vagyunk gazdagok, de mi mind magunkat, mind azt, a mink van, Istennek akarjuk adni.“ 5. Wesley, mint vitatkozó. Vitázásba bocsátkozni nem igen szeretett. De ha kellett, ott is megállta helyét. Midőn a morva atyafiak közé veszélyes tévelygések csúsztak be, keményen ki kelt ellenök. Legkomolyabb vitája mégis jóbarátjával és munkatársával Whitefielddel volt, mely aztán szakadásra is vezetett, habár a barátság helyre állt is később közöttök. Wesley a vitatkozást utóbb a maga részéről (arminián felfogás védelmét) Fletcherre bízta, mig a calvinista irányzatot Toplady, Berridge és mások védték. Wesley a calvinismussal szemben Arminián volt, de evangeliomi arminian. Mig tagadta az elválasztást és a szentek állhatatosságát, addig különbözött a többi arminianoktól (mint Arminius maga is), mert erősen vitatta az emberi romlottságról való orthodox nézetett, a Szent Léleknek újjá szülő, megszentelő munkáját, az elégtételt és a hit által való üdvözülést. Nehezen találhatnánk erősebb leírását az emberi romlottságnak, mint Wesley predikáezióiban. S mig a tökéletesség tanát előtérbe állította, valósággal predikáczióban akárhány helyen úgy beszél, hogy az emberi tökéletesség nagyon „tökéletlen tökéletesség.“ Igen helyesen mondja Cunningham, az újabb idők legnagyobb calvinista tekintélye, hogy „a mit ma az arminianizmus általános elnevezése alatt értenek, sokkal több tévelygést és sokkal kevesebb igazságot tartalmaz, mint Arminiusnak és Wesleynek iratai.“ Egyébiránt Wesleynek a calvinista tanfelfogásról való megjegyzései nem fogadhatók el elismert ellenfeleinek s legkevésbé a skót theologusok nézeteinek igazi tükréül. Ő az emberi szabad akaratot védte, mig ezek azt összeférhetetlennek találták azt Isten suverenitásával az ember idvezitésének nagy munkájában. Szükségesnek látom itt Cunnigham nagy munkájából a Historical Theology-bó\ e tárgyra vonatkozólag az igazi calvinista felfogást idézni: „Egyedül Isten végtelen könyörületessége idveziti a bűnösöket, ember, a maga erejéből, természeti tehetségei használatával nem szabadulhat meg a bűnös és romlott állapotából, onnét csak Isten szabad kegyelme, Krisztus elégtétele és Szent Lélek munkálkodása emelheti ki. A calvinismus nem egyéb, mint az elmondott nagy elveknek világos és határozott kifejezése és alkalmazása ez eszméknek az üdvösség s ekém áj ára.“ Wesley bizonyára e tárgyban való nézetei miatt nem tudott Skótiában elérni semmiféle sikert sem. Sehol sem fogadták oly szívesen mint Wkitefieldet. Wesley Így jellemezte a skótokat: „sokat meghallgatnak, mindent tudnak és semmit sem éreznek.“ Még egy-két szót is kell mondanom Wesley társairól, a kiknek segítségével vitte keresztül nagy müvét. — Az anglikán egyház több hirneves lelkésze melléje állt és nagy hatással hirdették ugyanazokat az evangeliomi tanokat, melyeket ő. A nevezetesebbek ezek valának •. Madeley, a kegyes Fletcher, Romaine, Venn, Grimshaw, Berridge stb. De legmunkásabb segédei valának Wesley Károly és Whitefield György. Wesley Károly óvatosabb és conservativebb volt bátyjánál, mint tanácsadó és jóbarát és munkatárs pedig megbecsülhetetlen volt rá nézve. Károly a hymnusok megírásával tett ügyüknek legnagyobb szolgálatot. Ezek nagybau hozzájárultak a mozgalom ébrentartásához és egyházukra mint legbecsesebb örökség szállottak át. Whitefield kisebb tehetség és iskolázatlanabb is volt, mint a Wesleyk, de mint szónok fölülmúlta azokat. Nagy lelki küzdelmeken keresztül menve ő is eljutott a világosságra, és lelkesedéssel szentelte magát annak a szolgálatára, a ki őt megtartotta. Lelkületét megismerhetjük az ilyen forma nyilatkozataiból: rtMikor a püspök kezét a fejemre tette, ha gonosz szivem nem csalt meg, lelkemet, testemet egész életemet fel ajánlottam Isten szolgálatára . .. Annak a martyrjává szántam el magamat, a ki kereszten függött érettem; vakon vetettem magam a mindenható karjai közé és fentartás nélkül bízom 0 benne.“ Mint mondja „Kényszerítve érezte magát a földre borulni és lelkét mint egy tiszta lapot Isten kezébe helyezni, hogy Írja rá, a mit akar." Midőn Wesley az Amerikába való utazásra sürgette, mondván: „Azt kérded mi lesz majd ott? Lesz euuivalúd, lesz ruházatod, lesz házad, hol fejedet lehajthatod, a milyen az urnák nem volt; és el nyered a dicsőség hervadhatatlan koronáját“ „Szivem hevült e szavak hallására — mondja Withefield — és engedtem a hívásnak.“ Némelyek azt vélik. Withefieldet calvínismusa akadályozta meg abban, hogy Wesley módjára valami maradandót hagyjon maga utáu. Nem szabad feledni, hogy e két ember egymástól igen külömbözött. Withefield inkább szónok és evangélista volt, nem pedig szervező tehetség. Ezenkívül Skótiában is elég nagy nyomokat hagyott maga után. O indította meg a skót egyházban az evangéliumi irányt, alapjában véve Ő indította meg azt a szellemi mozgalmat, melynek áldásait ma is élvezzük. Huudington grófnővel és másokkal egjütt Ő vitte az anglikán egyházba az evangéliumi nézeteket és a keresztyén életet. így ha nem alapított is uj egyházat, nagyon elősegélé a régi egyház föléledését. És a methodismusnak valóságai egyik alapítója volt. Ilyen egyének álíván a mozgalom élén, nem lehet csudálni, hogy az nagyhaladást tett. Igen nehéz dolog Wesley életének és munkájánk eredményeit elszámlálni és felbecsülni, de azért megkísértjük röviden elsorolni. Először is gátat vetett a bűn és hitetlenség terjedése elé. A népben fölköltette a vallásosságot és az emberekeket az élő, Isteni Idvezitőhöz vezette (a kiről majdnem teljesen megfeledkeztek). Meggyőzte őket arról, hogy a bűn és megtérés, a hit és a jövő élet nem képzelődések ; a nép alsó osztályát magasabb erkölcsi és szellemi színvonalra emelte és általuk a magasabb 50*
