Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 694 693 figyelmeztetni. Valóban az Isten különös ajándéka az, ha a lelkész ez irányban úgy tud feladatának megfelelni, hogy azért nem támadnak rá, hogy neki ártsanak; ha az Isten igéjében levő komolysággal és mégis türelemmel, szeretettel képes megmondani mindenkinek az igazságot, irtani és gyomlálni a roszszat. Erre törekszem én teljes erőmmel, saját személyem és érdekeim megtagadásával és ezen tudatban fogadom el az én mennyei Atyám báto­rítását ; én veled leszek és senki nem támad te reád, hogy neked ártson. III. Megnyugszom harmadszor abban, hogy biztat, báto­rít az Ur szava: sok népem vagyon nekem e városban. Os időktől fogva az volt az emberiség felfogása a csapá­sokról és szenvedésekről, hogy azokat a mindenható Is­ten mintegy fenyítékül használja, hogy az embereket ma­gához vezérelje, a bűnből megtérítse. A tapasztalat iga­zolja is, hogy a csapások súlya alatt nem csak Faraó kemény szive lágyult meg Egyiptomban, hanem mindenütt nagy befolyással voltak azok az emberek vallási és er­kölcsi átalakulására, mert a természeti csapások érezte­tik hatásukat azokkal is, a kiknek eszéhez és szivéhez nem talál utat az okos szó, a jó tanács, az Isten örök érvényű parancsolatja. Nem csak a koronás próféta mondja: jómra lön nekem Uram, hogy engem megalázál, hanem a magasztos lelkű költő is így beszél: a mindig szerencsé­ben élő lelki kincseket gyűjteni rá nem ér, Isten a szen­vedőknek engedé a vigasztalást. Hála neki, hogy éltemet sem hagyá szenvedések nélkül folynia. Keserűek valának azok és mégis általuk tanultam az élet valódi becsét ér­teni, való nagyságot hiú ragyogványtól megkülönböztetni, mindezekfelett érezni, hogy a szenvedés és kebelszag­gató fájdalom örömöt hoz lelkűnknek és sorsunkon felül­emelkedni megtanít. A közös baj, a közös szenvedés pe­dig testvéreket csinál még az ellenségekből is; mert egy­más segítségére utalja őket. És e nemes városnak, ebben az evangeliomilag re­formált egyháznak bőven kijutott a szesvedésekből, azok­ból is, a melyeket természeti csapásoknak szoktunk ne­vezni, azokból is, a melyeket az emberi szenvedély elva­­dulása hoz magával, kijutott annyira, hogy szinte Isten különös kegyelmének és a lakosság szívós jellemének, megtörhetetlen lelki testi erejének, példás kitartásának köszönhető, hogy itt ma virágzó város és benne evange­liomilag reformált egyház van. Talán ebből magyaráz­ható ki az a jelenség is, hogy e városhoz szülöttei fiúi oly ragaszkodással viseltetnek, a minővel nagyon kevés város dicsekedhetik. Már e körülmények, ha nem ismerném is e város népének sok előnyös és kiváló tulajdonságait személyes tapasztalatból és itt nevekedett egykori kedves tanáraim előadásából, azzal biztatnak engem, hogy e városra, a melynek testvéri kötelékébe Isten Útmutatását és saját elhatározásomat követve belépek, ezen egyházra, a mely­nek híveinek bizalma fontán a lelkészi állást elfoglalom, igaz az Urnák szava: sok népem van nekem e városban. És ezt a népet, az Urnák népét, nem csak saját egy­házam körében keresem ; hiszen az Isten nem személy­válogató, minden nemzetségből kedves neki az, a ki az ő akaratját cselekszi, hanem mindazok között, a kiket a Mindenható édes Atya mint gyermekeit e helyre telepí­tett. Bizonynyal az Urnák népét képezik mindazok, bár­mely felekezethez tartozzanak is, a kiknek keblében él Isten szeretete és törvényeinek tisztelete; a kikben megnyilatkozik és él a közügy iránti áldozatkészség, a gonosz szenvedélyek és indulatok feletti uralkodási ké­pesség, az önzetlen hazaszeretet, az erkölcsi és állami törvények tiszteletben tartása. De mégis egy legfőbb is­mertető jele van úgy itt is mint mindenütt azoknak, kik igazán Istennek fiai, a Jézus Krisztus megváltottai: az a mit nagy mesterünk maga állított fel ismertető jelül, a miben csalatkozni nem lehet, a feíebaráti szeretet; mert 0 mondá és igazán mondá, hogy arról ismerik meg az, emberek, kogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek. Azon biztató, azon kecsegtető reménynyel jövök tehát hozzátok, azzal foglalom el itt állásomat, hogy közietek, az Ur népe között, életem napjai boldo­gok lesznek. E hittel, és reménynyel üdvözöllek téged ko­máromi ev. ref. szent gyülekezet, üdvözöllek titeket an­nak minden rendű és rangú tagjai. A ti vallásos hitetek erősítése, erkölcsi érzelmeitek fejlesztése, egyéni, családi boldogságtok elősegítése, szellemi és anyagi jólétetek munkállása lesz mai naptól fogva az én legfontosabb fel­adatom, a melyet én legjobb erőm s tehetségem szerint betölteni kötelességemnek ismerek. Jól tudom azt, mily nagy erő rejlik ily népes gyülekezetben, ha annak tag­jait egyetértés köti össze és a tagoknak szivét igazi buz­­góság hatja át. Ezen evangeliom szerint ref. gyülekezet hívei szá­mánál, vagyoni erejénél, értelmi műveltségénél fogva hi­vatva van arra, hogy vezérszerepet vigyen, példát adjon ezen mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünkben. Ezt kö­veteli ezen gyülekezetnek küzdelmes, de fényes múltja, ezt az ősök hagyománya. Törekedjetek velem együtt am, hogy ne rejtessék el a hegyen épített város, hanem úgy fényljék a ti világosságtok, hogy mások is látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Azt a bizalmat, ragaszkodást, szeretetet, a melylyel eddig irán­tam az érdemetlen iránt viseltettetek, tartsátok meg irán­tam ezután is, a midőn egymással naponként érintkezni fogunk; mert egyházi életünk csak úgy lehet egészséges, minden kültámadásnak és belső bajnak ellent álló, ha az egyház minden tagja lélekben egynek érzi magát az egész testtel, az egész'test pedig szép renddel egybe szerkesz­­tetvén, nevekedést vészén abban a ki fő, az Ur Jézus Krisztusban. Ezen komáromi ev. ref. egyház tisztelt fő- és al­­gondnokai, érdemes presbyterei! A magyar reformált egy­ház ős időktől fogva önkormányzattal bir, a mely a pres­­byteriális kormányrendszerben valósult meg. Minden egy­ház fejlődése, virágzása a presbyterium múküdésétől, val­lásos buzgóságától, nemes példaadásától függ. Én isme­rem a ti nemes buzgóságtokat, a melylyel ezen egyház ügyét felkaroljátok, a melylyel a múltnak is némely mu­lasztásait, hiányait pótolni akarjátok és tudjátok és ez

Next

/
Thumbnails
Contents