Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
667 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 668 ződés megszerzésére olyan eszközt választ, a milyent akar. Hogy szerzett-e meggyőződést és mily utón, azért azt az esperesnek nem köteles bejelenteni, és viszont az esperes által erre nem is utasítható, Pokolynak e véleményére dr. Baczoni Lajos, a D. Pr. P. szerkesztője, lapja 461. oldalán ezt mondja : „A törvény idevonatkozó intézkedéseinek az az értelmezése nézetünk szerint a leghelyesebb, a melyet e lapban Pokoly ur ismételten is kifejtett.“ íme, bármennyire sajnálom is, hogy lapunk szerkesztője — a ki pedig szintén alapos meggyőződést szerzett a dolog meritumát tekintve — nincs velem egy véleményen : azért nagyon nem búsulok, mert elég jó társaságba kerültem. Engedd meg továbbá, hogy a közelebb lefolyt kálmáncsai lelkészválasztásról veled szemben azt mondjam, hogy az törvényes ; mert a törvényeknek megfelelően folyt le. U. i. a kálmáncsaiak egyházközségi közgyűlést tartottak, hogy kitűnjék, sikerült-e nekik meghívás utján választani. A közgyűlésen megjelent 52 választó egyháztag. Tehát a törvényes számnak (a presbyterek száma 12) nem háromszorosa, mint a szabályrendelet kívánja, hanem négyszeresénél is több. Hogy valami különös szabályrendeletünk volna, a mely Nagy L. urnák azt a követelését igazolná, hogy ezen a közgyűlésen a választók igának okvetlenül meg kellett volna jelenni s egy jelöltben megállapodni — megvallom, nem tudom. Azt mondom, hogy nincs. A közgyűlés hát — számát tekintve —• teljes joggal mondta ki véleményét; mert harározatnak talán nem is határozat, a mit végzett. A közgyűlés egyhangúlag jelölte a pettendi lelkészt. Erről még az nap jegyzőkönyvi kivonatban értesítette a presbyterium az esperes urat. O — bár először ellenvetést tett — a választóküldöttséget csakugyan kiküldte. A választásra csak 26-an jelentek meg, ezek mind a megnevezett jelölt mellett nyilatkoztak. Az esetleges ellenző x/3-nak nyoma se volt . . . Ez tiszta és törvényes választás; bár mind igy folyna le. N. L. ur és te is tudhatnád, hogy praesentes concludent és volenti non fit injuria. Kis József. * * * Úgy látszik, Kis József barátom nagyon rossz értelemben vette azt a szerkesztői megjegyzést. Mintha ta Ián személyes éle volna s az ő e téren való hivatottságát sértené! Pedig dehogy! Csak rövid kijelentése egy fontos és nagyon vitás kérdésben a mi meggyőződésünknek. Még ha nem sorakoztatna is maga mellé annyi fényes tanút, véleményét s érvelését akkor sem kicsinyelnők. De azért csak szabad kimondani az ellenkező meggyőződést ? Csak nem tartja magát csalatkozhatlanuak, mint a római pápa ? Válaszul hosszas érvelésére s ama rövid szerk. megjegyzés indokolására a következőket mondhatjuk: Épen az, hogy a zsinat után évek múlva is (nem csak itt, hanem másutt i&), ily tartós vita folyhatik e kérdés felett, tanúsítja, hogy e kérdés nem eléggé tisztázott s egyházi törvényeinknek erre vonatkozó szakaszai nem eléggé világosak. Az a kérdés, hogy miként kell eljárni a meghívás utján való lelkészválasztásnál, még folyton per alatt van s az alatt is marad a következő zsinatig, mely majd egyházi törvényeink erre vonatkozó paragraphusait egymással és az élet követelményeivel összhangzatba hozza. Mert most nincsenek egymással összhangban s a nagy gyülekezeteknél csaknem alkalmazhatlanok. Egészen méltányos akarok lenni Kis J. barátommal szemben. Elismerem, hogy itt és az előző számokban kifejtett nézetei a czélszerüség követelményeinek megfelelnek s jól megindokoltak, sőt azt is nagyon valószínűnek tartom, hogy a legközelebbi zsinaton a meghívások ügye ez alapon fog rendeztetni. De engedjen meg, én mégis megmaradok előbb nyilvánított nézetem mellett, hogy a kálmáncsai lelkészválasztás nem a törvényeknek megfelelően folyt le. Megmaradok nem talán makacsságból, hanem alapos meggyőződés folytán. Meggyőződésem alapja pedig maga a törvény világos rendelkezése, hogy meghívás útján való választásnak csak akkor van helye, ha a gyülekezet */s akarja ugyanazt a személyt; s a presbyterium csak akkor jelentheti az esperesnek a meghivási szándékot, ha e többségről biztos tudomást szerzett. Megvallom, nekem a törvényről magas fogalmaim vannak. Azt nem lehet a szükség szerint kifordítani s befordítani. A törvényt, épen mert törvény, csak szavainak világos értelme szerint lehet és szabad magyarázni. Minthogy pedig az a törvény még fennáll, s minthogy nálunk még kerületi szabályrendelet sincs, mely rendelkezéseit czélszerüségi szempontból könnyíteni és helyesbíteni akarná : tehát most még szorosan a szerint kell eljárni. E nézetemet nemcsak Szász Károly többször említett nyilatkozata igazolja, hogy t. i. a 2/s többség előzetes igazolására pl. az aláírások utján való igazolást ajánlja, valamint még a dunamelléki szabályrendelet ama kifejezése, hogy az aláírások utján való igazolás nem okvetlenül szükséges : hanem épen a debreczeni lelkész választás is, hol a presbyterium elhatározta Mitrovics Gyula meghívását s az esperes mégis elrendelte a pályázat hirdetést, mert a gyülekezeti tagok többségének óhaja nem dokumentáltatott. Én tehát jó lélekkel és teljes meggyőződéssel állítom, hogy mindaddig, mig mostani törvényünk érvényben lesz, vagy legalább a konvent nem ad hozzá szabályozó utasítást: épen a törvény rendelkezése szerint meghívás utján csak az a választás lesz kifogástalan, hol a kétharmad többség vagy gyűlésen, vagy aláírások utján előzetesen igazolva van. S ez oly kisebb egyháznál, mint Kálmáncsa. nem is okoz semmi nehézséget. Mindazok a tekintélyes férfiak, kiket Kis J. barátom a maga védelmére sorakoztat s a kiknek véleményét egyáltalán nem kicsinyleni, sőt magasra becsülöm, tulajdonképpen csak azt mutatják ki, hogy a törvénynek hogyan kellene lenni; magyarázataikkal akarnak segíteni a törvény hibáján. Kitűnik ez dr. Kovács S., Pokoly J. és dr. Baczoni czikkeiből, ha végig olvassuk azokat, így pl. dr. Baczoni a Kis J.-től idézett nyilatkozatához mindjárt hozzá teszi, hogy a Pokoly Józsefétől eltérő felfogásoktól sem lehet a jogosultságot megtagadni. Szerény véleményem szerint pedig újabb rendelkezésig épen ez az eltérő nézet jogosult, a másik pedig csak czélszerü. Újólag is kijelentve, hogy ama szerk. megjegyzésnek semmi személyi éle nem volt s egyáltalán nem czélozta Kis J. barátom különben alapos érvelésének kisebbítését, hanem csak egy fontos, de vitás elvi kérdésben saját álláspontunk jelzésére szolgált: bezárjuk a vitát.— Béke velünk! Szerk,
