Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

675

DŰNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP.

676

höz tartozó tanító a gyülekezetben a valláserkölcsi életnek szintén egyik tényezője.

Az az állítás meg magától elesik, mintha a tanító nem ismerné a vallásoktatás methodusát; mert hiszen ezt a többi tárgyaké mellett nemcsak tanulja, de hitoktatójában élő methodus is áll előtte.

Végül nem hagyhatom felemlités nélkül a múltra való hivatkozást sem, a mikor az iskolai tanítás anyaga legnagyobb részben vallás volt s ennek közlését tanítóink akkor is annyira jól végezték, hogy nemcsak dicsekednünk lehet őseink vallásos buzgóságával, de tények mutatták meg, hogy az iskola valóban az egyház veteményes kertje.

Ezen állásfoglalásnak pedig — nem hallgathatom el — indoka nem az, mintha mint lelkész félnék a munkától, a tehertől, mely az elemi vallásoktatás teljesítésé vei a lelkészre nehezednék, hanem igenis az elmondott fontos okok. Mert hiszen, ha a lelkész nem teljesiti is ezt, de reá vár a felügyelet, az ellenőrzés s ha kell az útmutatás. Azt azonban már a lelkész feladatának s elmaradhatatlan teendőjének ismerem, hogy az elemi iskolából kikerülendő gyermekek vallásos képzését ő tetőzze be: vagyis, hogy a konfirmáczióra való készítést ő teljesítse; ezenkívül pedig, hogy bennük, mint ismétlő iskolásokban a hitszilárdságot, vallásos érzületet ápolja, fejleszsze, szóval, hogy őket ezen a fokon is tanítsa. S ha még ezeken kívül időnként - főkép adventi és böjti időszakokban -- a lelkész vallásos estélyeket is rendez, nézetem szerint megteszi mindazt, a mi az igehirdetésen kívül reá, mint szorosabb értelemben vett vallásoktatóra várakozik,

Végül megjegyzem, hogy mindeme kérdésekben nemcsak prédikálom a vizet, de rendes lelkészi működésem óta magam is azt iszom*)

Fülöp József,

körmendi lelkész.

*) Hogy tanítóink képesek a vallás tanítására, — azt hiszem — senkisem tagadhatja. De hogy a lelkész meg leghivatottahb, az kétségtelen. S felekezetközi viszonyaink újabb alakulása teszi majd elkerülhetlenné, hogy a vallástanitás e legilletékesebb kezekbe menjen át, még ha nem következik is be egyhamar a népiskolák államosítása. Szerk.

Beköszöntő Egyházi Beszéd.

Csel. XVIII. 9. 10. Monda pedig az Ur éjszakai látásban Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok és senki nem támad reád, hogy neked ártson: mert sok népem vagyon e városban.

Istennek Hívei, Szeretett Hallgatóim! Itt állok e szent helyen előttetek, hogy elkezdjem hivatalos foglalkozásomat, az Isten igéjének hirdetését, a melynél felségesebb és magasztosabb hivatás és küldetés az én meggyőződésem szerint alig juthat embernek osztályrészül. Itt állok e szent helyen, a melyet rendeltetése, az isteni örök igazságok hirdetése és terjesztése, fölül emel a mindennapi élet szenvedélyeinek és küzdelmeinek érdekkörén, hogy nemesebb részünknek, a léleknek nyújtson táplálékot, kielégítést és elvezéreljen egy boldogabb életbe, emberi szellemünk legnemesebb tehetsége a hit által.

Biztatólag int felém az isteni gondviselés és kegyelem csodás módon munkáló hívása, a mely engem érdemetlent tett velem egyenlő szolgatársaim között elsővé ; bátorítólag szól hozzám a gyülekezetnek irányomban megnyilatkozott, engem érdememen felül megtisztelő s örök hálára kötelező bizalma. És mégis most, a midőn hivatalos működésemet meg kell kezdenem, félelem és aggodalom vesz rajtam erőt a miatt, hogy gyenge erőmmel s tehetségemmel képes leszek-e megfelelni azon fontos feladatoknak, a melyek saját lelkiismeretem és megyőződésem követelése és ezen gyülekezet igényei és szükségletei szerint reám várakoznak.

Feltűnnek e pillanatban előttem nagynevű boldogult elődeim képei, a kik ezen rév-komáromi ev. ref. egyház tekintélyét, fényét az egész magyar reformált egyház e^őtt kiválóságuk és nagy tehetségük által emelték, a kik egyházi érdemeik mellett a hazai tudományosság, az állami és társadalmi élet terén kifejtett buzgó és eredménydús tevékenységükkel az egész hazában elismerést érdemeltek ki: és most nekem a gyengének, a jelentéktelennek kell szerény tehetségemmel az ő nyomukba lépnem, hogy gyenge kezemmel felemeljem az ő erős kezükből kihullott zászlót. Vájjon méltó leszek-e arra, hogy nyomukba lépjek és hogy valaki engem kövessen?

Látom itt e gyülekezetben összeseregelve azokat a férfiakat, a kiknek a társadalmi, egyházi és hazai ügyek előmozdítása körül szerzett érdemei előtt tisztelettel hajolnak meg polgártársaink, látom fényt árasztani ez egyházra, e városra a távolból is egyes nagy fiait, a kiknek bölcsőjük itt ringott, a kik ifjú korukban itt készítették elő a fényes jövőt, a melynek alapját az Istentől adott szellemi tehetségen, a családi kör éltető melegén kívül, mégis csak az ezen reformált egyházban, ennek intézményeiben uralkodott közszellem vetette meg. Itt látom összegyűlve azon derék magyar nőket és családanyákat, a kik a mellett, hogy lelkes fiakat nevelnek a hazának, hasznos tagokat a társadalomnak s boldogságot árasztanak családi körükre, gyengéd kezekkel kötözik a társadalom sebeit, könyörületes szívvel segítik a szegényt, a