Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
691 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 692 sem. Ezt pedig, azt hiszem, még sem lehet zsinati közvéleménynek tekintenünk. Dorogi, Hegedűs, Degenfeld gr. zsinati atyák, igaz ugyan, hogy határozottan az anyaegyházközségek javára szólanak, de e felszólalásaikat vehetjük csupán a tárgyalás alatt lévő ügyre tartozóknak is, mert hiszen a többi § tárgyalásánál is lett volna alkalmuk a helytelen szövegezés miatt felszólalásaikat megtenni, a szöveget a képpen formulázni, ha ez volt a czéljuk, s a zsinati naplóban többször található „következetesség“ határozottan meg is kivánta volna; mivel pedig ezt nem tették, akár feledékeny ség, akár a szövegezési különbség kicsiszerüségénél fogva, czéljuknak mást nem tekinthetünk, mint a mit adtak a törvény szövegezésével. Nem veszi rossz néven nt. Kis J. ur, ha nem hagyom megjegyzés nélkül azon kifejezést, miszerint a leányegyházak nem önállóak, s mint ilyenek sem nyerhetnek szavazati jog)t. Azt hiszem, ezen állitás igy általánosságban éppen nem állhat meg. Hiszen minden közigazgatási, minden birósági kül- és belügyeiket teljesen függetlenül külön önálló presbitérium, külön önálló egyházközségi biróság által gyakorolják. Közigazgatási, társadalmi s egyházi életünkben is az anyaegyháztól teljesen független jogi személy a leányegyház is, mint kölön erkölcsi testület. Az összekötő kapocs csupán a lelkész személye, de e kapocs az önállóságot nem sérti; oly anynyira, hogy a lelkész a leányegyházban nyilvános szereplés alkalmával nem mint az agyaegyház lelkésze, hanem igen is, mint a leányegyház lelkésze szerepel. Ebből a szempontból tehát nem lehet a leányegyházaktól a szavazati jogot elvonni teljesen annyival is inkább, mert egyházi törvényeink határozottan a leányegyházak mellett, zsinati naplóink pedig ellene édes keveset szólanak. Készemről a leányegyházak szavazati jogát úgy elvi, mint főképpen gyakorlati szempontból nem helyeslem teljesen, de kiindulva különösen azon körülményből, miként a közéletben minden erkölcsi testület egyedüli zsinórmértéke a törvény lehet, itt sem a méltányosság, sőt még az úgynevezett emberi igazságérzet sem vezérelhet, a barsi egyházmegye ügyrendjét, mint a törvény nyel teljesen megegyezőt tartom helyesnek. Sőt még abban az esetben is, ha zsinati naplónk az ellenkezőről világosan tanúskodnék : s habár a napló és törvény közötti eltérés a törvény hibás szövegezéséből származnék is, nem a naplót, hanem a törvényt fogadnám el irányadónak. Elég baj, ha zsinati atyáink másképp dolgoztak, mint a hogy gondolkoztak, de azon segíteni nem lehet, mert törvényeinket magyarázni csak a zsinatnak van joga. Az ón kételyeimet nt. Kis J. urnák tartalomdus s valóban tanuságos közleménye nem vehette el teljesen, mert sem a zsinati napló, — legkevésbé pedig a törvény által a barsi egyházmegye ügyrendjét megdöntve nem látom. De látom igen is azon sajnálatos körülményt, hogy egyházi törvényeink nagyon is magukon hordták az emberi alkotás nyomait s igen kívánatos lenne, ha hozzáértő embereink törvényeink kétes és homályos részeivel s azok felvilágosításával többet foglalkoznának, hogy mi is, kis emberek, tanulhatnánk belőlük valamit. Kirvács László. Beköszöntő Egyházi Beszéd. (Vége.) Küzdeni kell a protestáns lelkésznek a közönyösség ellen, a mely kevésbe veszi a vallást, nem érdeklődik az egyház és annak ügyei iránt, nem akar áldozni annak javáért és virágzásáért. A közönyösség baj minden vallásfelekezetnél, de legnagyobb baj a protestáns egyházban, a melyhez nem elég, hogy a híveket csak a külső keresztség és egyéb szertartás csatolja, hanem hogy a munkás hit, mert ezen egyház élő kövekből épül, a melynek szeglet köve a Krisztus. Ezen egyház nem áll fenn kegyúri kötelezettségeken, de a hívek áldozatkészségéből, a mely csak a hitbuzgóság forrásából táplálkozik. Küzdeni kell a protestáns lelkésznek a vakhit és babona ellen, a melybe könnyen bele sodortatik a titokzatos, a csodás után vágyakozó emberi elme, ha nincs kellő irányitója, mérséklője az isten igéjében és a józan észben. Bele sodortatik nem csak az együgyü, hanem akárhányszor a tanult, a tudós is. Küzdeni kell a protestáns lelkésznek a hiúság és elbizakodottság ellen, a mely önmagát bálványozza, a közügy helyett önmagát teszi céllá és mindenben sértést lát, a mi nem az ő egyénisége tömjénezésévei történik. Küzdeni kell a lelkésznek a bűn ellen, a melynek ismertető jele a rossz akarat, a mely megmérgezi az emberben az érzelmeket, kiirtja a magasabb rendeltetés utáni vágyat, megrontja a társadalmi élétet. És miután, emberi gyarlóságunk hozza magával, hogy a világot saját gondolkodásunk szerint akarjuk alakítani, minden félszegség és bűn képviselői támadnak azok ellen, akik nem úgy cselekesznek mint ők, különösen a lelkész ellen, a kinek kötelessége őket felfogásuk, eljárásuk helytelenségére, hibáikra
