Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
669 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 670 Müveit zsidónak az ev. reí. egyházba áttérése alkalmával követett eljárás. A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól stb. Tisztelt férfiú ! Egy nagy elhatározás, életed egész jövő folyamára kiható fontos lépés hozott téged ide, az IsteD ezen egyszerű hajlékába. A Jehova ó-törvényének rideg szövetségéből kilépni s a Jézus Krisztusban kijelenlett istenfiuság, édes atyai kegyelem újszövetségébe fölvétetni: szived vágya, lelked akarata. Teszed ezt szabadon minden érdek kizárásával, müveit lelkedben megnyilatkozott isteni ihletés sugallatára, a meggyőződés férfias erejével és bátorságával. Minden kétséget kizáró bizonysága ennek a magasztos jelenet, a midőn térdeidet nem aranyos oltár előtt hajtod meg, hanem lelki alázatossággal borulsz le a Krisztus lábához itt, hol nincs földi fény, pompa, anyagi előny; sőt önmegtagadással és ahol áldozatokkal kell emelnünk az ő keresztjét. Nem só, hamu és olajjal kívánsz felavattatni, hanem, mint az Ur Jordánban, természeti tiszta vízzel — s Krisztus érdemeiért nyerendő büntőli megtisztulás jelképével óhajtasz fölvétetni a keresztyének társaságába. Életünk vezérével, üdvünk forrásával a Jézus Krisztussal nem testiképen akarsz egyesülni, liaaem az ő megtöretett szent testének és kiontatott szent vérének jeleit akarod magadhoz venni a szent vacsorában oly czélból, hogy „ezt cselekedjed az ö egyszeri elégtevő áldozatának-, halálának- emlékezetére,u igaz megtérésed feltétele alatt bűneid bocsánatára, a velünk kötendő testvári szövetség megerősítésére és megtartására, a boldog örök élet megnyerésének reménységére. A ki téged eddig vezetett, táplált, védelmezett, megáldott: az a teremtő és gondviselő jó Isten lesz ezután is mindened: csakhogy lelép megközelithetlen fényes trónusáról s bűnt büntető szigorú Jehova helyett lesz neked ezután bűnbocsátó szerető édes atyád, aki ama názáretlii férfiú személyében a földre köldütt Messiás, az ő egy szülött fia a Jézus Krisztus által kivezet Egyiptom sötét ködfedte sivár pusztájából, leoldozza telkedről Mózes szigorú keze által a holt szertartások tömkelegében felrakott békákat ; átvezet a szép kies folyó vízre s üdítő itallal táplál az evangeliom kiapadhatatlan forrásából s szent leikével gyámolit téged, hooy a jót nemcsak elkezdjed, henem véghez is vihessed egész életedben. Tehát Jehova helyett mennyei atya; Mózes helyett Krisztus ; törvény helyett kegyelem ; régi igák, szertartások helyett lélekben és igazságban álló isteni tisztelet; szigorúság helyett szeretet: szeretet azok iránt, akiknek vallási közösségéből kiléptél; szeretet azok iránt, akik szeretettel ölelnek keblükre; szeretet minden ember iránt, minden különbség nélkül, mert a szeretet a Krisztus vallásának alapja és lelke.— Maga mondotta: „arról ismernek meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeret enditek A Akiben nincsen sznretet, bár mindig ajkain hordja is a Krisztus nevét s éjjel s nappal gyakorolja is a vallás szertartásait — az csak névleg keresztyén, s valóssággal nem a Krisztusé, mert ő még az ellenség szeretetét is parancsolja; hogy áldjak azokat, akik minket átkoznak; jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek és imádkozzunk azokért, akik minket háborgatnak A „Ha szeretet yúncsen mibennünk, olyanok vagyunk, mint a zengő érez és pengő czimbalomA Hit Istenben; a világot teremtő és fentartó atyában ; egyszülött fiában, az emberiséget bűntől és tudatlanságtól megváltó Jézus Krisztusban és a minden jóra buzdító és elvezérlő szent lélekben, szóval az egy örök Istenben — ime hitünknek főtárgya és igazsága. E hittel kebledben, a szeretetnek jóte tek gyümölcseivel ékesített utján reményed lehet a boldogságra, mely után szived vágyódik, melyet meg is ad — óh adjon is meg — az Ur, amaz igaz bíró! Nem részletezem előtted szent vallásunk tanait, történelmi fejlődését; de szükségtelen is. Midőn nagy mesterünk lábainál ülve, együtt hallgattuk életadó beszédét, örömmel tapasztaltam, hogy az ő tudománya és erkölcstörvénye eddig sem volt előtted ismeretlen. Mielőtt azonban a szent keresztség és az úri s«ent vacsora kiszolgáltatásával fölvennélek a keresztyének vallásos közösségébe, közelebbről az evangélium szerint reformált keresztyén anyaszentegyház kebelébe, pár kérdést intézek kozzád, melyekre — ha jó lélekismerettel és meggyőződésből teheted — felelj igennel. Kérdem.: elismered és vallod-e a Jézus Krisztust Isten egyszülött fiának, az emberiség megváltójának ; tudományát Istentől származottnak, a földi és földöntúli boldogság utjának ? (Igen.) Kész vagy-e e tudomány szerint hinni az Istenben mint atya, fiú, szentiélekben, a mint az a szentirásban meg van Írva és a mint azt az ev. ref. keresztyén egyház tanítja? (Igen.) Elhatároztad-e magadban, hogy a Krisztus tudománya és erkölcstörvénye szerint fogsz élni mindvégig a mi ev. ref. keresztyén egyházunk kebelében ? (Igen.) (A kérdések lényege Révész B. Agendájából.) Ezen vallomásod megpecsétléseül mondd el a keresztyén vallás fődogmáit egybefoglaló Apostoli hitformát. (Megtörtént.) És most hajtsd meg fejed a büntőli megtisztulást jelképező szent keresztség, a Jézus Krisztus által szerzett első sákramentom elfogadására. N. Keresztellek én téged stb. Részesülj immár a második sákramentomban, jer, vacsorázzunk együtt a Krisztussal. Miképpen szerezte édes üdvözítőnk stb. Mielőtt a szent jeleket magunkhoz vennők, imádkozzunk : Isten, atyánk a Jézus Krisztus által! cselekedjed, hogy midőn szent fiad megtöretett teste és kiontatott vére emlékjeleiben részesülünk, részesülhessünk a te bűnbocsátó kegyelmedben is. Amen. Keresztyén testvérem! íme igy éltek az első keresztyének a Krisztus urunk által szerzett két sákramentommal: a keresztséggel az ő anyaszentegyházának gyarapítására ; a szent vacsorával a Krisztusban kötött uj szövetség erősítésére és fentartására, a Krisztus halála emlékére és bűneink bocsánatára, a miként mi is éltünk. Ezek folytán a kér. anyaszentegyház, közelebbről az ev. ref. kér. egyház kebelébe fölvett testvérül fogadlak, és nyilvánitlak téged. (Kézfogás.)
