Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-29 / 48. szám
755 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 756 tás felállítása a kolozsvári egyetemen — az egyházak felekezetközi s az államhoz való viszonyából kifolyólag, mert ezzel egy újabb lépés történnék a teljes egyenlőség felé, a mely egyenlőség felé kormányf érfiaink, fájdalom csak habozó lépéseket tesznek, s a mely egyenlőségnek tényleg illuzorius voltát a lefolyt milleniumi ünnepségek alatt számtalanszor kellett mellőztetésünkben keserűen tapasztalnunk. Őrömmel üdvözlünk tehát visszaszorított helyzetünkben minden legcsekélyebb törekvést, a mely a felekezetközi méltánytalanságon óhajt segíteni. De nemcsak e szempontból tartjuk szükségesnek az egyetemeknek theol. szakokkal való ellátását, hanem szükségesnek tartjuk azon szempontból is, melyet a kultuszminiszter beszédében röviden érintett, t. i. a minél magasabb fokú képzés elnyerhetése szempontjából. Theologiai fakultásaink bár a szakképzést illetőleg egyenlő fok uak az egyetem bármely más szakával, nincsenek abban a helyzetben, hogy a theologiai segédtudományok igazi tudományos előadását s ezen előadások hallgatását lehetővé tegyék. A theologia ugyanis a legkülönbözőbb tudományágakkal van szerves kapcsolatban, mely tudományágakat az egyetem bölcsészeti karán különböző s tisztán ezen specziális tudományággal foglalkozó szaktudósok adnak elő. Az ó-szövetségi bibliamagyarázat mindenesetre intezivebb s tudományosabb lehet, ha az illető a keleti nyelvekkel s az aegyptologiával behatóbban foglalkozhatik; az újszövetség minden tekintetben megérthetésére kívánatos az egykorú görög bölcsészeti irodalomnak ismerete; az egyháztörténelem az archaeologiával, a dogmafcörténelem a bölcsészeti eszmék történelmével, az erkölcstan a statisztikával és társadalomtudománynyal stb. vannak összefüggésben és a specziális, a szak-tudományosság szempontjából óhajtandó, hogy ezen s a még fel nem sorolt tudományok hallgathatása az illető szaktudósnál lehetővé tétessék, vagyis megadassák az alkalom arra, hogy valaki az általános theologiai képzettségen kívül egyik vagy másik ágában a theol. tudományoknak különös kiképeztetést is nyerhessen. Nem tudjuk, mily formában kontemplálja a kultuszminiszter ezen magasabb képzés megvalósítását s igy másként, mint általánosságban mi sem szólhatunk; de azt tudjuk, hogy az ily magasabb képzés az eszméből a valóságba csak akkor mehet át, s haszna csak akkor lesz, ha az illetők magasabb kiképeztetésüket értékesíteni s érvényesíteni tudják, ha irodalmi működésükben számíthatnak lelkésztársaik érdeklődésére s támogatására, a mire nézve azonban az első kellék, hogy ezek anyagilag oly helyzetbe jussanak, hogy ne kelljen mindennap a „pajzsos férfiúval“ küzdemök, hanem a legszükségesebben kívül áldozhassanak szellemi szükségleteik kielégítésére is. A lelkészi fizetésnek tisztességes fokra javítása az alap; ha ez meglesz, emelkedni fog a lelkészek tudományos színvonala is. De. Antal Gr-Wesley. (Folytatás.) Visszatérvén Oxtordba, ott egy nagy horderejű kezdeményezést talált. A Christ Church College növendékei közt volt nálánál 4 és fél évvel ifjabb Károly nevű öcsese. Ez komoly és szorgalmas tanuló vala s igen fogékony az isteni dolgok iránt. Bátyja távolléte alatt több ifjú tanulótársát maga köré gyüjté. Olyan társulatfélét alakított azon czélból, hogy együttesen munkálják a tudományban és a kegyességben való tökéletesedésüket és hogy másokat is segítsenek. Ennek a kis társulatnak tagjait nevezték el methodistáknak s róluk ment át a nevezet arra a nagy mozgalomra is, mely tőlük eredt. Különben e nevet már rég használták egy hajdani felekezet jelölésére. Mely felekezetet az egyszerű predikálás, egyszerű szokás és ruhavíseiet jellemzett. Majd a tizenhetedik század vége felé némely nonconformistákat hívtak igy, a kik többi hitrokonaiktól a megjavításról való felfogásukban különböztek s az úgynevezett New Method-oi (uj metüodus) fogadták el. Wesley Károly úgy moudja, e nevet azért adták Ő reá, mivel az első collegium! esztendejét haszontalanul elfecsérelte, a második évében azonban szorgalommal tanult. Gondolkozása is komolyabbá vált. Minden héten élt az Úrvacsorájával és rendesen két-három tanuló társát is rábeszélte, hogy vele tartsanak. Szigorúan megtartotta az egyetem tanulmányi szabályzatait és ez szerezte meg neki az ártatlan Methodista nevet. Wesley János csatlakozott e kis társulathoz, az úgynevezett „Szent Clubbhoz“, a melynek koránál és tehetségeinél fogva csakhamar vezére lett. Együtt olvasták az uj testamentomot görög nyelven, együtt tanulmányozták a klassikusokat és a tlieologiát. Ezeken kívül arra is kötelezték magokat, hogy „az ifjabb tanulókkal társalognak, a foglyokat meglátogatják, szegény családokat támogatnak, az elemi iskolát és a községi dologházat gondozzák, az ifjabb egyetemi polgárokat visszatartják a rossz társaságoktól és buzdítják őket a józan és munkás életre.“ A rokonlelkü ifjú emkerek e társulata tehát igen