Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

755 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 756 tás felállítása a kolozsvári egyetemen — az egy­házak felekezetközi s az államhoz való viszonyá­ból kifolyólag, mert ezzel egy újabb lépés tör­ténnék a teljes egyenlőség felé, a mely egyenlő­ség felé kormányf érfiaink, fájdalom csak habozó lépéseket tesznek, s a mely egyenlőségnek tény­leg illuzorius voltát a lefolyt milleniumi ünnep­ségek alatt számtalanszor kellett mellőztetésünk­­ben keserűen tapasztalnunk. Őrömmel üdvözlünk tehát visszaszorított helyzetünkben minden leg­csekélyebb törekvést, a mely a felekezetközi mél­tánytalanságon óhajt segíteni. De nemcsak e szempontból tartjuk szüksé­gesnek az egyetemeknek theol. szakokkal való ellátását, hanem szükségesnek tartjuk azon szem­pontból is, melyet a kultuszminiszter beszédében röviden érintett, t. i. a minél magasabb fokú képzés elnyerhetése szempontjából. Theologiai fakultásaink bár a szakképzést illetőleg egyenlő fok uak az egyetem bármely más szakával, nincsenek abban a helyzetben, hogy a theologiai segédtudományok igazi tudományos elő­adását s ezen előadások hallgatását lehetővé te­gyék. A theologia ugyanis a legkülönbözőbb tu­dományágakkal van szerves kapcsolatban, mely tudományágakat az egyetem bölcsészeti karán különböző s tisztán ezen specziális tudományág­gal foglalkozó szaktudósok adnak elő. Az ó-szö­vetségi bibliamagyarázat mindenesetre intezivebb s tudományosabb lehet, ha az illető a keleti nyel­vekkel s az aegyptologiával behatóbban foglal­­kozhatik; az újszövetség minden tekintetben meg­­érthetésére kívánatos az egykorú görög bölcsé­szeti irodalomnak ismerete; az egyháztörténelem az archaeologiával, a dogmafcörténelem a bölcsé­szeti eszmék történelmével, az erkölcstan a sta­tisztikával és társadalomtudománynyal stb. van­nak összefüggésben és a specziális, a szak-tudo­mányosság szempontjából óhajtandó, hogy ezen s a még fel nem sorolt tudományok hallgathatása az illető szaktudósnál lehetővé tétessék, vagyis megadassák az alkalom arra, hogy valaki az általá­nos theologiai képzettségen kívül egyik vagy má­sik ágában a theol. tudományoknak különös kiképeztetést is nyerhessen. Nem tudjuk, mily formában kontemplálja a kultuszminiszter ezen magasabb képzés megva­lósítását s igy másként, mint általánosságban mi sem szólhatunk; de azt tudjuk, hogy az ily ma­gasabb képzés az eszméből a valóságba csak akkor mehet át, s haszna csak akkor lesz, ha az illetők magasabb kiképeztetésüket értékesíteni s érvényesíteni tudják, ha irodalmi működésükben számíthatnak lelkésztársaik érdeklődésére s tá­mogatására, a mire nézve azonban az első kel­lék, hogy ezek anyagilag oly helyzetbe jussanak, hogy ne kelljen mindennap a „pajzsos férfiúval“ küzdemök, hanem a legszükségesebben kívül ál­dozhassanak szellemi szükségleteik kielégítésére is. A lelkészi fizetésnek tisztességes fokra javí­tása az alap; ha ez meglesz, emelkedni fog a lelkészek tudományos színvonala is. De. Antal Gr-Wesley. (Folytatás.) Visszatérvén Oxtordba, ott egy nagy horderejű kez­deményezést talált. A Christ Church College növendékei közt volt nálánál 4 és fél évvel ifjabb Károly nevű öcsese. Ez komoly és szorgalmas tanuló vala s igen fogékony az isteni dolgok iránt. Bátyja távolléte alatt több ifjú tanuló­­társát maga köré gyüjté. Olyan társulatfélét alakított azon czélból, hogy együttesen munkálják a tudományban és a kegyességben való tökéletesedésüket és hogy máso­kat is segítsenek. Ennek a kis társulatnak tagjait nevez­ték el methodistáknak s róluk ment át a nevezet arra a nagy mozgalomra is, mely tőlük eredt. Különben e nevet már rég használták egy hajdani felekezet jelölésére. Mely felekezetet az egyszerű predikálás, egyszerű szokás és ruhavíseiet jellemzett. Majd a tizenhetedik század vége felé némely nonconformistákat hívtak igy, a kik többi hitrokonaiktól a megjavításról való felfogásukban külön­böztek s az úgynevezett New Method-oi (uj metüodus) fo­gadták el. Wesley Károly úgy moudja, e nevet azért ad­ták Ő reá, mivel az első collegium! esztendejét haszon­talanul elfecsérelte, a második évében azonban szorgalom­mal tanult. Gondolkozása is komolyabbá vált. Minden héten élt az Úrvacsorájával és rendesen két-három tanuló társát is rábeszélte, hogy vele tartsanak. Szigorúan meg­tartotta az egyetem tanulmányi szabályzatait és ez sze­rezte meg neki az ártatlan Methodista nevet. Wesley János csatlakozott e kis társulathoz, az úgy­nevezett „Szent Clubbhoz“, a melynek koránál és tehetsé­geinél fogva csakhamar vezére lett. Együtt olvasták az uj testamentomot görög nyelven, együtt tanulmányozták a klassikusokat és a tlieologiát. Ezeken kívül arra is kötelezték magokat, hogy „az ifjabb tanulókkal társalog­nak, a foglyokat meglátogatják, szegény családokat támo­gatnak, az elemi iskolát és a községi dologházat gondoz­zák, az ifjabb egyetemi polgárokat visszatartják a rossz társaságoktól és buzdítják őket a józan és munkás életre.“ A rokonlelkü ifjú emkerek e társulata tehát igen

Next

/
Thumbnails
Contents