Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
787 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 788 tózkodásra int két körülmény. Egyik az, hogy a vitatkozást a szerkesztőség bezárta, a mások pedig, hogy az ón általam nyilvánitott vélemény he" lyességót a szerkesztőség is elfogadta. Át térek inkább a másik vitás kérdésre, vagyis a presbyteriumok választási jogára, melyről az egyházi törvények 27-ik §-ának 11-dik pontja intézkedik. Ezen kérdésnél, ha az ide vonatkozó szakaszok összefüggését figyelemmel vizsgáljuk, — nem lesz nehéz eligazodni. Az egyházi törvények 10-ik §-a az egyházközségeket 4 osztályba sorozza, anya-, társ-, leány- és fiók-egyházak osztályába. A 20. §. szerint az egyházközség beiügyeit a presbyterium intézi, melynek teendőit a 27. §. sorolja lel 14 pontban s a szavazati jogról a Ildik pont tesz említést. A szavazati jog tehát a presbyterium teendői közé tartozik, miből önként következik, hogy a mely egyházközségnek presbyteriuma nincs, az szavazati jogot sem gyakorolhat. Azon kérdés merül most fel, melyek azon egyházközségek, melynek presbytóriumai vannak? Erre megfelelhetünk, ha figyelembe vesszük a 28. §-t, mely szerint a presbyterium elnöke a rendes vagy helyettes lelkész. A mely egyháznak tehát lelkésze nincs, annak presbyteriuma sem lehet, mert presbyterium alatt oly erkölcsi testületet értünk, melynek elnöke és jegyzője van, üléseiről pontos jegyző" könyvet vezet, önkormányzati jogot csak az ilyen testület gyakorolhat. Világos ezekből, hogy szavazati joggal csak az anya- és társ-egyházak birnak, mert ezeknek van presbyteriumok, - azonban a leány- és fiókegyházak nem bírhatnak szavazati joggal, mert presbyteriumok nincs. Presbytereik lehetnek, sőt vannak is a leány- és fiók-egyházközségeknek, de ezek magukban önkormányzati joggal biró testületet, presbyteriumot nem képeznek, — hanem együttesen azon anya-egyház presbytereivel, melyhez a leány- vagy fiók-egyház tartozik. így állván a dolog, leány és fiók-egyházak nemcsak az egyházmegyei gondnokra és esperesre nem szavazhatnak, hanem az egyházmegye többi tisztviselőire sem, s ha a barsi egyházmegye ügyrendjét akként alkotta meg, hogy a leány és fiók-egyházközségeket, ha mindjárt korlátolt szavazati joggal ruházta fel, akkor helytelenül, törvényellenesen cselekedett. Egyházi törvényeink azon intézkedése, hogy az egyházmegyei gondnok, esperes, egyház kerületi főgondnok és püspökválasztásnál anyaegyházközségek presbyteriumairól, mig ellenben az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbirák választásánál egyházközségek, illetve gyülekezetek presbytériumairól szól, lehet szövegezési hiba, de ebből korán sem következtethető az, hogy az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbirákra a leány- és fiók-egyházközségek is szavazhatnának, mert miként fentebb kifejtettem, a szavazati jogot a presbyterium gyakorolja, — a leány- és fiók-egyház községeknek pedig presbyteriuma nem lóvén, szavazati jogot nem gyakorolhat. Kirvács László ur a Dunántúli Protestáns Lap 44-ik számában közzé tett czikkében azon nézetének adott kifejezést, hogy a barsi egyházmegye ügyrendje a törvónynyel teljesen megegyező. Azon hiszemben zárom be felszólalásomat, hogy Kirvács urat nézetének helytelenségéről meggyőznöm sikerült. Pálffy Károly, egyh. megyei vil. tanácsbiró. Wesley. (Vége.) á. Wesley, mint philánthrop. Egész élete arról tanúskodik, hogy nagy ember-barát volt. Ifjúságában különös gondot forditott a börtönök lakóira, mig csak el nem zárták előle e gyászos helyeket. A hova ment, mindenütt felvette a szegények ügyét, foglalkozást szerzett nekik és máskép is segítette Őket. Iskolákat, könyvtárakat alapított. Megelőzte a mai mértékletesség! egyesületeket, maga is mértékletes volt és népét igyekezett azzá tenni. Predikáczióiban a szeszes italok készítése és eladása ellen a legmegrázóbban kelt ki. A beteg legények közt a most orvosi missionak nevezett munkát folytatta. A legutolsó levele, a mit irt, Wilberforce-hoz szólott, a kit e levelében bátorított a szegény rabszolgák felszabadítására irányzott nagy munkája folytatására. Bőkezűsége határtalan volt. Szabálya az vala : megtakarítani a mennyit csak tud, és másoknak adni a mennyit csak tud. Már Oxfordban megszokta egy évben 28 font sterlingből élni — a jövödelméből fönn maradt két fontot jótékony czélra fordította. És mikor jövödelme 60, 90,120 fontra emelkedett, akkor is csak 28 fontot forditott magára. Nem hallgatjuk el azt a jellemző mondását, melyet egy áruit kínáló ötvösnek mondott: „két ezüst kanalam van Londonban, kettő
